Bihari Mihály

Bihari Mihály
Az Alkotmánybíróság 4. elnöke
Hivatali idő 2005. november 12. – 2008. július 3.
Előd	Holló András
Utód	Paczolay Péter
Született	Budapest 1943. február 24. (70 éves)
Foglalkozás	jogász, politológus

Bihari Mihály (Budapest, 1943. február 24. –) magyar jogász, politológus, egyetemi tanár, a politikatudományok akadémiai doktora. A magyar politológia-oktatás egyik megszervezője, a politikai rendszerek neves kutatója. 1999 és 2008, valamint 2010 és 2013 között az Alkotmánybíróság tagja, 2005–2008-ban elnöke. 1994 és 1998 között országgyűlési képviselő.

Életpályája

Az általános iskola befejezése után kárpitostanuló volt, majd letette a szakvizsgát. Rövid ideig dolgozott szakmájában. 1963 és 1965 között töltötte sorkatonai szolgálatát, majd az Eötvös József Gimnáziumban végezte munka mellett középiskolai tanulmányait előbb esti, majd levelező tagozaton. 1966-ban érettségizett. Ezután 1971-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán tanult és szerzett diplomát. Ezt követően 1974-ig az ELTE Bölcsészettudományi Kar szociológia szakán szerzett másoddiplomát, illetve ezenkívül filozófiai szakosítót is szerzett.

1970-től tudományos gyakornokként dolgozott az egyetem állam- és jogbölcseleti tanszékén. 1973-ban kapta meg tanársegédi, 1975-ben adjunktusi kinevezését. Több éven át részt vett a kari tanács munkájában, majd 1980–1981-ben az ELTE egyetemi tanácsának volt a tagja. Ezt követően a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályának vezetője lett. 1985-ben tért vissza az egyetemre (egyetemi docensi beosztásban). 1984-ben létrehozta az egyetemen a politikatudományi csoportot (tanszéket az akkori politikai berendezkedés miatt nem tudott létrehozni). 1989-ben a csoport átalakult tanszékké, amelynek vezetőjévé nevezték ki. 1993-ban vette át egyetemi tanári kinevezését. A tanszéket (amely később intézetté alakult át) 1999-ig vezette. Emellett 1993-ban az ELTE ÁJK Politikatudományi Doktori Iskola alapító elnöke lett. Ezenkívül tanított még az egyetem Bölcsészettudományi Karán, a mai Budapesti Corvinus Egyetemen és a győri Széchenyi István Egyetemen is. Egyetemi állásai mellett 1977-től 1981-ig az MTA Társadalomtudományi Intézetében dolgozott. 1985-ben az MTA Szociológiai Kutatóintézet helyettes igazgatójává nevezték ki, tisztségét 1989-ig viselte. Ezt követően 1994-ig az MTA Politikatudományi Intézet pártszociológiai kutatások osztályának vezetője volt.

1984-ben védte meg a politikai tudományok kandidátusi, 1993-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Politikatudományi Bizottságának lett tagja, később a bizottság elnöki tisztével bízták meg. 1994 és 1997 között, valamint 2008-tól a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője. A Magyar Politikatudományi Társaság tagja, egy időben alelnöke, 1992–1994-ben elnöke volt. 1972 és 1983 között a Társadalomtudományi Szemle című folyóirat külső szerkesztője, illetve 1990–1998-ban felelős szerkesztője és főszerkesztője volt.

Közéleti tevékenysége

1972-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Politikatudományi írásai és a párt reformtáborában való részvétele miatt vitába keveredett a pártvezetéssel és három prominens társával együtt 1988-ban kizárták a pártból. Ezután készült vele, illetve Bíró Zoltánnal, Király Zoltánnal és Lengyel Lászlóval a Kizárt a párt című dokumentumfilm, majd abból a nagy sikert aratott, azonos című könyv. Alapító tagja volt 1987-ben a Magyar Demokrata Fórumnak (a párttá alakuláskor távozott a szervezetből) és az Új Márciusi Frontnak. 1988-ban rövid ideig segítette az újjáalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt munkáját. 1988–1989-ben a Nyilvánosság Klub ügyvezetője volt. 1993–1994-ben a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat képviselője volt az MSZOSZ képviseletében. Az 1994-es országgyűlési választáson pártonkívüliként, a Magyar Szocialista Párt támogatásával Budapest 17. választókerületében (Budapest XI. kerülete egy része) indult, megszerezve az egyéni mandátumot. A ciklus alatt az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottsága alelnöke volt. 1998-ban nem indult a választáson.

1999-ben az Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjává választotta. 2005. október 11-én, Holló András akkori elnök mandátumának lejártával, megválasztották még az Alkotmánybíróság új elnökévé. Hivatalát november 12-én vette át az esztergomi prímási palotában, az Aranybulla előtt. Mandátuma 2008 júliusában járt le, az elnöki pozíciót addigi helyettese, Paczolay Péter vette át. Neve 2005-ben felmerült mint lehetséges köztársaságielnök-jelölt, 2010-ben pedig a Második Orbán-kormány idején, a miniszterelnök javaslatára ismét bekerült az Alkotmánybíróság tagjai közé. Az Alkotmánybíróságnak 2013-ig, 70. születésnapjáig volt tagja.

Családja

Apja, id. Bihari Mihály (1923–1985), BKV-ellenőrként dolgozott, az 1956-os forradalom idején az üzemi munkástanács elnöke volt, emiatt 1957-ben vizsgálati fogságba került. Édesanyja, Pató Zsuzsanna (1920–) villamoskalauz, majd ruhatáros volt. Szülei 1949-ben elváltak, édesanyja egyedül nevelte. Testvérei: Éva (1944) ápolónő és Ferenc Jenő (1958) autóbusz-vezető a BKV-nál. 1977 óta nős, felesége Varga Zsuzsanna jogász. Gyermekeik: Mihály (1980), Levente (1982) és Zsuzsanna (1988).

Díjai, elismerései

• MSZOSZ-díj (1991)
• Demény Pál-emlékérem (1992)
• Bibó István-díj (1996)
• Lippai-díj (2004)

Főbb publikációi

• Politikai rendszer és demokrácia (1989)
• Reform és demokrácia (1989)
• Demokratikus út a szabadsághoz (1990)
• A többpártrendszer kialakulása Magyarországon 1987–1991 (szerk., 1992)
• Politológia (Pokol Bélával, egyetemi tankönyv, 1992, utolsó kiadás 2009)
• A többpártrendszerek kialakulása Kelet-Közép-Európában (szerk., 1994)
• Magyar politika 1944–93 (1993)
• Magyar politika 1944–2004 (2005)

Források

• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest 2008, 116–117. old., ISSN 1787-288X
• Sereg András: Alkotmánybírák talár nélkül, KJK–Kerszöv, Budapest 2005, 28–37. old., ISBN 963-224-853-8
• Életrajz az Alkotmánybíróság honlapján
• Életrajz az ELTE ÁJK Politikatudományi Doktori Iskola honlapján
• 1996-os életrajz az Országgyűlés honlapján

Irodalom

• Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után, Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009. (Interjú, p.76–82.)