Lovaglás
Úgy tűnik, hogy ez a bevezető külső forrás szó szerinti másolata, és ez a szerzői jog megsértését jelentheti. | Győződj meg róla, hogy az azonos szövegek közül melyik keletkezett előbb! Ha tudsz, kérj engedélyt a korábbi külső szöveg felhasználására a Wikipédia:Engedélykérés lapon leírtak szerint, vagy szerkeszd bátran a lapot, és távolíts el minden jogvédett részt belőle! Kövesd a formai és a stilisztikai útmutatóban leírtakat! Ha sikerült eltávolítani a másolt szöveget, vedd le ezt a sablont! A szócikkre feltett sablon 2018 novemberéből származik. |
A lovaglás egy haladó lovon végzett mozgástevékenység: a ló irányítása, egyensúlyozás és együttes ritmikus mozgás. Korábban elterjedt közlekedési mód volt, a mai világban már többen csak kedvtelésből, hagyományőrzés vagy sport céljából űzik. Ez utóbbinak komoly hagyománnyal rendelkező versenyeket rendeznek és számos lovassportág terjedt el.
A lovaglás rendkívül élmény dús tevékenység, amely a test összes izmát megmozgatja, a lovas lelkére is hat, és folyamatos koncentrációt igényel. A kikapcsolódás mellett a lovaglás remekül használható terápiás célokra is, a fizikai és szellemi állapot javítása révén rendkívül pozitív hatással van a gyermekek fejlődésére, számos területen alkalmazható (autizmus, fogyatékkal élők, hiperaktivitás, szorongás, mozgáskoordináció és koncentrációképesség javítása).
Sokkal különlegesebb sport mint a többi. Hiszen itt a sporttárs nem egy eszköz, egy élettelen tárgy, hanem egy fél tonnás, saját gondolatokkal rendelkező izomkolosszus. Sokszor nem egyszerű feladat megértetni magunkat a lóval, de ha egyszer együtt működik: A legjobb barátunkká válik. Így a sport többé nem csak a edzésről, versenyzésről, érmekről, pénzről fog szólni... Hanem egy szenvedéllyé válik, amely egy egész életen át elkísér.
A lovaglás művészet, melyet megtanulni, érezni és élvezni hosszú évek során lehet csak. A ló és az ember harmóniájának csodálatos eredménye a lovaglás, melyet még lovas emberek is egy életen át tartó tanulás során éreznek. Csodálatos benne, hogy egy élőlénnyel történő intenzív kommunikáció eredménye, melyben egy jóval erősebb és természetét tekintve "menekülő állat" átengedi az irányítást az embernek. Ezzel soha ne éljünk vissza, hiszen bármit bármikor megtesz értünk! Szeressük, tiszteljük őt, bátorítsuk, lépésről lépésre tanítsuk türelemmel, akárcsak egy kisgyermeket.
A lovaglás egy olyan sport, mely megfelelő alázattal, szorgalommal és kitartással művészetté fejleszthető!
A lovaglás története
Az ember történelmi fejlődése szorosan összekapcsolódik a lovak fejlődéstörténetével. A lovak ábrázolását és később a lovagló ember ábrázolását barlangrajzokon figyelhetjük meg először. A lovas és a ló együttese később megjelenik festett edényeken, agyagtáblákon, szobrokon is. A ló háziasításához kapcsolódó első régészeti leletek a mai Ukrajna területéről származnak Kr. e. körülbelül 4000-ből.
Az ősemberek a lovat eleinte húsáért, bőréért vadászták, később a fogságba ejtett állatok az ember környezetét megszokva kezessé váltak és alkalmasakká arra, hogy terhet, később magát az embert hordjanak a hátukon. Kr. e. 2000-ben már harci szekerek húzására használtak a lovakat. Hátaslóként való hasznosításuk első i. e. 1200-ból származnak.
Lótartással legelőször az eurázsiai sztyeppéken élő nomád népek foglalkoztak, a leghíresebb lovas nép a mongol volt. A ló katonai jelentőségét a nagy hódító, Nagy Sándor is felismerte, az ő lova Bukephalosz volt az első ló, amelyről történetek maradtak fent.[1]
A lóversenyzés története
Hazánkban a lóversenyzés nyugati mintáját gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós munkássága honosította és valósította meg. A mai lóversenyzés Angliából származik, itt rendezték meg hagyományosan a versenyek versenyét: a Derbyt, amely oly' népszerűségnek örvend, hogy a derbinapon még az angol parlament is felfüggeszti ülését. Az első Derbyt 1780-ban futották. Maga a derby név onnan származik, hogy 1779-ben a Jockey Club elnöke, Sir Charles Bunbury és Lord Derby elhatározták, hogy versenyt írnak ki hároméves mének és kancák számára. A névadást „fej vagy írás” döntötte el Lord Derby javára, így neve halhatatlanná vált.
