Liège–Bastogne–Liège

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Liège–Bastogne–Liège
(Liège–Bastogne–Liège (francia)
La Doyenne – A legidősebb hölgy)
Kopgroep LBL 2008.JPG
A mezőny a 2008-as Liége–Bastogne–Liége versenyen

Current sport.svg 2012-es Liège–Bastogne–Liège
Címvédő Írország Daniel Martin
Legtöbb győzelem Belgium Eddy Merckx (5)
Adatok
Sportág országúti kerékpárverseny
Kontinens Európa
Ország Ardennek,  Belgium
Időpont április második fele
Első esemény 1892 (győztes: Belgium Léon Houa)
Eddigi események száma 99 (2013)

A Liège–Bastogne–Liège a legidősebb országúti kerékpárverseny, egyike az öt Monumentumnak, az öt legnagyobb presztízzsel rendelkező egynapos versenynek.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első versenyt 1892-ben rendezték meg az amatőröknek, 1894-ben a profiknak, mindkettőt a belga Léon Houa nyerte. A 2005-ig része volt az UCI Országúti Világkupának, majd 2007-ig az UCI ProTournak. A La Flèche Wallonne-nal együtt részei a belga Ardennek-sorozatnak. A két klasszikust egy ideig egymás utáni napokon rendezték meg, manapság általában a Fléche Wallonne-t szerdán, a Liége–Bastogne–Liége-t vasárnap futják. Mindkettőt az Amaury Sport Organisation szervezi, aminek a Nemzetközi Kerékpáros Szövetséggel való vitái után a versenyeket (a Tour de France-szal együtt) 2008-ban kivették az UCI ProTour sorozatból. Mindössze hat versenyző tudott "duplázni", azaz egy évben megnyerni mindkét versenyt: a svájci Ferdi Kübler (1951-ben és 1952-ben), a belga Stan Ockers (1955-ben) és Eddy Merckx (1972-ben), az olasz Moreno Argentin (1991-ben) és Davide Rebellin (2004-ben), és a spanyol Alejandro Valverde (2006-ban).

A versenyt gyakran sújtják szélsőséges időjárási körülmények, a legemlékezetesebb az 1980-as verseny, amikor egész nap szakadó hóesésben kellett kerékpároznia a mezőnynek, végül a francia Bernard Hinault több, mint 10 perc előnnyel nyert. 1957-ben két győztest hirdettek, mivel az elsőként célba érő Germain Derijcke áthajtott egy lezárt vasúti kereszteződésen ezért az eredetileg második Frans Schoubbent léptették elő. Mivel Derijcke-nek több, mint három perc előnye volt a célban ezért nem diszkvalifikálták, mivel nem ezen múlott a végkimenetel.[1]

Az útvonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőny Liège-ből indul és egyenesen Bastogne-ba megy 95 km-en át, a visszaút 163 km-es, kanyargósabb és magába foglalja a legtöbb emelkedőt a verseny során. A befutó a rövid, de meredek Szent Miklós-hegyen (Cote de Saint-Nicolas) van. A sok kisebb hegy rengeteg lehetőséget ad támadásokra, ezért általában agresszív versenyzők tudnak diadalmaskodni.

A Côte de "La Redoute"
A híresebb emelkedők
Km Név Hosszúság Meredekség[forrás?]
57,7 Côte de Ny' 1,8 km
82,5 Côte de la Roche-en-Ardenne 2,9 km 5.9°
128,5 Côte de Saint-Roch 1 km 11.2°
171 Côte de Wanne 2,2 km 7.7°
177,5 Côte de Stockeu 1,1 km 11.6°
183 Côte de la Haute-Levée 3,4 km
195,5 Côte du Rosier 3,9 km 6.3°
208 Côte de la Vecquée 3,2 km 6.2°
225 Côte de la Redoute 2,3 km 7.4°
231 Côte de Sprimont 1,5 km
246 Côte du Sart-Tilman-Tilff 3,7 km 5.9°
254,5 Côte de Saint-Nicolas 0,9 km 11°

Győztesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

0Belgium Germain Derijcke

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Liège-Bastogne-Liège's cold memories. Cyclingnews.com. (Hozzáférés: 2008. április 24.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Liège–Bastogne–Liège témájú médiaállományokat.