Leuveni Arnulf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leuveni Arnulf
Született
1200
Leuven
Elhunyt
1250 (50 évesen)
Foglalkozása költő
író
szerző
apát

Leuveni Arnulf, Arnulphus de Lovanio (Leuven, 1200 körül – Villers, 1250 körül) villers-i ciszterci apát, németalföldi himnuszköltő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életéről mindössze annyit tudunk, hogy Leuvenben született, és tíz évig volt a vallóniai villers-i (mai neve: Villers-la-Ville) ciszterci kolostor apátja. Miután lemondott, hogy aszkéta módjára kizárólag a tudománynak éljen, egy éven belül elhunyt. A francia forradalom az apátságot teljesen elpusztította, így minden rávonatkozó írás megsemmisült. Az egykor hatalmas apátság ma is romokban áll.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ő szerkesztette a villers-i apátság első évkönyvét (1146-1240). Elsősorban azonban költőként tartja számon az utókor. Főképp himnuszokat írt. Munkáit latin nyelven alkotta. Leuveni Arnulf egyik ismert műve, az Excerptum Speculi Caritatis Peñaforti Rajmund „Summa Causum" c. művének a verses adaptációja.

„Salve mundi salutare"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leuveni Arnulf a „Salve mundi salutare" (Üdvözlégy, világnak üdvössége) kezdetű, időnként Rhythmica oratio címen emlegetett himnusz szerzője, melyet Krisztus öt sebéről való elmélkedés ihletett. A középkorban a költemény olyan népszerű volt, hogy a közvélemény megfeledkezett alkotójáról, s a művet ciszterci eredete révén Szent Bernátnak tulajdonította, mert misztikus nyelvezete erősen hasonlított a ciszterci rend alapítójának misztikus írásaihoz. Szent Bernát neve alatt került be magyar fordítása is 1513-ban a Czech-kódexbe és 1531-ben a Thewrewk-kódexbe.

A himnusz hét énekből (canto) áll, melyek Krisztus megsebzett testrészeihez írodtak: „Ad Pedes" (Krisztus lábához), „Ad Genua" (Krisztus térdéhez), „Ad Manus" (Krisztus kezéhez), „Ad Latus" (Krisztus oldalához), „Ad Pectus" (Krisztus mellkasához), „Ad Cor" (Krisztus szívéhez), „Ad Faciem" (Krisztus arcához) v. „Ad Caput" (Krisztus fejéhez). Minden egyes ének öt, egyenként tízsoros versszakból áll, az "Ad Cor" éneket kivéve, amely hét versszakos.

A Krisztus fejéhez írt „Ad Caput" éneket (Salve caput cruentatum, Üdvözlégy megkínzott fő) a 17. században Paulus Gerhardt fordította le németre. Ez a ma is sokszor énekelt, O Haupt voll blut und wunden kezdetű német egyházi ének mind protestáns, mind katolikus körökben igen népszerű lett. Johann Cruger publikálta először 1656-ban. A német fordításból készítette Henry Baker 1860-ban az angol változatot, ami szintén igen népszerűvé vált O Sacred Head, Now Wounded címmel.

A német barokk zeneszerző, Dieterich Buxtehude 1680-ban megzenésítette a teljes énekciklust Membra Jesu nostri címmel, amelyet Gustaf Dübennek dedikált.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970.
  • Guido Maria Deves, és Clemens Blume, Ein Jahrtausend Lateinischer Hymnendichtung. O. R. Reisland: Leipzig, 1909.
  • Stephen A. Hurlbut, Hortus Conclusus: A Series of Mediaeval Latin Hymns With Selected English Renderings." St. Albans: Washington, D.C. 1936.
  • Biographie Nationale de Belgique, 1866, I, 469.
  • Histoire Litéraire des Pays Bas, 1769, XVI, 52-58.
  • Hymns For the Living Church. Carol Stream, IL: Hope Publishing. 1974. page 136. ISBN 0-916642-01-1
  • The Book of Hymns. New York: Testament Books. 1989. ISBN 0-517-16241-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]