Laposhasú pikó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Laposhasú pikó
PP2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pikóalakúak (Gasterosteiformes)
Alrend: Gasterosteoidei
Család: Pikófélék (Gasterosteidae)
Nem: Pungitius
Faj: P. platygaster
Tudományos név
Pungitius platygaster
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Laposhasú pikó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Laposhasú pikó témájú kategóriát.

A laposhasú pikó (Pungitius platygaster) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pikóalakúak (Gasterosteiformes) rendjéhez, ezen belül a pikófélék (Gasterosteidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A laposhasú pikó elterjedési területe a sekély, dús növényzetű vizek a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tenger brakkvízövezetében, valamint az Aral-tóban. Előfordul édesvizű tavakban is, például az Urál környéki Karkal-tóban. A Dunában Belgrádig hatolt fel.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hal testhossza 4-6 centiméter, legfeljebb 7 centiméter. Hátán 7-12, általában 8-9 szabadon álló, hátrafelé irányuló, mozgatható tüske van, amelyek a farokállású hátúszó lágy sugarú része előtt helyezkednek el. Hasúszóin erős, fogazott tüskék vannak. Fején és testén nincsenek pikkelyek, csak a jól fejlett oldalvonal mentén van egy sor vékony csontlemez, amelyek nem terjednek ék alakban a faroknyélre. Háta kékeszöld, hasa ezüstszínű, zöld fémfénnyel.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tápláléka gerinctelen állatok, például apró rákok és rovarlárvák.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Április - májusban ívik. A hím egy általa készített fészekben őrzi és gondozza az ikrákat és az ivadékot.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]