Masius chrysopterus
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A hím
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Masius chrysopterus (Lafresnaye, 1843) | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Masius chrysopterus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Masius chrysopterus témájú médiaállományokat és Masius chrysopterus témájú kategóriát. |
A Masius chrysopterus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a piprafélék (Pipridae) családjába tartozó Masius nem egyetlen faja.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írta le 1843-ban, a Pipra nembe Pipra chrysoptera néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Masius chrysopterus bellus Hartert & Hellmayr, 1903
- Masius chrysopterus chrysopterus (Lafresnaye, 1843)
- Masius chrysopterus coronulatus P. L. Sclater, 1860
- Masius chrysopterus pax Meyer de Schauensee, 1952
- Masius chrysopterus peruvianus Carriker, 1934[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Az Andokban, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 11 centiméter.[5] A hím szárnyainak szegélye aranysárga, úgyszintén a homloka és a torka is; a tarkóján, ahol a sárga sávozások találkoznak narancssárgává válnak. A pofája és testtollazatának többi része fénylő fekete. A tojó zöldes színű; kivéve a toroktájékát és a hasi részét, melyek élénk sárgák.
_(8448622314).jpg) |
Életmódja[szerkesztés]
A legfőbb élőhelyei a köderdők, de egyéb erdőfélékben is megtalálható. Főleg bogyótermésekkel táplálkozik, de étrendjét - főleg a költési időszak idején - gerinctelenekkel egészíti ki. Főleg az erdők alsóbb szintjein tartózkodik; a magas lombkoronákat, csak táplálkozáskor keresi fel.
Szaporodása[szerkesztés]
A fészke függő és csésze alakú; mohákból és vékony gyökerekből építi. A fészekalj általában 2, barnán pettyezett krémszínű tojásból áll. A viselkedéséről és költési szokásairól keveset tudunk; de meglehet, hogy magányosak. A hím valószínűleg a szép tollazatát, csak a tojók magához való csalogatásához használja, és párzás után nem vállal szerepet a költésben, illetve fiókanevelésben.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. augusztus 28.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. augusztus 28.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. augusztus 28.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. augusztus 28.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. augusztus 28.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. augusztus 28.)
- The World Encyclopedia of Birds & Birdwatching by David Alderton. Leicestershire. HERMES HOUSE. 2011. ISBN 978-1-84477-947-5
- Prum, Richard O., and Ann E. Johnson. "Display Behavior, Foraging Ecology, and Systematics of the Golden-Winged Manakin (Masius chrysopterus)." Wilson Bull. 99 (1987): 521-539. 14 Nov. 2007
- Revue Zoologique, par la Société Cuvierienne 6 p.97
- Conspectus generum avium 1 p.175
