Lóriformák
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Bíborhasú szivárványlórik
(Trichoglossus haematodus) | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Nemek | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Lóriformák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Lóriformák témájú kategóriát. |
_-Pittsburgh_Zoo.jpg)
A lóriformák (Loriinae) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe tartozó szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjához tartozó alcsalád. Összesen három nemzetség, 21 nem és 67 faj tartozik az alcsaládba.
Származásuk, elterjedésük
[szerkesztés]Celebesz szigetétől keletre fordulnak elő. Elterjedésük legdélibb pontja Tasmania, legészakibb a Fülöp-szigetekhez tartozó Mindanao. A valódi papagájoknál messzebbre nyomultak be a Csendes-óceán szigetvilágába, egészen a Marquises- és a Pitcairn-szigetekig.
Különösen sok fajuk él Új-Guineában, ahol csak a galléros pálmalóri (Phygis) és a Vini nemnek nincs képviselője.
Megjelenésük
[szerkesztés]Kis termetű vagy középnagy papagájok. Toll ruhájuk feltűnően színes, ragyogó. Csőrük többnyire megnyúlt, keskeny, a felső káva felett viaszhártyával. Fogkimetszésük nincs. Nyelvük végén kefeszerű képződmény található. Nyelvük végén lévő szemölcsök hosszúkásak, a táplálék felvételekor felemelkednek, jobbra, balra, illetve fel-le mozgathatóak így az eleség nemcsak hullámszerűen hátra, a nyelőcső felé, hanem a csőrben minden irányban szétpermetez, majd a nyelv végén egyetlen nyalábot alkotva összerendeződik. Csőrük a táplálék aprításában nem vesz részt, és miután zúzájuk alig tartalmaz izmokat, a táplálék gyorsan bejut a viszonylag rövid bélcsatornába.
 |
Életmódjuk
[szerkesztés]Táplálékuk zömmel virágpor és nektár, amit ecsetvégű nyelvükkel gyűjtenek be. Megesznek még egyes gyümölcsöt, magvakat és rügyeket is.
Szaporodásuk
[szerkesztés]Faüregekbe készítik fészküket.
Rendszerezésük
[szerkesztés]Több korábbi rendszerben a lórifélék (Loriidae) néven különálló családként szerepelt, de a modern molekuláris biológiai alapokon alapuló rendszertani vizsgálatok kimutatták, hogy különálló családként való besorolása nem indokolt.
Legutoljára 2020-ban zajlottak filogenetikai kutatások, mely több taxon helyét rendezték az alcsaládon belül.[1][2][3] A magyar névjegyzék is ezeket az eredményeket követi.[4] Ezek szerint három különálló nemzetségbe (tribusz) csoportosíthatóak a nemek és a fajok. A hullámospapagáj-rokonúak (Melopsittacini) nemzetséget a hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus) alkotja egymagában. A fügepapagáj-rokonúak (Cyclopsittini) nemzetségbe két nem tartozik. Végül a korábban is idesorolt - általánosan lóriknak nevezett - madarak alkotják a lórirokonúak (Lorini) nemzetségét.
Hullámospapagáj-rokonúak (Melopsittacini)
[szerkesztés]- Melopsittacus (Gould, 1840) – 1 faj
- Hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus)
Fügepapagáj-rokonúak (Cyclopsittini)
[szerkesztés]- Cyclopsitta (Reichenbach, 1850) – 6 faj
- Krémszínű fügepapagáj (Cyclopsitta amabilis)
- Coxen-fügepapagáj (Cyclopsitta coxeni)
- Piroshomlokú fügepapagáj (Cyclopsitta diophthalma)
- Narancsbegyű fügepapagáj (Cyclopsitta gulielmitertii)
- Kormosarcú fügepapagáj (Cyclopsitta melanogenia)
- Feketehomlokú fügepapagáj (Cyclopsitta nigrifrons)
- Psittaculirostris (J.E. Gray & G. R.Gray, 1859) – 5 faj
- Pirosarcú fügepapagáj (Psittaculirostris cervicalis), korábban Psittaculirostris desmarestii cervicalis
- Nagy fügepapagáj (Psittaculirostris desmarestii)
- Edwards-fügepapagáj (Psittaculirostris edwardsii)
- Godman-fügepapagáj (Psittaculirostris godmani), korábban Psittaculirostris desmarestii godmani
- Szakállas fügepapagáj (Psittaculirostris salvadorii)
Lórirokonúak (Lorini)
[szerkesztés]A 2020-ban zajlottak filogenetikai kutatások, több taxon helyét rendezték az alcsaládon belül.[1][2][3] Főleg ebben a nemzetségben történtek jelentős változások a vizsgálatok során. Számos új nemet különítettek el - részben régebben már használt nemeket élesztettek újra, részben új nemeket hoztak létre - és a meglevő nemeken belül is soroltak át fajokat egyik nemből a másikba.
