Konsza Samu

Konsza Samu
Született	1887. december 15. Nagybacon
Elhunyt	1971. szeptember 15. (83 évesen) Sepsiszentgyörgy
Állampolgársága	magyar román
Foglalkozása	neveléstudós nyelvész néprajzkutató könyvtáros
Iskolái	Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium (–1905) Budapesti Tudományegyetem (–1913)
Sablon • Wikidata • Segítség

Konsza Samu (Nagybacon, 1887. december 15. – Sepsiszentgyörgy, 1971. szeptember 15.) magyar pedagógus, magyar nyelvész, néprajzkutató.

Életútja

Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskoláit a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban végezte, 1913-ban a budapesti egyetemen szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet. 1912-től a szászvárosi Kun Kollégiumban tanított. Részt vett az első világháborúban, ahol megsérült. Ekkor ezt írta:

Soká feküdtem gyötrő lázba,

Már elmenőbe, visszavágyva.

Aztán valahogy itt maradtam.

Lassan-lassan elmúlt a lázam,

S egyszer csak elhagyám az ágyam

Sok vívás és csalódásokra.

Kezembe pálca: indulhatok,

Hazamegyek én a falumba.

Amikor felgyógyult, a katonák ruháit vizsgáló részlegen dolgozott. Itt a katonák zsebeiben talált énekek hatására lett néprajzkutató. A háború után visszatért Szászvárosba, tanítani, majd 1925-től 1948-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban tanár (1943–44-ben igazgató), 1948 és 1957 között nyugdíjas tanár (könyvtáros) volt.

Munkássága

Nagybacon nyelvjárása (Budapest, 1916) című doktori értekezését a Magyar Nyelvőrben (1916–18) néhány nyelvjárási tanulmánya, majd az EME Vándorgyűlésének Emlékkönyvében (1934), az Erdélyi Múzeumban (1938–39) és a Művelődésben (1968) főként népköltészeti közleményei követték. Ifjúkori gyűjtését kiszélesítve, 1927-től diákjainak bevonásával a megye jó részére kiterjedő gyűjtőmozgalmat szervezett. Ennek eredménye három évtized múlva a Háromszéki magyar népköltészet (Marosvásárhely, 1957): több mint 60 helységből 1675 népköltészeti alkotással (mesék, balladák, dalok, gyermekjátékok, lakodalmi költészet, köszöntők, mondókák, táncszók, közmondások, találós kérdések, írott versek) a mai napig a romániai magyar folklór egyik leggazdagabb és legátfogóbb megyei gyűjteménye. Ennek mese-fejezetéből állította össze utóbb A szegény ember kincse (1969) című népszerű válogatását. 80 éves korában volt iskolájának diákjai Gyökerek című lapjuk emlékszámával ünnepelték.

Irodalom

• Beke György: Háromszék Krizája. Tanügyi Újság 1957/8
• Beke György: Nemzedékek alkotó kortársa. Tanügyi Újság 1967/45.
• Szabó T. Attila: A Háromszéki Magyar Népköltészet kötetéhez. Korunk 1958/3.
• Izsák József: Újból hajtott a vadrózsa. Igaz Szó 1958/10.
• Faragó József: Háromszéki balladagyűjtők. Közli Balladák földjén. 1977. 106-12.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0  

Kapcsolódó szócikkek

• Népköltészet Erdélyben