Lehotka Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lehotka Gábor
Életrajzi adatok
Született 1938. július 20.
Vác
Elhunyt 2009. december 29. (71 évesen)
Vác
Pályafutás
Hangszer orgona
Díjak Liszt Ferenc-díj
Tevékenység zeneszerző, orgonaszakértő, pedagógus

Lehotka Gábor (Vác, 1938. július 20. – Vác, 2009. december 29.) Liszt Ferenc-díjas magyar orgonaművész, zeneszerző, orgonaszakértő, érdemes művész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vácon, általános iskolás korában kezdett zenével foglalkozni. 1953 és 1958 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke volt; orgonatanárai Hammerschlag János, Halász Kálmán és Gergely Ferenc voltak, zeneszerzést Sugár Rezsőnél tanult.

1958-ban kezdte meg felsőfokú tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgona szakán Pécsi Sebestyén tanítványaként, ahol 1963-ban kitüntetéssel végzett. Párhuzamosan 1961 és 1966 között a zeneszerzés szakot is elvégezte. Tanára itt Szervánszky Endre volt.

Szólistakarrierje Magyarországon 1963-ban, a nemzetközi koncertéletben pedig 1965-ben kezdődött. Európa-szerte adott koncerteket, legtöbbször Németországban, Franciaországban és a Szovjetunióban. Koncertezett a párizsi Notre Dame-ban és a Saint-Germain-Des-Prés templomban is. Két évtizeden át visszatérő vendége volt Grignanban az Avignoni Fesztiválnak. 1978-tól tért vissza a zeneszerzéshez is: nemcsak orgonaműveket, hanem zenekari, kamara- és kórusműveket is komponált.

Tanított is: 1969 és 1985 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, 1975-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, ahol az orgona tanszéket is vezette.

2008-ban ment nyugdíjba. Ugyanebben az évben (ötven évvel az első főiskolai felvételije után) vették fel a Sola Scriptura Teológiai Főiskola levelező tagozatára. Hosszú betegség után a váci Jávorszky Ödön Kórházban hunyt el.

Orgonaszakértői tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsőként Vácott, 1976-ban épült orgona Lehotka Gábor közreműködésével. Később több más hangszer, így a Vigadó, a Zeneakadémia és a Dohány utcai zsinagóga orgonájának építésében is részt vett.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003. október 5-én, a pályakezdésének 40. évfordulójára rendezett ünnepségen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen mutatta be Hommage à Händel orgonaversenyét és a Hegyi beszédről írt oratóriumát.[1]

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az én hangszerem az orgona (1993)
  • Az orgonatanítás módszertana (2000)
  • Gorsium Orgonaiskola (2000)

Lemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]