Müller Lajos (könyvkiadó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a könyvkiadóról szól. Hasonló címmel lásd még: Müller Lajos (pap).
Müller Lajos
Született1902. augusztus 15.[1]
Arad[2]
Elhunyt1967. április 4. (64 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaSteiner Lenke
(h. 1925–1931)
Pfeifer Margit (élettárs)
Dreilinger Etelka
(h. 1936–1946)
Groszfeld Magdolna
(h. 1947–1967)
Foglalkozása
  • nyomdász
  • kiadó
  • lapszerkesztő
SírhelyeFarkasréti temető (A-605. fülke)[3][4]
Sablon • Wikidata • Segítség

Müller Lajos (Arad, 1902. augusztus 15. – Budapest, Erzsébetváros, 1967. április 4.)[5] könyvkiadó, nyomdász, szerkesztő.

Élete[szerkesztés]

Müller Izrael és Schulzinger Hermina gyermekeként született. Az első világháború után tagja lett a nyomdász szakszervezetnek. Az 1920-as években különböző nyomdákban dolgozott. 1929. március 15-én részt vett a Petőfi téren tartott tüntetésen, s ekkor mint hontalant, Bécsbe toloncolták. Ott bekapcsolódott a kommunista szervezkedésbe; a Die Rothe Fahne és az Új Szó című lapoknál dolgozott. A következő évben illegálisan visszatért Magyarországra és kapcsolatba került a kommunista párttal és a 100% című folyóirattal. 1931-ben megsértette az MSZDP pártfegyelmét azáltal, hogy részt vett egy baloldali tüntetésen, amelynek következtében megfosztották állásától és kizárták a szakszervezetből. Ezt követően szervezett nyomdában nem dolgozhatott, így kisebb nyomdákat bérelt, vagy kommunista és szimpatizáns nyomdatulajdonosokkal működött együtt. Ugyanebben az évben az Igazán a gólya hozza-e a gyermeket? című könyv kiadásáért – amelyet Max Hodan berlini orvos írt – az ügyészség eljárást indított ellene szemérem elleni vétség vádjával.[6] A büntetőtörvényszék végül felmentette.[7]

Szintén ebben az évben indította útjára Sándor Pállal közösen az Új Európa Könyvtár című könyvsorozatot. A sorozat első kötetei között volt József Attila Döntsd a tőkét, ne siránkozz című műve is, amelynek kiadásáért a költővel együtt bíróság elé került. Az ügyészség a költő forradalmi hangvételű Szocialisták című versét izgatás bűntettének tüntette fel, Villon versfordításait pedig szeméremsértőnek találta. A kötet valamennyi példányát megsemmisítésre ítélték, de Müllernek sikerült pár száz kötetet megmentenie. A költővel a későbbiekben is együttműködött és kinyomtatta a Valóság című irodalmi folyóiratát, amelyet azonban a rendőrség az első szám megjelenése után elkobzott. 1931 júniusában, a képviselőválasztások idején „Munkások, elvtársak” címmel röpiratokat nyomtatott és terjesztett, amiért az év októberében a sajtó útján elkövetett izgatás vádjával eljárást indítottak ellene.[8] Első fokon hat hónapnyi börtönbüntetést kapott, melyet később két hónapra mérsékeltek.[9]

1934-ben új irodalmi és kulturális folyóiratot indított Szabad Írás címmel, amelynek első száma februárban, a második májusban jelent meg. További lapszámokat azonban anyagi nehézségek és a rendőri nyomás miatt nem adott ki. A lapban megjelent írásokért nem tudott fizetni a szerzőknek. Az oldalakat Müller maga szedte és ő végezte a többi nyomdai munkát is, míg a nyomdahasználat díját ledolgozta a nyomda tulajdonosának. A két lapszámban a munkásmozgalommal kapcsolatot tartó vagy a mozgalomban aktívan résztvevő hazai és külföldi írók művei jelentek meg, akik közül többen álnéven írtak. Az ügyészség a második számot lefoglalta és elkoboztatta, majd vádat emeltek a lap szerkesztője és kiadója, illetve az egyik írója, Darvas József ellen. Müller ellen ,,az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló vétség" címén emeltek vádat, mivel az általa közölt, a Szovjetunióról szóló cikk „a szovjet állapotok kimagasló fejlődésének s bevált módszerének a propagálása, amely a polgári társadalom átalakítását erőszakos módon célozza". Végül csak az írót találták bűnösnek a Szakadék című elbeszélése miatt, míg Müller elkerülte a büntetést. Számos esetben kapott pénzbírságot és börtönbüntetést. 1942-ben illegalitásba vonult és hamis papírokkal segítette az üldözötteket, amíg el nem fogták. A háború végét a Pest vidéki fegyházban töltötte.

A második világháború után számos verseskötetet jelentetett meg (József Attila, Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Zelk Zoltán), az Új Európa Könyvtár Tudományos kiadványait, az Európa-regényeket. Halálát agyalapi verőér elzáródás okozta.

Első felesége Steiner Lenke volt, akivel 1925. február 8-án kötött házasságot. 1931-ben elváltak.[10] Ezután Pfeifer Margit volt az élettársa. 1936. április 23-án Budapesten, az Erzsébetvárosban egybekelt Dreilinger Chaim és Fingerhut Rifke lányával, Etelkával, akitől 1946-ban elvált.[5] Harmadik házastársa Groszfeld Magdolna volt, akit 1947-ben Budapesten vett nőül.

A Farkasréti temetőben tartott búcsúztatásán az írók nevében Hollós Korvin Lajos, a régi barátok nevében Laczkó Gyula búcsúzott az elhunyttól.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10879.htm, Müller Lajos, 2017. október 9.
  2. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2021. január 4.)
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  4. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  5. ↑ a b Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi állami halotti akv. 746/1967. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 13.)
  6. ↑ „Elkoboztak egy felvilágosító könyvet”, Az Est, 1931. augusztus 22., 10. oldal (Hozzáférés: 2021. július 13.) 
  7. ↑ „„Igazán gólya hozza a kisgyerekeket?"”, Az Est, 1932. március 4., 4. oldal (Hozzáférés: 2021. július 13.) 
  8. ↑ „Hathónapi börtön a Szocialista Munkás-blokk izgató választási röpiratáért”, 8 Órai Újság, 1931. október 24., 2. oldal (Hozzáférés: 2021. július 13.) 
  9. ↑ „Elítéltek egy izgatót”, 8 Órai Újság, 1932. február 11. (Hozzáférés: 2012. július 13.) 
  10. ↑ Házasságkötési bejegyzése Steiner Lenkével a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 173/1925. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 13.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Müller_Lajos_(könyvkiadó)&oldid=26820872”