Konsza Samu
Konsza Samu | |
Született | 1887. december 15. Nagybacon |
Elhunyt | 1971. szeptember 15. (83 évesen)[1] Sepsiszentgyörgy |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Iskolái | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Konsza Samu (Nagybacon, 1887. december 15. – Sepsiszentgyörgy, 1971. szeptember 15.) magyar pedagógus, magyar nyelvész, néprajzkutató.
Életútja
[szerkesztés]Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskoláit a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban végezte, 1913-ban a budapesti egyetemen szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet. 1912-től a szászvárosi Kun Kollégiumban tanított. Részt vett az első világháborúban, ahol megsérült. Ekkor ezt írta:
Soká feküdtem gyötrő lázba,
Már elmenőbe, visszavágyva.
Aztán valahogy itt maradtam.
Lassan-lassan elmúlt a lázam,
S egyszer csak elhagyám az ágyam
Sok vívás és csalódásokra.
Kezembe pálca: indulhatok,
Hazamegyek én a falumba.
Amikor felgyógyult, a katonák ruháit vizsgáló részlegen dolgozott. Itt a katonák zsebeiben talált énekek hatására lett néprajzkutató. A háború után visszatért Szászvárosba, tanítani, majd 1925-től 1948-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban tanár (1943–44-ben igazgató), 1948 és 1957 között nyugdíjas tanár (könyvtáros) volt.
Munkássága
[szerkesztés]Nagybacon nyelvjárása (Budapest, 1916) című doktori értekezését a Magyar Nyelvőrben (1916–18) néhány nyelvjárási tanulmánya, majd az EME Vándorgyűlésének Emlékkönyvében (1934), az Erdélyi Múzeumban (1938–39) és a Művelődésben (1968) főként népköltészeti közleményei követték. