Kozma István (altábornagy)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az altábornagyról szól. Hasonló címmel lásd még: Kozma István (egyértelműsítő lap).
Kozma István
Született1896. szeptember 9.
Csíkszereda
Elhunyt1951. október 2. (55 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakatona
A Wikimédia Commons tartalmaz Kozma István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kozma István vitéz, altorjai (Csíkszereda, 1896. szeptember 9. – Budapest, 1951. október 2.) honvéd vezérezredes.

Életpályája[szerkesztés]

Pályája az I. világháború előtt[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A II. világháború alatt[szerkesztés]

1942. március 1-jén hozták létre a IX. hadtest székelyföldi kirendeltségét, amelyből később megalakult a székely határvédelem, vagyis a határvédelmi erők parancsnoksága. Ennek Kozma István vezérőrnagy lett a parancsnoka. 1944 nyarán az l. magyar hadsereg vereséget szenvedett. Visszavonulási útja a gyors orosz előrenyomulás miatt az Északi–Kárpátokban veszélyeztetetté vált.

Ivan Konyev marsall, az 1. Ukrán Front parancsnoka hatalmas támadást indított az észak-ukrajnai hadseregcsoport ellen és áttörte az 1. és 3. német páncéloshadseregek csatlakozási szárnyát. Július végén a szovjet támadás súlya Nadvornaja irányába helyeződött át, Konyev csapatainak egy része Gyeljatyinon át a Tatár-hágó felé igyekezett. A magyar 7. gyaloghadosztály visszaözönlő katonáit a tisztek, a szolgálati szabályzat rendelkezései szerint meg akarták állítani a pánik elkerülése érdekében. Vörös János utasította Beregfy Károly vezérezredest – aki Nadvornaján át Tatarovba vonta vissza törzsszállását – hogy ha a magyar csapatok vissza kell vonuljanak, csakis a magyar határ irányában, a Kárpátok felé vonulhatnak vissza, akkor is, ha a németek, akiknek az l. magyar hadsereg alá volt rendelve, másként intézkednek. Beregfy ennek eleget is tett.

A németek intézkedése következtében Beregfynek csak a VI. hadtest maradt a VII. hadtest egy részének visszaözönlő katonáival. Az orosz csapatok július 25-én estére elfoglalták Nadvornaját. Az oroszok a 2. páncéloshadosztály üzemanyaghiány miatt épségben hátrahagyott páncélosait Kolomijába vitték, s ott díszmenetben felvonultatták őket a zsákmányoló szovjet alakulat parancsnoksága előtt. A szovjetek áttörték a Hunyadi állást is. Farkas Ferenc altábornagy vette át a maradék l. hadsereg parancsnokságát, erélyesen konszolidálta a helyzetet. Az 1. Ukrán Front balszárnyán harcoló 18. gárdahadsereg és 38. hadsereg megelégedett a magyar hadsereg arcvonalának áttörésével. Kellemetlenül lepte meg őket a magyarok váratlan ellenállása. A Tatár hágóhoz vezető műút mentén július utolsó napjaiban a Andrej Grecsko vezérezredes vezette 18. gárdahadsereg többször próbálkozott előretöréssel, de Gyeljakin és Mikulina között a magyar 25. hadosztály elállta az útját.

Bár voltak ott is nehéz pillanatok, pánikjelenségek, a Kozma István vezérőrnagy által vezetett seregtest megállta a helyét. Ez a hadosztály fedezte hosszabb ideig a stratégiailag igen fontos Tatár-hágót, ahol augusztus első hetében nemcsak a VI. hadtest, hanem az északra szorult VII. hadtest több egysége is átjuthatott a Kárpátokon. Augusztus első napjaiban egy német hadosztály és a 2. magyar hegyidandár segített megerősíteni a Kárpátok védelmét és felvonulóban volt a III. hadtest is, amelyeknek fő feladata az Uzsoki-, a Vereckei- és a Tatár-hágó biztosítása volt.

A Magyar Világhíradó 1069-es számú, 1944 augusztusi kiadásában elhangzottak szerint: „Büchnau német altábornagy látogatást tett honvédségünk arcvonalán, a Kárpátok előterében. A törzskar megbeszéli a hadi helyzetet és előkészíti a támadást. A honvédgyalogság a tüzérség támogatásával, hagyományos vitézséggel állja útját a hazánk ellen törő bolsevista rohamoknak. Vitéz Kozma István vezérőrnagy meglátogatja csapatait és ellenőrzi azok ellátását. A harcban hősiesen küzdött honvédek megkapják jól megérdemelt kitüntetéseiket.”

A nyilas hatalomátvételt követően Kozma István altábornagyként leváltását és várakozási állományba helyezését kérte.

Kozma István a nyugati hadifogságból 1945 végén jött vissza Magyarországra. Már december 29-én szolgálattételre jelentkezett a Honvédelmi Minisztériumban, de nem várta meg a személyével kapcsolatos döntést, vízvezeték-szerelő segédmunkásként helyezkedett el. 1946-ban személyi tartalékba vették a honvédségnél, de mindjárt bélistázták is. 1947 áprilisában ügyét felülvizsgálták, és tudására, gyakorlati tapasztalatára való tekintettel visszavették a honvédségbe. A 2. honvédkerület parancsnoka lett Pécsett, altábornagyi rendfokozattal. 1948 szeptemberében – a magyar honvédség megalakulásának századik évfordulóján – a hadsereg fejlesztésében szerzett érdemeinek elismeréséül a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. 1949 áprilisában ismét magas kitüntetést kapott. 1949. június 1-jén kinevezték a Hadiakadémia parancsnokává. Innen négy hónap múlva – minden megokolás nélkül – visszahívták, nyugdíjba küldték. 1950. február 19-én éjjel az ÁVH letartóztatta. A katonai bíróság „folytatólagosan elkövetett háborús bűntettért” halálra ítélte.

Kivégzése és rehabilitációja[szerkesztés]

1951. október 2-án kivégezték. 1990-ben rehabilitálták. Rajta kívül a háború után a több mint négyszáz magyar tábornok és törzstiszt közül további tizenkettőt halálra itélték Magyarországon. 1991. március 15-én posztumusz vezérezredessé nevezték ki.

Források[szerkesztés]

  • Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban (Európa Könyvkiadó, 1992, 310. oldal) ISBN 963-07-5386-3
  • "Kozma István altábornagy. Personalia" (Hadtörténelmi Levéltár, 1255/1896. szám, valamint Katonai anyakönyvi lapja HL. 12060-VI-19. szám)
  • Zitnyányi Ildikó: „A Hazáért mindhalálig!” (A magyar tisztikar ellen irányuló perek, 1945-1953. Történeti Hivatal Budapest, 2001. 181. oldal)
  • Megemlékezés vitéz Kozma István altábornagyról (Hozzáférés: 2017.02.19)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kozma_István_(altábornagy)&oldid=24486533”