Koszmosz–300

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–300
Indítás dátuma 1969. szeptember 23.
Hordozórakéta Proton-K
COSPAR azonosító 1969-080A
SCN 04104

Koszmosz–300 (oroszul: Космос 300) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja, technológiai műhold, a Luna-program része.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladata Hold-program keretében kifejlesztett űrhajó technikai próbája világűr körülmények között. A program része volt az automatikus Holdra szállás, mintavétel, majd a Hold elhagyásával visszatérés a Földre.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1969. szeptember 23-án a Bajkonuri indítóbázisról, a négylépcsős, az emelkedést segítő szilárd hajtóanyagú segédrakéták párhuzamos elrendezésével, egy Proton-K hordozórakétával (8K78K) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88 perces, 51.5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 185 kilométer, az apogeuma 200 kilométer volt. Pályára állást követően az automatikus rendszerek éles működésének ellenőrzését végezték (kapcsolattartás, irányíthatóság, manőverezés). Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával kívánták elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. Az utolsó fokozat rakétahajtóművének indítása technikai hiba miattnem sikerült, a program félbeszakadt. A Luna–15-höz hasonló technikai eszközökkel volt felszerelve. Hasznos tömege 5600 kilogramm. Aktív szolgálati ideje 4 nap volt, 1969. szeptember 27-én belépett a légkörbe és elégett.

A leszálló egység részei a fékező-leszálló, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszálló egység: üzemanyagtartályokból-, fékező rakétajatóműből-, vezérlő-ellenőrző egységből-, rádió adó-vevő berendezésből-, antennából-, állványzatból (lengéscsillapítókkal)-, stabilizáló egységből (giroszkóp)-, magasság és sebesség mérőből állt. Az állványzat biztosította az üreges mintavevő fúró stabilitását. Tetején egy nagy nyomásnak és hőnek ellenálló tartály volt elhelyezve, ide helyezte mintát az automatika. A kapcsolatot 4 rúdantennán keresztül biztosították. Visszatérő egység hajtóanyagból és rakétahajtóműből, a hozzá tartozó rádió-adó berendezésből-, vezérlő-ellenőrző egységből-, korrekciós hideggáz fúvókákból, stabilizáló (giriszkóp) egységből tevődött össze.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Luna–15

Luna-program
1969–1976

Utódja:
Koszmosz–305