Ugrás a tartalomhoz

Leopold Weisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Heringcápa (vitalap | szerkesztései) 2021. április 11., 16:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Leopold Weisz
SzületettWeisz Lipót
1875.
Veszprém
Elhunyt1912. április 15. (37 évesen)
Atlanti-óceán
Állampolgárságabrit
Nemzetiségemagyar
HázastársaMathilde Françoise Pëde
Foglalkozásaszobrász
IskoláiBromsgrove Guild of Art
Halál okafulladás
SírhelyeBaron De Hirsch Cemetery
SablonWikidataSegítség

Leopold Weisz (született Weisz Lipót, Veszprém, 1875. – Atlanti-óceán, 1912. április 15.) szobrásztanuló, az RMS Titanic egyetlen magyar származású utasa és áldozata.

Élete

Leopold Weisz (Weisz Lipót) 1875 körül született Magyarországon, Veszprémben ismeretlen nevű zsidó szülők gyermekeként. 19 éves korában emigrált, és Angliába ment tanulni a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesülethez, ahol megismerkedett későbbi feleségével, a belga Mathilde Françoise Pëde-del. Az asszony varrónőként és énekesként dolgozott, 21 évesen ment Bromsgrove-ba, ahol hozzáment Weiszhez. A házasok úgy döntöttek, hogy Kanadába vándorolnak ki.

A pár 1911 szeptemberében az RMS Lusitania fedélzetén átkelt az Atlanti-óceánon. Weisz Kanadában fafaragóként talált munkát a montréali Szépművészeti Múzeum megbízásából. Később kőpajzsok faragására kapott megbízást. Kőpajzsai Kanada kilenc tartományát jelképezik mind a mai napig, a Dominion Express Buildingen, Montréalban.

A Titanicon

Weisz úgy gondolta, Quebec az a hely, ahol le tudnak telepedni, és ő meg tud élni a művészetből, ezért visszament Angliába a feleségéért. Immáron együtt tartottak volna az új kanadai otthonuk felé a Lusitania első osztályán, de a bányászok sztrájkja, és az emiatt bekövetkező szénhiány miatt átirányították őket a Titanic másodosztályára, amelyre 1912. április 10-én Southamptonban szálltak fel.

Felszállás előtt Weisz a megtakarításait – mintegy 15 000 USD értékű, 21 kg súlyú aranyat – belevarrt a kabátja bélésébe. A katasztrófa éjjelén Weisz sétálni indult a hajófedélzetre, míg felesége részt vett egy rögtönzött énekes mulatságon a másodosztályú utasoknak fenntartott ebédlőben. A rendezvény után csatlakozott férjéhez a fedélzeten.

Mathilde ekkor megjegyezte, hogy valami nagyon nyugtalanítja. Éppen visszaértek a kabinjukba, amikor 23 óra 40 perckor a hajó jéghegynek ütközött. Felesége túlélte a katasztrófát, mert sikeresen helyet tudott foglalni a Titanic 10-es számú mentőcsónakjában, Weisz azonban a tengerbe veszett.

Mathilde az RMS Carpathia fedélzetén április 18-án érkezett meg New Yorkba, de az a veszély fenyegette, hogy nincstelenként visszaküldik Angliába. Amikor azonban a Mackay-Bennett nevű hajó megtalálta a 293-as számú mentőmellényes holttestet, amelyet később Leopold Weiszként azonosítottak (szürke öltönye alatt pólójában a W.L. monogrammal), előkerült az öltönybe varrt arany is, amit visszaszolgáltattak neki. Mathilde Kanadában maradt, újra férjhez ment, 1953-ban halt meg.

Nyughelye

Weisz Montréalban van eltemetve, a Baron de Hirsch temetőben. A sírján a következő felirat szerepel: „Leopold Weisz, született 1880 körül Magyarországon. 1912. április 15-én halt meg a Titanic katasztrófájában. Nemrég házasodott, és kezdett új életet Montréalban. Tehetséges és ígéretes szobrász, a bromsgrove-i ipartestület tagja, munkáira Montréalban és külföldön egyaránt csodálattal tekintenek.”

Források