Központi Szálló

Központi Szálló
Település	Kolozs megye
Cím	Románia, Kolozsvár
Építési adatok
Rekonstrukciók évei	1891
Építési stílus	eklektika
LMI-kód	CJ-II-m-B-07246
Elhelyezkedése
Központi Szálló Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 46′ 48″, k. h. 23° 33′ 34″46.78, 23.559444444444
A Wikimédia Commons tartalmaz Központi Szálló témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az egykori Központi Szálló (az 1960-as évektől 2020-ig Melody) a kolozsvári Fő tér egyik jellegzetes épülete. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07246 sorszámon szerepel. A tér és a Magyar utca sarkán áll.

Története

Az építéséről pontos adatok nem léteznek, de a 19. század elején, a szomszédos Bánffy-palotáról készült festményekről az látható, hogy a palota és az utcasarok között két ház állt. A palota melletti ház egyemeletes volt lépcsős terasszal, a sarki ház pedig földszintes volt, s valószínűleg kocsma lehetett. Nem ismert, hogy mikor épült helyére a kétemeletes ház, amely az 1859-es felvételeken kivehető. Stílusa klasszicista volt, ebből feltételezni lehet, hogy valamikor az 1820-as és 1830-as években épülhetett.

A reformkorban egy kocsma működött benne. Neve Fiskus volt, ami arra utalhat, hogy vagy az államkincstár építtette, vagy esetleg csak egy részét bérelhette kolozsvári irodái számára. Ebben a kocsmában zajlottak a katonai toborzók is. 1834-ben egy áldozatokat követelő verekedés tört ki a német helyőrség és a diákság között, s így ez a sarok sokáig Fiskus-szegletként maradt meg a lakosság emlékezetében.

Az 1859-es felvételek tanúsága szerint az épület meglehetősen puritán kinézetű volt, földszintjén üzletek is működtek. 1867-ben a Fiskus-házban működött a Kisegítő Pénztár‚ az első – 1858-ban alapított – kolozsvári pénzintézet.

Az 1869-ben felállított telekkönyv szerint a telken egy kétemeletes kőház állt valamint egy másik, egyemeletes, mindössze öt lakrésszel, amelynek tulajdonosa a Katolikus Státus volt. 1872-ben Plihál Ferenc helyi vállalkozó vette bérbe az épületet és nyitott benne szállodát Pannonia névvel. Plihál halála után 1890-ben Nagy Gábor vette át, aki korábban a Nemzeti Szállodát is bérelte (a New York helyén állt, 1894-ben bontották le). Mielőtt átadták volna, a státus Oriold Antal és Endstrasser Benedek építészekkel felújíttatta az épületet. Átépítették a Magyar utcai szárnyat és valószínűleg ekkor olvasztották egybe a két épületet. A homlokzatot eklektikus stílusban alakították át, a sarok felé tornyot emeltek. Új neve Központi Szálló lett. Egybeépítették a Bánffy-palota földszintjén levő kávéházzal és étteremmel, amelyet szintén Nagy Gábor bérelt.

A szálloda egyik legelőkelőbb vendége Samassa József egri érsek volt 1895 szeptemberében. A Mátyás-szobor leleplezésekor itt szállt meg Jókai és fiatal felesége. Kolozsvári koncertje során itt lakott Johannes Brahms és Joachim József.

A szállodát az 1920-as évektől a katolikus Szociális Nővérek Társasága vette bérbe‚ s itt özv. Árkosy Lajosné Wagner Irén (1871–1938) vezetésével egy előkelő‚ csendes‚ diszkrét intézetet létesítettek‚ ahol a főszakács és az éjjeli portás kivételével mindenki nő volt. A második emelet egyik helyiségét kápolnává alakították át. Kolozsvárt jártakor többször megfordult itt Majláth Gusztáv Károly katolikus püspök‚ de Reményik Sándor is. Az 1940-es években a Pro Deo nevet viselte.

A szállodát 1949-ben államosították és a Tanügyminisztériumnak adták át. A szállodából átmenetileg diákotthont létesítettek, az étterem viszont Pescăruș (Sirály) néven tovább működött. Az 1950-es években a szállodát is újra megnyitották az étteremmel azonos néven. Az 1960-as években felújították. A pincehelyiségekben éjjeli bárt alakítottak ki Melody néven. A Magyar utca felőli oldalon felszámolták az üzleteket, helyettük cukrászdát, majd falatozót alakítottak ki. 1989 után különböző bankok vették át ezeket a helyiségeket. Az 1970-es években az alagsorban létesült a város diszkója. 1995-ben felvette a Melody Central nevet és felújították, így a II. kategóriájú szállodából háromcsillagosat hoztak létre. A ház külalakja máig sem változott‚ mindössze az 1950-es években a sarok alatt árkádos átjárót nyitottak a gyalogos közlekedés megkönnyítésére.

2020-ban az épületet a Sapientia Alapítvány vásárolta meg a Sapientia Egyetem néptánc szakának céljaira. A tervek szerint itt fog működni az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány kolozsvári fiókja is.

Források

• Asztalos Lajos: Kolozsvár épített kincsei. Kolozsvár: Stúdium. 2008. ISBN 978 973 643 159 3  
• Gaal György: Magyarok utcája: A kolozsvári egykori Bel- és Külmagyar utcák telkei‚ házai‚ lakói. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1995. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 221. ISBN 973 96946 5 9  
• Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz. Kolozsvár: Korunk. 1992.  
• Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

További információk

• A szálloda honlapja Archiválva 2011. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)(angolul)