- Galopp versenyzés: A galopp versenyekben a lovak vágtában futnak a cél felé, nyergükben a zsoké irányításával. Leginkább angol telivérek vesznek részt a versenyeken, amely kimondottan erre a feladatra kitenyésztett lófajta. Megkülönböztetünk sík és ugró versenyeket, az utóbbinál gátak illetve akadályok nehezítik a célba jutást.
- Ügetőversenyzés: A hajtó versenykocsiban ül. A hajtó a kapcsolatot a lóval a szárral és az ostorral tartja, és ügyelnie kell rá, hogy a ló végig a lehető leggyorsabb ügető járómódban versenyezzen. Erre a versenyfajtára tenyésztették ki az ügetőló fajtát. Az ügetőversenyzés nem rendelkezik olyan nagy hagyományokkal, mint a galopp. Magyarországon az 1850-es években rendezték az első versenyeket.
A versenyek a ló ugrókészségét, képességét, ügyességét és engedelmességét, a versenyző lovas tudását teszik próbára különböző feltételek mellett. A nemzetközi előrejutáshoz a hazai versenyzőknek rendkívüli fontosságú, hogy megfelelő színvonalú, jó minőségű, nívós pályákon készülhessenek a külföldi megmérettetésekre.
Az angol nyereg részei
- Első kápa,
- Hátsó kápa,
- Markamra,
- Marvas,
- Ülőlap,
- Nyeregpárna,
- Kis nyeregszárny
- Kengyellakat,
- Kengyelszíj
- Kengyelvas,
- Talpgumi,
- Térdtámasz,
- Nagy nyeregszárny,
- Felrántószíjak,
- Heveder,
Az angol stílusú lovas felszerelése
- Csizma
- Lovagló nadrág
- Lovagló pálca
- Kobak
- Chaps (cipővel, ha nincs csizma)
- Kesztyű
Díjlovagló ill. díjugrató versenyen kötelező viselet
- Kobak vagy cilinder
- Fehér nadrág
- Ing vagy blúz
- Zakó
- Nyakkendő vagy nyakkendő plasztron
A lovas felszerelése
- Csizma
- Lovagló nadrág
- Lovagló pálca
- Kobak
Lovasfelszereléseket lovasboltban vásárolhatunk. A legtöbb lovasboltban lovas ruházat és különféle lovas felszerelések is vannak - angol lovas illetve western lovas stílusban.
A nyereg legfontosabb része a kengyel. A kengyel három részből áll. Ezek a kengyelvas, amibe a lábunkat dugjuk, a kengyelszíj és a kengyellakat. Az első része a nyeregnek az első nyeregkápa. A leghátsó, pedig a hátsó nyeregkápa. A középső „mély” rész az ülőrész.
A helyes ülés
A lovaglás megtanulásának alapja a helyes ülés elsajátítása. A lovas az első nyeregkápához közel ül. A testtartás egyenes, azaz a fej, a láb és a sarkak egy vonalban vannak egymással. A vállakat egyenesen, lazán leengedve hátul tartják, a fejet felemelve, egyenesen. A lovas a ló két füle között néz ki. A combok és a térdek belső felületükkel simulnak a ló oldalához. A lábszárak térdben kissé hajlítva, szabadon lógnak a ló oldala mellett. Csizmasegítséget úgy adhat a lovas, hogy a ló legjobban kidudorodó hasrészéhez nyomja a lábszárát. Ha a boka ellazult, gyorsabb iramban elveszítheti a kengyelt. A lábfejek úgy irányulnak kissé befelé és felfelé, hogy a sarok lesz a test legmélyebb pontja. A lábujjak érintkeznek a kengyelvassal.
A jármódok
A ló testét előremozdító erő a hátulsó végtagokból származik, míg az elülső végtagok szerepe az elmozduló test megfelelő alátámasztása. A hátulsó végtagok sokkal tömegesebbek, izmosabbak az elsőknél.
- Lépés: A ló a legnyugodtabb, leglassúbb járásmódja, a lábak meghatározott sorrendben egymás után hagyják el, majd érintik újra a talajt.
- Ügetés:[3] Olyan kétütemű mozgásforma, melynél az egymáshoz viszonyítva átlósan elhelyezkedő lábpárok egyszerre lendülnek a levegőbe, egyszerre érnek talajt.
- Vágta (Galopp): Egymást követő ugrások sorozatából álló, háromütemű járásmód. Két vágtaugrás között egy láb sem érinti a földet.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
Források
- Susan McBane – Helen Douglas-Cooper: Lovak és tények (Új Ex Libris Kiadó, 1997)
- Lovasok.hu » Lóversenyzés » Lóversenyzés története
- Lovasélet.hu » Lóbetegségek[halott link]