Ugrás a tartalomhoz

Kun Pál (tanár, 1842–1891)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen KMBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 12., 10:51-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Forrás → Források (WP:BÜ) AWB)
Kun Pál
Született1842. február 8.
Pest
Elhunyt1891. április 18. (49 évesen)
Sárospatak
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásatanár
SablonWikidataSegítség

Szentpéteri ifjabb Kun Pál (Pest, 1842. február 8.Sárospatak, 1891. április 18.) református kollégiumi tanár.

Élete

Kun Pál táblai ügyvéd és Papp Mária fia. 1851-ben az evangélikus gimnáziumba került és itt tanult négy évig; innét a kegyesrendiek keze alá jutott és itt végezte a felsőbb osztályokat. 1860-ban a teológiai akadémiára iratkozott be és Ballagi Mór, Farkas József, Molnár Aladár sat. tanárok vezetése mellett a négyéves tanfolyamot szép sikerrel végezte el 1864-ben. De nem elégedett meg csupán a teológiai akadémián szerezhető bölcseleti és teológiai ismeretekkel, hanem az összehasonlító nyelvészet iránti vonzalomból az egyetemre is bejárt és Budenznek és Vámbérynek kedvelt tanítványává küzdötte föl magát; egyszersmind a francia és angol nyelveket is tanulta. Ugyanez időtájban a Szőnyi-féle intézetben a görög és latin nyelvet tanította. 1867-ben a sárospataki főiskolához hívták meg, ahol a német nyelvet a felsőbb osztályokban kötelezőleg, a franciát pedig az önként vállalkozóknak tanította. Új módszerével a tanításban, irodalmi nagy tájékozottságával és az idegen nyelvek iránt igazolt nagy fogékonyságával feltűnést keltett. 1872-ben (Soltész Ferenc nyugalomba vonulásakor) maga ajánlkozott a bölcseleti előtan (logika, pszichológia) tanítására.

1869. november 8-án, 27 évesen vette nőül nemes Mudrony Ágnest, aki a nemes Mudrony család leszármazottja volt, Soma és Pál testvére. A párnak öt gyermeke született: Ágnes, Artúr, Zulyka Katalin, Etelka, és egy keresztelés előtt meghalt fiú gyermek.

Nyugtalan természete kereste a változatosságot és így nyereségnek tartotta önmagára nézve, ha az akadémiában a francia, majd az angol, sőt a török nyelvet és irodalmat is taníthatta, vagy egy-egy nagy külföldi írót bemutathatott. A főváros szülöttje és neveltje lévén, nehezen tudott beletörődni a kisvárosi életbe, melytől örömest szabadult volna. Mint a függetlenségi pártnak egyik erős híve, 1879-ben képviselőjelöltül lépett fel a nagyvázsonyi kerületben, az Országházba azonban nem juthatott. 1888-ban örömest vállalkozott az akadémián a művelődéstörténelem kisegítő előadására és mikor az 1889. évi sátoraljaújhelyi kerületi gyűlésen a tanári kar ajánlatára a bölcseleti tantárgyak rendes tanárául az akadémiához megválasztatott, ezt is örömmel fogadta.

A gimnáziumi reform megindulásakor határozottan az antiklasszikus irányzathoz szegődött és irodalmilag is, hírlapi cikkekben és röpiratban erősen harcolt a régi felfogás hívei ellen. Gróf Csáky Albin miniszternek a német nyelv tanítása ügyében kiadott rendelete ellen is szóval és tollal buzgólkodott. Ő fogalmazta a sárospataki tanári karnak Kossuth Lajoshoz intézett üdvözlő iratát, mint a tanári kar jegyzője. Társaságokban kedvelt volt, a tanuló ifjúság lelkesedett érte; különösen szónoklatai, főleg a március 15-ei ünnepélyeken, bírtak vonzó erővel. Szélütés érte éppen akkor, amikor a városi képviselőtestületben szót akart emelni 1891. április 18-án Sárospatakon. 49 éves korában, tanárkodásának 24. évében hunyt el.

Írásai

Húsz költeménye van a Hindy Árpád által szerkesztett Ibolyák c. emlékkönyvben (Pest, 1859); a Népujságában (1859. A magyar nemzet eredete, Adatok a török-magyar korhoz, Halotti szertartások a samojedeknél, 1860. A hunnok, őstörténelmi tanulmány); a Napkeletben (1860. Keleti regék, 1862. Keleti költészet gyöngyei, Persa és arab költőkből); a Széchenyi-Emlékkönyvben (1861. arab költ.); a Győri történelmi és Régészeti Füzetekben (1861. Adatok a török korhoz 1824-1687); a Szépirodalmi Figyelőben (1861-62. Arab költemények); az Uj Nemzedékben (1862. Persa tanulmányok); a Hölgyfutárban (1860-63. arab, török és persa költemények); az Ország Tükrében (1862. A vízözön, keleti források után, 1863. Arab költészet és könyvism.); a Sürgönyben (1862. 205. sz. Nyilt levél a «Helynevek magyarázója» irójához, 1865. 18. sz. Mi végből és mily eredménnyel jártak ázsiai utazóink Kőrösi Csoma Sándor, Reguli Antal, Vámbéry Armin, 62. sz. Keleti kutfők a magyar történelemre); 1863-ban rendes munkatársa volt az Uj Nemzedéknek, 1864-65-ben belmunkatársa a Sürgöny politikai napilapnak (ujdonság, tárcza), 1864-66. főmunkatársa s később szerkesztőtársa a Kalauznak; írt még a P. Naplóba (1867. 15. sz. Königsbergi Hafiz-codex, jan. 18. Mátyás király könyvtáráról és codexeiről); a Budapesti Szemlébe (1867. könyvism.), a Honba (1867-1870. tanügyi czikkek), az ellenőrbe (1870-75. tanügyi és politikai cz.); politikai czikkeket írt 1875-85-ben a Baloldalban, Magyar Ujságba s az Egyetértésbe; a Figyelőben (1871. Mirza-Saffi, XII. 1882. Erdélyi János emlékezete); a Prot. Egyh. és Iskolai Figyelmezőbe (1876. Nyelvtanítás a gymnasiumokban), a Sárospataki Füzetekbe (1867. Az összehasonlító nyelvtudomány a sárospataki főiskolában, Magyar altai többes szám, 1868. könyvism.), a Prot. Egyh. és Iskolai Lapba (1876-78., 1880. tanügyi czikkek), a Sárospataki Lapokba (1882-1883. tanügyi czikkek és könyvism.), 1887. 28., 28., sz. Ivánka István emlékezete), a M. Philos. Szemlébe (1885. A nyelv mint eszköz, Bölcsészetünk nyelve, 1886. A «nem tudatos» a magyar nyelvben), a sárospataki főiskola Jelentésébe (1887. Ivánka Sámuel emlékezete); a Zemplénnek és Szeged Hiradónak is munkatársa volt. Utolsó nagyobb dolgozata akadémiai székfoglaló beszéde volt, a melyben a Comte-féle positivismus híve gyanánt mutatta be magát.

Álneve: Palikao (a fővárosi hírlapokban) és Pataki Péter az Ellenőrben (1873).

Munkái

  • Persa tanulmányok. Pest, 1862.
  • Néhány őszinte szó a középoktatás szervezéséről. Sárospatak, 1873.
  • Német irodalmi olvasmányok. U. ott, 1879. (Ism. Heinrich Gusztáv Egyet. Philol. Közlöny 1888.)

Források

További információk

  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.