Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–118

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 16., 06:53-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Koszmosz–118
TípusMetyeor
Indítás dátuma1966. május 11.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
HordozórakétaVosztok–2M

COSPAR azonosító1966-038A
SCN02168
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–118 (oroszul: Космос 118) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Szolgálati meteorológiai műhold.

Küldetés

Műszerezettségének segítségével – folyamatos katonai és polgári adatgyűjtés a Föld légkörének változásairól, alakulásáról. A Föld mágneses erőterét kutató és meteorológiai méréseket végző mesterséges hold. Feladata a felhőzet, a hóréteg és a jégmezők eloszlásának vizsgálata, a földfelület és a felső felhőrétegek hőmérsékletének, a Föld és az atmoszféra hőegyensúlyára jellemző adatok mérése. Az űregységgel megkezdődött a Metyeor-rendszer kísérleti kiépítése.

Jellemzői

A VNII EM (oroszul: Всесоюзный научно-исследовательский институт электромеханики (ВНИИ ЭМ) филиал) tervezte, építette. Üzemeltetője a moszkvai (Госкомитет СССР по гидрометеорологии) intézet.

1966. június 25-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok–2M (8А92M) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. A 97,1 perces, 65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 586 kilométer, az apogeuma 653 kilométer volt. Az űreszköz helioszinkron poláris pályán mozgott. Hasznos tömege 4730 kilogramm. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Földre orientált, stabilitását girioszkóp biztosította. Felépítése hengeres, átmérője 1.4 méter, magassága 5 méter, kettő napelemtáblája 10 méterre kinyúló.

Koszmosz–100 programját folytatta. Televíziós képek készülnek a Föld nappali, és infravörös felvételeket az éjszakai oldaláról. A felvételeket földi kiértékelőkhöz továbbítják, onnan kerül a felhasználókhoz. Méri a Föld különböző részein eltérő hőfelvételt és hőveszteséget, elősegíti a viharok kialakulási helyének, erejének és vonulásának adatszolgáltatását. Rádiómódszerekkel méri a légkör elektromos kisüléseit, a villámlások színhelyeit, erősségét.

A nyolcadik kísérleti meteorológiai műhold. A hatodik, amit a Bajkonuri űrrepülőtérről indítottak. Negyedik olyan prototípus, amelyik alapján véglegesen kialakították az időjárási műholdak rendszerét. Irányítható antennája 90 MHz működött. Tesztelte a rendszer elemeit, a felhőfelvételeket készítő kamera képfelbontási és jeltovábbítási rendszerét, folyamatos üzembe tartva a földi vevőállomások rendszereit.

1972 júliusában befejezte működését. A Föld vonzásának hatására 1988. november 23-án belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

További információk

Elődje:
Koszmosz–117

Koszmosz-program
1966

Utódja:
Koszmosz–119