A lap korábbi változatát látod, amilyen Haza-faló(vitalap | szerkesztései)2021. április 11., 11:14-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.(helyesírási, fogalmazásbeli hibák, ponatlanságok javítása, felesleges Wikis hiperhivatkozások eltávolítása)
Michael Thomas „Mike” Modano, Jr. (Livonia, Michigan, 1970. június 7.) amerikai profi jégkorongozó, aki 2011. szeptember 21-én jelentette be visszavonulását. Másnap a Dallas Stars egy tiszteletbeli szerződést kötött vele egy napra, hogy Stars játékosként vonuljon vissza. Az egyik legjobbnak tartott amerikai születésű játékos, ő érte el a legtöbb gólt és a legtöbb pontot a National Hockey League-ben az amerikai születésű jégkorongozók közül. 2014-ben beválasztották a Jégkorong Hírességek Csarnokába[1][2].
Karrier
Pályafutása összes szezonját a Stars franchise-nál töltötte. Az 1988-as NHL-drafton ő volt az első választott 17 évesen. A Stanley-kupát 1999-ben nyerte meg. A döntőben ezenkívül még kétszer játszott. Jelölt volt a Calder-emlékkupára (1990), a Frank J. Selke-trófeára (2001) és a Lady Byng-emlékkupára (2003). A legjobb szezonjai a pontok szempontjából az 1992–1993-as és az 1993–1994-es volt, amikor egyaránt 93 pontot szerzett. Az 1993–1994-es szezonban pedig a Dallasba átköltözött csapat történetében először ért el 50 gólt egy szezonban. 2003-ban a csapat kapitánya lett. 2005. augusztus 5-én 5 éves kontraktust írt alá a csapattal. 2006. szeptember 29-én a csapatkapitányi címet Brenden Morrow kapta meg és Modano asszisztens kapitány lett amit 1995 és 2003 között szintén betöltött. Modano szintén az utolsó játékos aki még játszott a Minnesota North Stars jogelőd csapatban (Jere Lehtinen akit az 1992-es NHL-drafton választottak ki, csak az 1995–1996-os szezonban játszott először a csapatban amikor az már Dallas-ban volt). 2007. január 21-én az NHL megkérte Modanót, hogy legyen a 2007-es NHL All Star Gála ünnepségének nagykövete, ezzel is megköszönve, hogy annyi mindent tett a gála lebonyolításáért és a dallasi hokiért. 2007. január 24-én a gála ünnepélyes kezdő bedobását ő végezte el. 2007. március 13-án meglötte az 500. gólját az alapszakaszban.[3] A gólt a Philadelphia Flyers csapatának kapusa Antero Niittymäki kapta a harmadik harmadban 10:24-gyel a vége előtt. Az asszisztokat Antti Miettinen és Jon Klemm adták. Ő a 14. játékos aki egy csapatban játszva érte el ezt a bűvös határt és összesen a 39-dik aki átlépte ezt a határt. 2007. március 17-én a Nashville Predators ellen meglőtte az 502. és 503. gólját,[4] ezzel Joe Mullen rekordját adta át a múltnak, ami az amerikai születésű játékos legtöbb gólja volt a ligában. 2007. november 7-én megdöntötte az amerikai születésű játékos által elért legtöbb pontot, amit Phil Housley tartott 1232 ponttal.[5] Ez a San Jose Sharks elleni mérkőzésen történt, idegenben. Ezután számtalan nagy játékos telefonon keresztül gratulált neki, még az amerikai elnök, George Bush.[6] 2009-től Modano egyéves szerződést kapott és ezután már ő döntötte el, hogy visszavonul-e vagy újabb egyéves szerződést kér. 2010 után nem kapott szerződést, de ő még nem akart visszavonulni, így új csapatot keresett. A Detroit Red Wings nagyon szívesen leszerződtette a 2010–2011-es szezonra. 2011. szeptember 23-án bejelentette visszavonulását. Ezután nem sokkal a Dallas Stars felajánlott neki egy rövid, egynapos tiszteletbeli szerződést, hogy a Starsból vonuljon vissza, ahol karrierje 21 szezonjából 16-ot ott játszott. Mike Modano volt az utolsó játékos Mark Recchivel együtt, akik még játszottak az 1980-as években. Ő volt az utolsó játékos, aki még játszott a Minnesota North Starsban.
Nemzetközi szereplés
Nemzetközi szereplését 1988-ban kezdte a junior válogatottban a világbajnokságon. A következő évi világbajnokságon is részt vett. 1990-ben már a felnőtt világbajnokságra kapott meghívót. Az 1991-es Kanada-kupán az amerikai válogatottal. Legközelebb az 1993-as jégkorong-világbajnokságon vett részt. Ezután három év szünet után az 1996-os jégkorong-világkupán tért vissza a válogatottal nagy tornára és aranyérmes lett. Az 1998-as téli olimpián már NHL-es játékosok is játszhattak így ő is mehetett. A 2002-es téli olimpián amit az USA-ban rendeztek meg ismét részt vett és a döntőben a nagy rivális Kanada ellen kikaptak így csak ezüstérmes lett a csapattal. Két évvel később a 2004-es jégkorong-világkupán játszott és öt mérkőzésen hat asszisztot adott de érmet nem nyert. 2005-ben részt vett az utolsó világbajnokságán és 2006-ban az utolsó nagy világtornáján a 2006-os téli olimpiával búcsúzott a válogatottságtól.