- Oreopsittacus (Salvadori, 1877) – 1 faj
- Arfak-lóri (Oreopsittacus arfaki)
- Charminetta (Iredale, 1956) – 1 faj
- Vilma-lóri (Charminetta wilhelminae), korábban Charmosyna wilhelminae vagy Glossopsitta wilhelminae
- Hypocharmosyna (Salvadori, 1891) – 2 faj
- Pirostorkú lóri (Hypocharmosyna placentis), korábban Charmosyna placentis vagy Glossopsitta placentis
- Pirosfoltos lóri (Hypocharmosyna rubronotata), korábban Charmosyna rubronotata vagy Glossopsitta rubronotata
- Charmosynopsis (Salvadori, 1877) – 2 faj
- Tündérlóri (Charmosynopsis pulchella), korábban Charmosyna pulchella vagy Glossopsitta pulchella
- Toxopeus-lóri (Charmosynopsis toxopei), korábban Charmosyna toxopei vagy Glossopsitta toxopei
- Synorhacma (Joseph et al, 2020) – 1 faj
- Sokcsíkú lóri (Synorhacma multistriata), korábban Charmosyna multistriata vagy Glossopsitta multistriata
- Charmosyna (Wagler, 1832) – 3 faj
- Josefina-pápualóri (Charmosyna josefinae)
- Nyársfarkú pápualóri (Charmosyna papou)
- † Szamoa-pápualóri (Charmosyna samoensis)
- Stella-pápualóri (Charmosyna stellae), korábban Charmosyna papou stellae
- Charmosynoides (Joseph et al, 2020) – 1 faj
- Margit-lóri (Charmosynoides margarethae), korábban Charmosyna margarethae vagy Glossopsitta margarethae
- Vini (Lesson, 1833) – 11 élő és 2 kihalt faj
- Pirostorkú pálmalóri (Vini amabilis vagy Charmosyna amabilis)
- Kéksapkás pálmalóri (Vini australis)
- † Kaledón pálmalóri (Vini diadema vagy Charmosyna diadema) – feltehetően kihalt
- Piroshasú pálmalóri (Vini kuhlii)
- Piroscsőrű pálmalóri (Vini meeki vagy Charmosyna meeki)
- Smaragdzöld pálmalóri (Vini palmarum vagy Charmosyna palmarum)
- Zafírkék pálmalóri (Vini peruviana)
- Pirosállú pálmalóri (Vini rubrigularis vagy Charmosyna rubrigularis)
- † Sinotoi pálmalóri (Vini sinotoi) – Hipotetikus faj, csak leírásból ismert
- Galléros pálmalóri (Vini solitaria vagy Phigys solitarius)
- Henderson-szigeti pálmalóri (Vini stepheni)
- Tengerkék pálmalóri (Vini ultramarina)
- † Marquesas-szigeteki pálmalóri (Vini vidivici) – 700-1300 évvel ezelőtt irtották ki az otthonukat jelentő szigetekre betelepült polinézek.
