Mihail Alekszandrovics Vrubel

Mihail Alekszandrovics Vrubel
Önarcképe (grafika, 1885)
Született	1856. március 17. Omszk
Meghalt	1910. április 14. (54 évesen) Szentpétervár
Sírhely	Novodevichy Cemetery
Nemzetisége	orosz
Stílusa	szimbolizmus, szecesszió
Iskolái	Cári Művészeti Akadémia, Szentpétervár
Mihail Alekszandrovics Vrubel aláírása
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Alekszandrovics Vrubel témájú médiaállományokat.

Mihail Alekszandrovics Vrubel (oroszul: Михаил Александрович Врубель; Omszk, 1856. március 17. — Szentpétervár, 1910. április 14.) orosz festő, grafikus, keramikus és díszítő művész (mai szóhasználattal élve belsőépítész). Az orosz szimbolizmus és szecesszió sajátos képviselője.

Életpályája

Felsőfokú tanulmányokat a szentpétervári egyetemen folytatott jogtudományi szakon, a jog elvégzése után 1880-ban beiratkozott a Cári Művészeti Akadémiára, itt 1884-ben végzett, s Kijevben megbízást kapott 12. századi templomi freskók helyreállítására. A középkori vallásos freskók tanulmányozása céljából Velencébe utazott, 1886-ban tért vissza, s eleget tett freskófestési megbízásainak. Közben Lermontov Démon című művének illusztrálása foglalkoztatta, ebből született 1890-ben Ülő Démon a kertben című allegorikus alkotása, amelyet a műkritikusok vegyes érzelmekkel fogadtak, voltak, akik nagyon dicsérték, de voltak olyanok is, akiknek nem tetszett. Mindenesetre e műtől számítva Vrubel ismert alkotó lett.

1890-ben Moszkvába költözött, több palota dekoratív díszítését végezte. A festés mellett kerámiával, majolikával, üveggel is dolgozott, sőt színházak számára kosztümöket és díszleteket is tervezett. 1896-ban színésznőt vett feleségül, aki 1900-ban játszott Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov: Mese Szaltán cárról című operájában, mint hattyúhercegnő. E szerep ihlette Vrubel Hattyúhercegnő című festményét.

Az 1900-as években látása egyre romlott, mentális betegség támadta meg, festéssel próbált küzdeni a betegség démonjai ellen, démon-sorozatában igen kiváló alkotások találhatók, köztük a Lilák című 1900-ból.

Emlékezete

Emlékbélyegeket adtak ki tiszteletére önarcképeivel és a Hattyúhercegnő reprodukciójával 1991-ben és 2006-ban. Legtöbb művét az Állami Tretyjakov Galéria és a szentpétervári Orosz Múzeum őrzi.

Galéria

• 
  Istenanya a gyermekkel (Kijev, Szent Cirill és Atanáz-templom, 1884)
• 
  Mózes ikonja (Kijev, Szent Cirill és Atanáz-templom, 1884)
• 
  Virág vázában (akvarell, 1887)
• 
  Démon (1890)
• 
  Sárga rózsák (1894)
• 
  Reggel (1897)
• 
  A művész felesége sárgában (1898)
• 
  Hattyúhercegnő (1900)
• 
  Orgona (1900)
• 
  Koncert után (1905)

Források

• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
• Életrajza, képei (oroszul)

További információk

• Mikus Ildikó: Vrubel. Corvina Kiadó, 1969. (A művészet kiskönyvtára 44.) ISBN 963 13 2102 9