Koszmosz–120

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–120
Típus Zenyit–2
Indítás dátuma 1966. június 8.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta Voszhod hordozórakéta
COSPAR azonosító 1966-050A
SCN 02196

A Koszmosz–120 (oroszul: Космос 120) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Első nemzedékű Zenyit–2 felderítő műhold.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kialakított pályasíkja mentén fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. Technikai eszközeivel meteorológiai előrejelzést elősegítő fotófelvételeket is készített.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. A Zenyit–2 ember szállítására fejlesztendő űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1966. június 8-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (11A57) hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.3 perces, 51.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 200 kilométer, az apogeuma 286 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 12 nap.

Koszmosz–117 programját folytatta. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. Műszerezettsége a belső térben különféle számlálók, a külső felületen árnyékolással ellátott szcintillációs számlálót helyeztek el. Kialakított pályasíkja mentén alacsony felbontású fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak.

1966. június 16-án 8 napos szolgálat után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–119

Koszmosz-program
1966

Utódja:
Koszmosz–121