- Neopsittacus (Salvadori, 1875) – 2 faj
- Sárgacsőrű lóri (Neopsittacus musschenbroekii)
- Narancscsőrű lóri (Neopsittacus pullicauda)
- Lorius (Boddaert, 1783) – 6 faj
- Fehértarkójú lóri (Lorius albidinucha)
- Zöldfarkú lóri (Lorius chlorocercus)
- Feketefejű lóri (Lorius domicella)
- Lármás lóri (Lorius garrulus)
- Bíborhasú lóri (Lorius hypoinochrous)
- Asszonylóri (Lorius lory)
- Psitteuteles (Bonaparte, 1854) – 1 faj
- Tarka lóri (Psitteuteles versicolor), korábban Trichoglossus versicolor
- Parvipsitta (Mathews, 1916) – 2 faj
- Bíborsapkás törpelóri (Parvipsitta porphyrocephala), korábban Glossopsitta porphyrocephala
- Pirosarcú törpelóri (Parvipsitta pusilla), korábban Glossopsitta pusilla
- Pseudeos (Peters, 1935) – 2 faj
- Kardinális lóri (Pseudeos cardinalis), korábban Chalcopsitta cardinalis
- Fehérderekú lóri (Pseudeos fuscata)
- Chalcopsitta (Bonaparte, 1850) – 3 faj
- Fekete lóri (Chalcopsitta atra), korábban gyászlóri
- Barna lóri (Chalcopsitta duivenbodei)
- Csillámló lóri (Chalcopsitta scintillata)
- Glossoptilus (Hartert, 1896) – 1 faj
- Ibolyalóri (Glossoptilus goldiei), korábban Psitteuteles goldiei vagy Trichoglossus goldiei
- Glossopsitta (Bonaparte, 1854) – 1 faj
- Pézsmalóri (Glossopsitta concinna)
- Saudareos (Joseph et al., 2020) – 5 faj
- Sula-szigeteki lóri (Saudareos flavoviridis), korábban Trichoglossus flavoviridis
- Íriszlóri (Saudareos iris), korábban Psitteuteles iris vagy Trichoglossus iris
- Mindanaói lóri (Saudareos johnstoniae), korábban Trichoglossus johnstoniae
- Meyer-lóri (Saudareos meyeri), korábban Trichoglossus meyeri - a sula-szigeteki lórival közös fajba sorolták korábban
- Ékes lóri (Saudareos ornata), korábban Trichoglossus ornatus
- Eos (Wagler, 1832) – 6 faj
- Malukui vöröslóri (Eos bornea)
- Kékfülű vöröslóri (Eos cyanogenia)
- Koronás vöröslóri (Eos histrio)
- Kékcsíkos vöröslóri (Eos reticulata)
- Félmaszkos vöröslóri (Eos semilarvata)
- Csuklyás vöröslóri (Eos squamata)
- Trichoglossus – 10 faj
- Sárgabegyű szivárványlóri (Trichoglossus capistratus)
- Pikkelyesbegyű szivárványlóri (Trichoglossus chlorolepidotus)
- Barnafejű szivárványlóri (Trichoglossus euteles)
- Skarlátbegyű szivárványlóri (Trichoglossus forsteni)
- Bíborhasú szivárványlóri (Trichoglossus haematodus), korábban sokszínű lóri
- Malukui szivárványlóri (Trichoglossus moluccanus)
- Biak-szigeti szivárványlóri (Trichoglossus rosenbergii)
- Bíboros szivárványlóri (Trichoglossus rubiginosus), korábban meggyszínű lóri
- Pirosörvös szivárványlóri (Trichoglossus rubritorquis), korábban Trichoglossus haematodus rubritorquis
- Floresi szivárványlóri (Trichoglossus weberi)
Képek
[szerkesztés]-
Barna lóri (Calcopsitta duivenbodei) -
Csillámló lóri (Chalcopsitta sintillata) -
Kékfülű vöröslóri (Eos cyanogenia) -
Csuklyás vöröslóri (Eos squamata) -
Fehérderekú lóri (Pseudeos fuscata) -
Pikkelyesbegyű szivárványlóri (Trichoglossus chlorolepidotus) -
Bíborhasú szivárványlóri (Trichoglossus haematodus) -
Bíborhasú szivárványlóri portré -
Kéksapkás pálmalóri (Vini australis) -
Asszonylóri (Lorius lory) -
Bíborsapkás törpelóri (Glossopsitta porphyrocephala)
-7.jpg)
_-two_in_tree.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Smith, B.T., Mauck, W.M.I., Benz, B.W., Andersen, M.J. (2020). „Uneven missing data skew phylogenomic relationships within the lories and lorikeets”. Genome Biology and Evolution 12 (7), 1131-1147. o. DOI:10.1093/gbe/evaa113.
- ↑ a b Joseph, L., Merwin, J., Smith, B.T. (2020). „Improved systematics of lorikeets reflects their evolutionary history and frames conservation priorities”. Emu - Austral Ornithology 120 (3), 201-215. o. DOI:10.1080/01584197.2020.1779596.
- ↑ a b Parrots, cockatoos. IOC World Bird List Version 13.2. International Ornithologists' Union, 2023. DOI:10.14344/IOC.ML.13.2. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
Források
[szerkesztés]- Papageien.org
- Romhányi: Romhányi Attila, 1987: Papagájok. Natura, 202 old. ISBN 963 233 126 5
- Hivatalos magyar nevek
