Koszmosz–300

Koszmosz–300
Típus	űrszonda
Indítás dátuma	1969. szeptember 23.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 81/24 indítóállás
Hordozórakéta	Proton-K
Tömeg	5600
COSPAR azonosító	1969-080A
SCN	04104
Sablon • Wikidata • Segítség

Koszmosz–300 (oroszul: Космос 300) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja, technológiai műhold, a Luna-program része.

Küldetés

Feladata Hold-program keretében kifejlesztett űrhajó technikai próbája világűr körülmények között. A program része volt az automatikus Holdra szállás, mintavétel, majd a Hold elhagyásával visszatérés a Földre.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1969. szeptember 23-án a Bajkonuri indítóbázisról, a négylépcsős, az emelkedést segítő szilárd hajtóanyagú segédrakéták párhuzamos elrendezésével, egy Proton-K hordozórakétával (8K78K) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88 perces, 51.5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 185 kilométer, az apogeuma 200 kilométer volt. Pályára állást követően az automatikus rendszerek éles működésének ellenőrzését végezték (kapcsolattartás, irányíthatóság, manőverezés). Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával kívánták elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Az utolsó fokozat rakétahajtóművének indítása technikai hiba miattnem sikerült, a program félbeszakadt. A Luna–15-höz hasonló technikai eszközökkel volt felszerelve. Hasznos tömege 5600 kilogramm. Aktív szolgálati ideje 4 nap volt, 1969. szeptember 27-én belépett a légkörbe és elégett.

A leszállóegység részei a fékező-leszálló, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszállóegység: üzemanyagtartályokból-, fékező rakétajatóműből-, vezérlő-ellenőrző egységből-, rádió adó-vevő berendezésből-, antennából-, állványzatból (lengéscsillapítókkal)-, stabilizáló egységből (giroszkóp)-, magasság és sebesség mérőből állt. Az állványzat biztosította az üreges mintavevő fúró stabilitását. Tetején egy nagy nyomásnak és hőnek ellenálló tartály volt elhelyezve, ide helyezte mintát az automatika. A kapcsolatot 4 rúdantennán keresztül biztosították. Visszatérő egység hajtóanyagból és rakétahajtóműből, a hozzá tartozó rádió-adó berendezésből-, vezérlő-ellenőrző egységből-, korrekciós hideggáz fúvókákból, stabilizáló (giroszkóp) egységből tevődött össze.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–300. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 10.)
• Koszmosz–300. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. január 26.)
• Koszmosz–300. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 26.)

Elődje: Luna–15

Luna-program 1969–1976

Utódja: Koszmosz–305