Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–167

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2021. március 26., 11:30-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Koszmosz–167
Típus3MV
Indítás dátuma1967. június 17.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
HordozórakétaMolnyija–M

COSPAR azonosító1967-063A
SCN02852
SablonWikidataSegítség

Koszmosz–167 (oroszul: Космос–167), a Koszmosz műholdak a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozata tagja. Műhold, a Vénusz tanulmányozására indították.

Küldetés

Feladata lett volna a Vénusz kutatása, illetve pályája mentén a világűr röntgen-háttérsugárzásának a vizsgálata. A műholdakat csak típusjelzéssel látták el (sikertelen indításnál a következő indítás kapta a jelölést).

Jellemzői

Az SA Lavocskin (oroszul: Машиностроительный завод им. С. А. Лавочкина), jelenleg NPO tervezte illetve építését ellenőrizte.

1967. június 17-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Molnyija–M (8К78М) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára. A 88,9 perces, 51,8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 187 kilométer, az apogeuma 262 kilométer volt. Hasznos tömege 1106 kilogramm. Háromtengelyesen, Napra- csillagokra-Vénuszra orientált. Giroszkópos stabilitását gázfúvókák segítségével stabilizálta. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával kellett volna elérni a második kozmikus sebességet, ami technikai okok miatt nem sikerült.

Áramforrása kémiai, illetve napelemek energiájának hasznosítási kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Két napelemek fesztávolsága 4,4 méter. Parabola antennája finom hálóból készült, átmérője 2,3 méter, a két körsugárzó antenna és rúd antenna hossza 2,1 méter. A leszállóegysége hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon közelítette volna meg a Vénusz felszínét.

1967. június 25-én 8 napos szolgálatát követően belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

További információk

Elődje:
Venyera–4

Koszmosz-program
1967

Utódja:
Venyera–5

Elődje:
Koszmosz–166

Koszmosz-program
1967

Utódja:
Koszmosz–168