Lagúnahering
 |
||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Alosa maeotica (Grimm, 1901) |
||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Lagúnahering témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Lagúnahering témájú médiaállományokat. |
A lagúnahering (Alosa maeotica, korábban Caspialosa maeotica) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése és alfajai [szerkesztés]
A lagúnahering elterjedési területe a Fekete- és az Azovi-tenger parti vizei, lagúnák és (ritkán) a folyótorkolatok (például Don). A korábban Kaszpi-tenger-i alfajnak vélt Alosa braschnikowit, manapság, önálló fajnak tekintenek.
Megjelenése [szerkesztés]
A lagúnahering teste karcsú, heringszerű. Testhossza 30-40 centiméter, legfeljebb 50 centiméterig. 13-15 centiméteresen számítanak felnőttnek. Alsó és felső fejprofilja egyenes. A testmagasság a teljes hossznak kevesebb, mint egynegyede. Szemei kicsinyek, átmérőjük kisebb, mint a testhossz 6 százaléka. Hátúszója rövid. Oldalvonala nincs. A felső állkapocs erőteljes középső bemetszéssel; alsó állkapcsa a szem hátulsó szegélyéig ér. Az állkapocs és az ekecsont erősen fogazott. Mell- és hasúszói rövidek, kicsinyek. A 26-41 erős kopoltyútüske rövidebb, mint a kopoltyúlemezkék. Hátoldalának színe zöldesen vagy kékesen csillog, oldalai és a hasoldal ezüstszínűek. Hátúszója sötét szegélyű. A kopoltyúfedők mögött néha elmosódott sötét folt van.
Életmódja [szerkesztés]
A lagúnahering télen a Fekete-tenger délkeleti felére vonul, a kaukázusi partvidékre. Egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. A lagúnahering tápláléka gerinctelenek, főleg rákok, ezenkívül kishalak.
Legfeljebb 6 évig él.
Szaporodása [szerkesztés]
Kora tavasszal (márciusban) a lagúnahering visszavándorol a nagy folyók torkolatába, ahol április és június között (az ívóhelyektől függően) ikrázik. A dolginka hering a Volga deltájába is behatol. Ezek a heringek 3 évesen ivarérettek, körülbelül 8 évig élnek.
Felhasználása [szerkesztés]
Ezt a halfajt, íparilag csak kismértékben fogják ki.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 26.)
- Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
- http://www.fishbase.org/Summary/SpeciesSummary.php?ID=1581&genusname=Alosa&speciesname=maeotica - Fishbase
