Michael Thomas „Mike” Modano, Jr. (Livonia, Michigan, 1970. június 7. –) Stanley-kupa-győztes, olimpiai ezüstérmes amerikai válogatott jégkorongozó. Az egyik legjobbnak tartott amerikai születésű játékos, ő érte el a legtöbb gólt és a legtöbb pontot a National Hockey League-ben az amerikai születésű jégkorongozók közül. 2011. szeptember 21-én jelentette be visszavonulását. Másnap a Dallas Stars egy tiszteletbeli szerződést kötött vele egy napra, hogy Stars játékosként vonuljon vissza. 2014-ben beválasztották a Jégkorong Hírességek Csarnokába.[1][2]
Az 1988-as NHL-drafton ő volt az első választott 17 évesen. A Stanley-kupát 1999-ben nyerte meg. A döntőben ezenkívül még kétszer játszott. Jelölt volt a Calder-emlékkupára (1990), a Frank J. Selke-trófeára (2001) és a Lady Byng-emlékkupára (2003). A legjobb szezonjai a pontok szempontjából az 1992–1993-as és az 1993–1994-es volt, amikor egyaránt 93 pontot szerzett. Az 1993–1994-es szezonban pedig a Dallasba átköltözött csapat történetében először ért el 50 gólt egy szezonban. 2003-ban a csapat kapitánya lett. 2005. augusztus 5-én 5 éves kontraktust írt alá a csapattal. 2006. szeptember 29-én a csapatkapitányi címet Brenden Morrow kapta meg és Modano asszisztens kapitány lett amit 1995 és 2003 között szintén betöltött. Modano szintén az utolsó játékos aki még játszott a Minnesota North Stars jogelőd csapatban (Jere Lehtinen akit az 1992-es NHL-drafton választottak ki, csak az 1995–1996-os szezonban játszott először a csapatban amikor az már Dallas-ban volt). 2007. január 21-én az NHL megkérte Modanót, hogy legyen a 2007-es NHL All Star Gála ünnepségének nagykövete, ezzel is megköszönve, hogy annyi mindent tett a gála lebonyolításáért és a dallasi hokiért. 2007. január 24-én a gála ünnepélyes kezdő bedobását ő végezte el. 2007. március 13-án meglötte az 500. gólját az alapszakaszban.[3] A gólt a Philadelphia Flyers csapatának kapusa Antero Niittymäki kapta a harmadik harmadban 10:24-gyel a vége előtt. Az asszisztokat Antti Miettinen és Jon Klemm adták. Ő a 14. játékos aki egy csapatban játszva érte el ezt a bűvös határt és összesen a 39-dik aki átlépte ezt a határt. 2007. március 17-én a Nashville Predators ellen meglőtte az 502. és 503. gólját,[4] ezzel Joe Mullen rekordját adta át a múltnak, ami az amerikai születésű játékos legtöbb gólja volt a ligában. 2007. november 7-én megdöntötte az amerikai születésű játékos által elért legtöbb pontot, amit Phil Housley tartott 1232 ponttal.[5] Ez a San Jose Sharks elleni mérkőzésen történt, idegenben. Ezután számtalan nagy játékos telefonon keresztül gratulált neki, még az amerikai elnök, George Bush.[6] 2009-től Modano egyéves szerződést kapott és ezután már ő döntötte el, hogy visszavonul-e vagy újabb egyéves szerződést kér. 2010 után nem kapott szerződést, de ő még nem akart visszavonulni, így új csapatot keresett. A Detroit Red Wings nagyon szívesen leszerződtette a 2010–2011-es szezonra. 2011. szeptember 23-án bejelentette visszavonulását. Ezután nem sokkal a Dallas Stars felajánlott neki egy rövid, egynapos tiszteletbeli szerződést, hogy a Starsból vonuljon vissza, ahol karrierje 21 szezonjából 16-ot ott játszott. Mike Modano volt az utolsó játékos Mark Recchivel együtt, akik még játszottak az 1980-as években. Ő volt az utolsó játékos, aki még játszott a Minnesota North Starsban.
Nemzetközi szereplését 1988-ban kezdte a junior válogatottban a világbajnokságon. A következő évi világbajnokságon is részt vett. 1990-ben már a felnőtt világbajnokságra kapott meghívót. Az 1991-es Kanada-kupán az amerikai válogatottal. Legközelebb az 1993-as jégkorong-világbajnokságon vett részt. Ezután három év szünet után az 1996-os jégkorong-világkupán tért vissza a válogatottal nagy tornára és aranyérmes lett. Az 1998-as téli olimpián már NHL-es játékosok is játszhattak így ő is mehetett. A 2002-es téli olimpián amit az USA-ban rendeztek meg ismét részt vett és a döntőben a nagy rivális Kanada ellen kikaptak így csak ezüstérmes lett a csapattal. Két évvel később a 2004-es jégkorong-világkupán játszott és öt mérkőzésen hat asszisztot adott de érmet nem nyert. 2005-ben részt vett az utolsó világbajnokságán és 2006-ban az utolsó nagy világtornáján a 2006-os téli olimpiával búcsúzott a válogatottságtól.
Ezüst
Aranyérem
Ezüst
