Kutrucz Gizella
| Kutrucz Gizella | |
| Született | 1921 Szímő, Csehszlovákia |
| Elhunyt | 2005. február 10. (83-84 évesen) Budapest? |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Dr. Balogh Elemér |
| Gyermekei | két gyermek |
| Foglalkozása | pártmunkás, újságíró |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kutrucz Gizella (Balogh Elemérné; Szímő, Csehszlovákia, 1921. – Budapest?, 2005. február 10.[1]) pártmunkás, újságíró.
Élete[szerkesztés]
Apja, Kutrucz Dénes, 1967-ben, 68 éves korában, hosszas betegség után Vértesszőlősön hunyt el. 1948-tól kezdve végzett Komárom megyében párt-, állami és szakszervezeti munkát, amiért megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet. Tevékenységéért többször bebörtönözték, megkínozták.[2] Kutrucz Gizella testvérei Kutrucz Béla, Illés Béláné Kutrucz Ilona, és Borka Sándorné Kutrucz Erzsébet voltak.[3][4]
1968-ban így fogalmazott magáról: „Tulajdonképpen csak 1938 óta élek Magyarországon. Akkor csatolták ide a Felvidéket. Parasztemberek voltunk, de távoli rokonaim között sem ismerek olyat, aki ne lett volna kommunista. Csehszlovákiában legálisan működött a kommunista párt, így aztán én a magyarországi mozgalomba már régi kommunistaként kapcsolódtam be. Szimőn, a mi falunkban legnagyobbrészt kubikosok laktak, a falu háromnegyede párttag volt. Nekem a munkásmozgalmi élet gyermekkoromtól természetes dolog. A szüleim s rokonaim közül is sokan megjárták a börtönt. Otthon nélkülem nem zajlott le tüntetés. Lány létemre jónéhányszor bevert fejjel kerültem haza ezekből az akciókból. [...] 1944-ben bakancstalpba, Ovomahtinba rejtett hamis iratokat csempésztünk a börtönbe, hogy elősegítsük a kommunisták szökését, akiket nyugatra akartak hurcolni. Hegedűs András, Hazai Jenő és más elvtársak így szöktek meg a biztos halál elől. [...] 1941-ben jelent meg az első írásom a Magyar Nemzetben. [...] A felszabadulás után a MADISZ egyik alapító tagja lettem. Ki kellett szórnunk a burzsujokat Budapestről, hogy helyet adjunk a tanulni vágyó fiataloknak. Földet is osztottam Szabolcs megyében. 1948-tól 1957-ig a Pártközpontban dolgoztam.
A fiam és a lányom irigyel a múltamért. [...] Olyan korban nőttem fel, amely a jellem minden nemes vonásának teret adott. Négyen voltunk testvérek, valamennyien megkaptuk a Szocialista Hazáért Érdemérmet. Szórakozás alig volt az életemben.”[5]
Fiatalon csatlakozott az illegális kommunista mozgalomhoz. Ennek kapcsán ismerte meg későbbi férjét, Balogh Elemér filozófust. Az ellenállási mozgalomban együtt dolgozott a Györffy-kollégistákkal. Többek között részt vett Hegedüs András és néhány fogolytársa megszöktetésében és bujtatásában is. 1946-1948 között a debreceni népi kollégiumok szervezését segítette.
1948-ban férjével együtt felkerültek Budapestre, ahol a Központi Bizottság apparátusában dolgozott. Férje szintén pártmunkás volt, tanár a pártfőiskolán.[6]
A felszabadulás után különféle pártbeosztásokban dolgozott, akkori kifejezéssel pártmunkás volt. Egy időben Rajk László titkárságát vezette. 1956 után is a pártapparátusban tevékenykedett, a Pártközpontban dolgozott. Nyugállományba vonulása után a Pártélet című folyóirat olvasószerkesztője volt.
