Kuún Kocsárd (főispán)

Kuún Kocsárd
Portréja a Vasárnapi Ujság 1889. évi 26. számából.
Született	1803. június 26. Algyógy
Elhunyt	1895. január 11. (91 évesen) Szászváros
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus nagybirtokos
Tisztsége	főispán (1848–1849, Hunyad vármegye) magyarországi parlamenti képviselő (1866. március 17. – 1867. április 5.) főispán (1867–1868, Hunyad vármegye)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuún Kocsárd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kuún Kocsárd (főispán) emlékháza Szászvárosban

Emléktábla egykori szászvárosi háza falán

Aurel Vlaicu Gimnázium, korábban Kocsard Kun Gimnázium Szászvárosban

Gróf osdolai Kuún Kocsárd (Algyógy, 1803. június 25. – Szászváros, 1895. január 11.) Hunyad vármegye főispánja, 1848-1849-ben kormánybiztos, az EMKE egyik alapítója és tiszteletbeli elnöke, művelődéspolitikus.

Élete

1811-től Szászvároson és későbben Kolozsvárt és Nagyenyeden tanult. 1818-ban Bécsbe ment a mérnöki akadémiára, de e pályára nem lévén hajlama, ismét visszatért Nagyenyedre, ahol a bölcseleti és jogi tanulmányokat elvégezte, ügyvédi oklevelet is szerzett és Marosvásárhelyre az erdélyi guberiumhoz került, azután 1823-ban megyei hivatalba lépve, 1830-ban alispán lett 1833-ig, midőn ez állásáról lemondva, minthogy a szabadelvű és szilárd jellemű férfi az azon időben uralkodó szolgai szellemmel kibékülni nem tudott, algyógyi birtokára ment gazdálkodni.

1834-ben a szászvárosi református gimnázium főgondnokává választották, mely kedves tisztét egész haláláig nagy buzgósággal viselte. A magyar nemzeti kormány Hunyad vármegye főispánjává nevezte ki, mely magas hivatalát a leglelkesebb és áldozatképes hazafisággal teljesítette e nehéz időkben és ezért a gyászos idők bekövetkeztével elfogták, jószágait elkobozták és hat évig szenvedett Komáromban várfogságot. 1856-ban végül kiszabadult és jószágait is visszanyerte, s ezentúl gazdaságának élt s nagy szorgalommal rendezte az oláhok által feldúlt birtokait, kiigazíttatta csaknem egészen romba döntött algyógyi kastélyát; lankadatlan fáradozott, hogy minél jövedelmezőbbé tegye gazdaságát s fáradozásai jutalmát csak abban az öntudatban kereste, hogy szolgálatot tehessen nemzetének és vallásának.

1866-ban Hunyad vármegye hátszegi kerülete ismét képviselőjévé választotta az országgyűlésre, 1867-ben újra Hunyad vármegye főispánjává nevezték ki, de e hivataláról megromlott egészsége miatt már egy év múlva kénytelen volt lemondani, ismét visszatért gazdaságához, és a nemzeti társadalmi, nevelési ügyek egyik fő előmozdítója lett, és e téren vívott ki nevének halhatatlanságot. A szászvárosi református kollégium épületét, melynek főgondnoka volt, saját költségén megújíttatta, és kedvelt intézetét 120 000 forintnyi alapítvánnyal gazdagította, 1887-ben pedig negyedmillió értékű algyógyi birtokát az erdélyrészi magyar közművelődési egyletnek ajándékozta, melynek örökös tiszteletbeli elnökségével tisztelték meg.

A magyarság széles rétegeiben mély részvétet keltett az EMKE nagynevű jótevőjének halála. Három évvel azelőtt még teljes épségben ünnepelte az agg főúr 90. születésnapját, s a nála tisztelgő küldöttségeket mélyen megindította lelkes, hazafias beszédeivel. Akkor ajándékozta oda még megmaradt vagyonát is, úgy mint szászvárosi házát és földjeit az EMKE-nek, csak azt kötvén ki, hogy e házban tölthesse utolsó éveit, melyhez annyi kedves emlék közötte. Az EMKE költségén temették el. 1895. június 8-án kivették az ideiglenes sírból hamvait, és nagy részvéttel valamint ünnepélyességgel áthelyezték az algyógyi sziklasírba, melyet ő maga készített.

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• gróf osdolai Kuún Kocsárd, npg.hu
• Gróf Kuún Kocsárd emlékére Archiválva 2017. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, diaszporaalapitvany.ro
• Hunyad megye 1848–49-ben - Hunyad megye forradalmi főispánja , nyugatijelen.com
• Kuún Kocsárd egyesület, kke.ro
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.