Ugrás a tartalomhoz

Létay Lajos (költő)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Létay Lajos szócikkből átirányítva)
Nem tévesztendő össze a következővel: Létai Lajos (építészmérnök).
Létay Lajos
Horváth László felvétele
Horváth László felvétele
Született1920. január 23.
Aranyosrákos
Elhunyt2007. szeptember 26. (87 évesen)
Kolozsvár, román
Állampolgárságaromán
HázastársaLőrinczy Edit (1945-2007)
GyermekeiLétay László (1954)
SzüleiLétay Domokos
Komjátszegi Gizella
Foglalkozásaköltő, író, szerkesztő, tanár, képviselő
Tisztségeromániai országgyűlési képviselő (1969–1989)
IskoláiI. Ferdinánd Egyetem (1939-1940)
Ferenc József Tudományegyetem (1940-1944)
KitüntetéseiRomán Népköztársaság Állami Díja (1954)
A Romániai Írók Szövetségének díja (1986)
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Létay Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Csomafáy Ferenc felvétele

Létay Lajos (Aranyosrákos, 1920. január 23. – Kolozsvár, 2007. szeptember 26.) erdélyi magyar költő, író, szerkesztő, publicista, tanár, képviselő, Létay László műépítész apja.

Élete

[szerkesztés]

Létay Lajos 1920. január 23-án született Aranyosrákoson Létay Domokos és Komjátszegi Gizella gyermekeként.

Egyetemi tanulmányait a I. Ferdinánd Egyetemen kezdte Kolozsváron, 1939–1940 között. 1940–1944 között a Ferenc József Tudományegyetem hallgatója volt Kolozsváron.

1944–1948 között a kolozsvári unitárius főgimnáziumban, 1948–1953 között pedig a 2. sz. gimnáziumban irodalomtanár volt. 1953–1956 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára volt. A Világosság, az Erdély, az Utunk munkatársaként tevékenykedett, valamint az Irodalmi Almanachot és Dolgozó Nőt szerkesztette. 1958–1990 között az Utunk főszerkesztőjeként működött. Parlamenti képviselő, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja volt. 1990-ben vonult nyugalomba.

Nyugdíjasként is részt vett az irodalmi közéletben, író-olvasó találkozókon szerepelt, a 2003-as zetelakai író-olvasó találkozó fiatal résztvevőinek alkotásai örömmel töltötték el, biztosítva látta az irodalom jövőjét az erdélyi magyarság körében.[1] Kolozsvárt érte a halál. Mielőtt szülőfalujában, Aranyosrákoson végső nyugalomra helyezték, a Házsongárdi temető kápolnájában búcsúztatták szerettei, barátai, ismerősei. Bálint Benczédi Ferenc unitárius lelkész a szellemi, lelki emberre emlékezett, Szilágyi István búcsúztatóját pedig Rekita Rozália színművésznő olvasta fel. Az író búcsúztatóbeszédében röviden ismertette az író, költő, szerkesztő életrajzát Kolozsvárra kerülésétől kezdve. 2007. október 3-án helyezték örök nyugalomra az aranyosrákosi temetőben.

Lírájáról

[szerkesztés]

Halk szavú lírikusként indult az Erdélyi Helikon, Keleti Újság és a Termés hasábjain. Költészetének eredendő jegye az aranyosrákosi emlékekben gyökerező családias idill, a nosztalgiával telt elégia s mindezzel egybehangzó impresszionista képalkotás. Ez a líra később a rímes publicisztikának adott helyet, kiváltva Földes László bírálatát, amiért "a való világ helyett a tükrözött világot szemléli..." Maradandó értékűvé gyermekversei váltak. Publicisztikája az erdélyi hagyományok, író-barátságok, utazások, iskola- és falulátogatások szubjektív, életképszerű vallomásait rögzíti.

Magánélete

[szerkesztés]

1945-ben feleségül vette Lőrinczy Editet. Egy fiuk született; László (1954).

Kötetei magyar nyelven

[szerkesztés]
  • Új világ épül (versek, 1952)
  • Gond és öröm (versek, 1956)
  • Hajnali emlék (versek, 1957)
  • Kakukkvirág, kankalin (versek, 1958)
  • Csóka, dió, diófa (gyermekversek, 1960)
  • A föld hatalma (versek, 1963)
  • Madárkenyér (gyermekversek, 1963)
  • Itáliai napok (úti jegyzetek, 1966)
  • Mit akar a ceruza? (gyermekversek, 1966)
  • Létay Lajos legszebb versei (1967)
  • A költészet útjain (lírai jegyzetek, 1971)
  • Repülj, madárka! (gyermekversek, 1974)
  • Szélrózsa. Jegyzetek (publicisztikai írások, 1986)
  • Búcsú a lányoktól (2002)
  • Hozzád szóló szavak (2004)

Kötetei román fordításban

[szerkesztés]
  • Versuri alese (Ford. Ion Brad, 1955)
  • Casa nouă, casa roșie (Ford. Ion Brad, 1960)
  • Ce vrea creionul (Ford. Ion Brad, 1970)
  • Depărtări (Ford. Ion Brad, Ion Horea és Aurel Ghiurgheanu, 1976)

Díjak, elismerések

[szerkesztés]
  • Romániai Írók Egyesületének díja (verseiért, 2005)[2]

Irodalom

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Létay Lajos: Érzékeny, érzelmes sorok Zetelaka után. Szabadság (Kolozsvár), 2003. augusztus 29.
  2. ↑ Takács Enikő: Díjkiosztás a Romániai Írók Egyesületénél. Magyar szerzőket is kitüntettek. Szabadság (Kolozsvár), 2005. április 8.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Kovács Ferenc: A költő valóságismerete. Utunk, 1952/17, 18
  • Bajor Andor: A valóságszemlélet és a költői igényesség kérdéséhez. Igaz Szó 1953/1-2.
  • Földes László: Szemlélet és szemléletesség. Létay Lajos költői útja. Korunk 1958/5; újraközölve A lehetetlen ostroma. 1968. 84-103
  • Marosi Péter: Gyermekszemmel – gyermekhangon. Utunk 1960/51
  • Lászlóffy Aladár: A költő és körei. Utunk 1967/45
  • Kántor Lajos-Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1945-1970. 1971. 94
  • Beke György: A barátság húrjain. Válaszol L. L. Előre 1972. okt. 8.; újraközölve Tolmács nélkül, 1972. 306-17. Fără interpret. 1972. 324-35
  • Mardari Sajgó Éva: Létay Lajos élete és költészete (államvizsga-dolgozat, Kolozsvár, 1971)
  • Nicolae Balotă: Romániai magyar írók – Létay Lajos (1920-2007) – Helikon, XVIII. évfolyam, 2007. november 10., 21. (491.) szám Archiválva 2012. június 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Létay_Lajos_(költő)&oldid=26827347”