Még a hetvenes években véletlen folytán kezdett kutatásba Bosnyák Zoltánnal, a Horthy-korszak ismert antiszemita vezéregyéniségével, kivégzett háborús bűnössel kapcsolatosan. A kutatás közben konfliktusba keveredett a hatalommal, amelynek következtében 1987. december 14-én[7] pártellenes magatartás és tevékenység indoklással kizárták az MSZMP-ből. Erről a kutatásról és konfliktusról készített dokumentumfilmet Ember Judit még 1985-ben, amit azonban csupán 2002-ben mutattak be. A dokumentumfilm írásos anyaga folytatásokban megjelent a kanadai Menora című magyar nyelvű lapban és foglalkozott vele a Szabad Európa Rádió is.
Életének erről az epizódjáról Kutrucz Gizella Válogatott közügyeim címmel írt könyvet.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Szocialista Hazáért Érdemrend (1968, visszavonva: 1988)[5][8]
- Szocialista Magyarországért Érdemrend (1983)[9]
Dokumentumfilm[szerkesztés]
- Hagyd beszélni a Kutruczot! (1985-ben készült, 2002-ben bemutatott dokumentumfilm, rendezte Ember Judit)
Könyv[szerkesztés]
- Válogatott közügyeim, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-282-367-2
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Hovanyecz László: Kutrucz Gizella halálára. Népszabadság, LXIII. évf. 35. sz. (2005. február 11.) 9. o.
- ↑ Meghalt Kutrucz Dénes, a munkásmozgalom régi harcosa, Népszabadság 25. évfolyam 306. szám, 1967. december 29. (arcanum)
- ↑ Köszönetnyilvánítás Népszabadság 26. évfolyam 4. szám, 1968. január 6. ("Kutrucz%20Dénes"&pg=48&layout=s arcanum)
- ↑ Fájdalommal tudatjuk, Esti Hírlap 19. évfolyam 303. szám, 1974. december 28 ("Kutrucz%20Gizella"&pg=221&layout=s arcanum)
- ↑ a b (-WP-): Kutrucz Gizella: Újra így kezdeném (Nemes Dezső, Gaál Gyula, Hidas Antal, Révész István, Rostás István, Major Tamás, dr. Valachi Gyula, Ruttkai Ottó, Padányi Mihály és Kutrucz Gizella visszaemlékezései az illegális harc idejére, 36—46. o.), Ifjú Kommunista 12. évfolyam 12. szám, 1968 december 1. (arcanum)
- ↑ Kutrucz Gizella: Milyen volt Csibe? (Emlékek 1943-1944-ből), Valóság 26. évfolyam 2. szám, 1983február ("Balogh%20Elemér"%20kutrucz&pg=233&layout=s arcanum)
- ↑ Pár hónappal Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Király Zoltán, Lengyel László kizárása előtt
- ↑ Braun Róbert, Zolnay János: Mégsem hagyják beszélni?... A Wallenberg egyesület interjúja Kutrucz Gizellával. V., Kapu 3. évfolyam 4. szám, 1990. április (arcanum)
- ↑ Kitüntetések április 4. alkalmából, Népszabadság 41. évfolyam 79. szám, 1983. április 3. (arcanum)
Források[szerkesztés]
- Hovanyecz László: Kutrucz Gizella halálára, Népszabadság Online, 2005.02.11.
- N. N.: „Hagyd beszélni a Kutruczot!” Részletek Ember Judit 1985-ös dokumentumfilmjéből, Filmvilág folyóirat 1989/06. szám, 7-17. old., Online
- Hegedüs András: A történelem és a hatalom igézetében – Életrajzi elemzések, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1988, ISBN 963-09-3336-5
- Visszaemlékezések – Németi Irén, Oral History Archívum (OHA), Online
- Hagyjátok beszélni a Kutruczot! az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- Hagyd beszélni a Kutruczot! a PORT.hu-n (magyarul)
További információk[szerkesztés]
- „Nem igaz, hogy nem akarunk tanulni!“ Emlékezés egy 25 év előtti akcióra, Népszabadság 26. évfolyam 157. szám, 1968. július 6. (arcanum)