Levélvágó hangya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Levélvágó-hangyák

A levélvágó hangya (Acromymex) a hangya (Formicidae) egyik neme.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A levélvágó hangya Dél-Amerikában honos.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A levélvágó hangya a világ egyik legerősebb állata, azért bírja el a leveleket. A levélvágó Az Atta nevű hangyák csoportjába tartozó gombatenyésztő vagy levélvágó hangyák Dél-Amerika trópusi erdőinek lakói s arról is nevezetesek, hogy munkásaiknak termete és alakjai igen különbözők. A legismertebb közülük a barnásfekete Atta cepalothes L. nevű faj, amelyet a bennszülöttek szaubának neveznek. A gombatenyésztőhangyák állama igen népes szokott lenni. Óriási bolyukat, amelynek több százezer egyén a lakója, az erdőnek árnyékos, nedves talajára építik. Magassága néha a 21-22 m-t is eléri. A gombatenyésztőhangyák vonulatainak igen rossz hírük van, mert időről időre a fák és bokrok levélzetét megkopasztják. Ilyenkor a nagyobb termetű munkások ezrei vonulnak ki hosszú csapatokban és ha a megfelelő növényt megtalálják, felmásznak rájuk, hogy leveleiket lenyírják. A növény megkopasztását igen nagy gyorsasággal végzik. Minden hangyának az a törekvése, hogy a növény leveléből mintegy 2 cm-es darabot éles állkapcsával kirágjon, azután a kirágott levélrészt feje fölé emelve, beáll társainak sorába, amelyek szintén hasonló terhet cipelnek. A földre érkezve azután ismét csapatba rendeződnek és visszaindulnak otthonuk felé. Nagyon érdekes látvány a lopott levéldarabokat cipelő hangyák vonulása, aki először látja a masirozó hangyákat a fejük fölött imbolygó levelekkel, azt hiszi, hogy kis napernyőket visznek. A levélvágó-hangyák okozta kár nem jelentéktelen, néha minden levelétől megfosztják a narancs-, citrom-, mangófákat és a kávécserjéket. Nem ok nélkül rettegnek tőlük a paraguayi szőlőtulajdonosok sem, mert előfordulhat, hogy egy éjszakán keresztül minden szőlőtőkéjüket megfosztják leveleitől. Észak-Amerika mérsékelt éghajlatú területein élő Trachymyrmex septentrionalis McCook nevű hangyák munkásai megelégszenek a fenyő tűleveleinek gyűjtésével s igazán mosolytkeltő, amint nagy komolyan egymásután vonulnak a fejük fölé emelt tű alakú levéllel; egészen olyanok kicsiben, mint egy szuronyos puskával vonuló katonacsapat. Sokáig nem tudták kideríteni, hogy milyen célból hordják össze a hangyák a növények leveleit, míg végül Belt 1874-ben kiderítette, hogy azokból gombatrágyát készítenek. Otthon a nagyfejű hangyák szétrágják a behordott leveleket és pépszerű anyaggá dolgozzák fel. Ebbe a pépszerű anyagba oltják be azután egy bizonyos gomba (Rhozites gongylophora) fonalait. Az ilyen gombatenyészet külsőleg olyan, mint a fürdőszivacs, puha anyagában üregek és járatok vannak, amelyekben fiasítás, ivaros állatok és munkások is szoktak lenni. Ha közelebbről megnézzük a péppé rágott levélanyagot, azt látjuk, hogy a gomba fonalai keresztül-kasul járták, rajta helyenként pedig gömbölyű fejecskék láthatók, amelyeket Müller alakjuknak megfelelően „karalábé”-knak nevezett el. A gombatenyésztőhangyák e nélkül a kis „karalábék” nélkül nem tudnak megélni, mert ez az egyedüli táplálékuk. Hogy ehhez a táplálékhoz mindenkor hozzájuthassanak, ezek a kis állatok kertészek lettek és ügyességükkel egy cseppet sem maradnak hátra a gombatenyésztő ember mögött. A hangyák munkásainak nagy része állandóan a gomba körül foglalatoskodik. Ügyelnek arra, hogy a gomba saját ürülékükből megfelelő trágyát kapjon és hogy idejében elmetsszék a felfelé növő hyphákat, a metszések helyén fejlődnek azután a kis tápláló „karalábék”.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óriási királynő a kamrájában fekszik és petét rak. A lányai etetik; a "dadák" a petéről gondoskodnak és a lárvákat etetik. A törpe dolgozók tisztán tartják a királynőt. Mielőtt a hangya rajzáskor elhagyná a bolyt, hogy új telepet alapítson, a szájában egy tasakban elrejt egy darab gombát. A párzás után új lakóhelyet ás, elülteti a gombafonadékot, és soha többé nem látja a napfényt. A gomba trágyázásához használt ürülékének jobb minősége érdekében az elsőnek lerakott peték 90%-át megeszi. A dolgozók kikeléséig a lárvákat az anya eteti, ezután már csak a peterakással foglalkozik.

Érdekeségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A levélvágó hangyáknál a dolgozók mind nőstények.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • National Georaphic: Igazi vadon élő állatok A trópusi esőerdő világa című része.
  • Charlie Bood: A természet csodái 1. Interprint Kiadó 1990. ISBN 963 02 7706 9