LBV 1806-20
| LBV 1806-1820 | |
 | |
| Megfigyelési adatok | |
| Csillagkép | Nyilas |
| Rektaszcenzió | 18h 08m 40,3s |
| Deklináció | -20° 24′ 41″ |
| Színkép típusa | LBV[1] |
| Fizikai adatok | |
| Sugár | 150 R☉ |
| Tömeg | 130-200 M☉ |
| Hőmérséklet | |
| Felszín | 18-36 000 K |
| Luminozitás | 2 · 106-4 · 107 L☉ |
| Kor | < 2 · 106 |
Az LBV 1806-20 egy fényes kék változó egy lehetséges kettős csillagrendszerben, a Naptól 30 000–49 000 fényévre található a galaxis központja felé. A teljes rendszer tömege 130–200 naptömeg, és a becslések szerint a változó fényerő akár 40 milliószorosa lehet a Napénak,[2] így hasonlóan olyan ragyogó, mint az éta Carinae vagy a Pisztoly-csillag, amelyek a legfényesebb ismert csillagok (amelyek mindegyike fényes kék változó).
A nagy fényesség ellenére szinte láthatatlan a Naprendszerből nézve, mert a látható fénynek kevesebb mint egy milliárdod része jut el hozzánk, a többit elnyeli a közbeeső csillagközi gáz és por. A csillag fényessége 8 magnitúdó a 2 mikrométeres közeli infravörös hullámhosszon, ami a számítások szerint a látható hullámhosszon mindössze 35 magnitúdó.
Képzelt elméletek
[szerkesztés]A jelenlegi csillagkeletkezési elméletek szerint egy csillag legfeljebb 120 naptömegű lehet, de az LBV 1806-20 óta már mértek legalább 130 naptömeget is. Egyes mérések után a csillagot 150–200 naptömegűre becsülték.[3]
Akadt némi vita, hogy vajon az LBV 1806-1820 egyetlen csillag, vagy egy halmaz. A fényerejét nagy felbontású képalkotóval készítették, amelynek eredményei arra utalnak, hogy az LBV 1806-1820 egy csillag. Azonban a legújabb nagy felbontású spektroszkópokkal kiderült, hogy a csillagnak lehet egy társa, és hogy a tömeg a csillagrendszerben kevesebb mint 130 naptömeg.[4]
Elhelyezkedés
[szerkesztés]Az LBV 1806-1820 középpontjában áll a G10.0-0.3 rádióködnek, és része a Cl * 1806-1820 csillaghalmaznak, amely maga is része a W31-nek, ami az egyik legnagyobb H II régióban van a Tejútrendszerben. Az 1806-20 halmaz néhány igen szokatlan csillagból áll, beleértve a két szénben gazdag Wolf–Rayet-csillagot (WC9d és WCL), két kék hiperóriást és egy Magnetárt (SGR 1806-20).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Francisco Najarro – Thomas R. Geballe: Massive Stars in the SGR 1806-20 Cluster (angol nyelven), 2005. február 16.
- ↑ Aaron Hoover: Star may be biggest, brightest yet observed (angol nyelven). HubbleSite, 2004. január 5. [2006. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
- ↑ Eikenberry, S.S.; Matthews, K; LaVine, J.L.; Garske, M.A.; Mu, D.; Jackson, M.A.; Patel, S.G.; Barry, D.J.; Colonno, M.R.; Houck, J. R.; Wilson, J.C; Corbel, S.; Smith, J.D. (2004. November). „Infrared Observations of the Candidate LBV 1806-20 & Nearby Cluster Stars”. The Astrophysical Journal 616 (1), 506–518. o. DOI:10.1086/422180.
- ↑ Figer, D.; Najarro, F.; Kudritzki, R. (2004. August). „The Double-lined Spectrum of LBV 1806-20”. The Astrophysical Journal 610 (2), L109–L112. o. DOI:10.1086/423306.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- SolStation article
- The Double-Lined Spectrum of LBV 1806-20, Donald F. Figer (STScI), Francisco Najarro (CSIC), Rolf P. Kudritzki (UH), 2004
- Massive Stars in the SGR 1806-20 Cluster, Donald F. Figer (STScI), Francisco Najarro (CSIC), T. R. Geballe (Gemini Observatory), R. D. Blum (CTIO), Rolf P. Kudritzki (UH), 2005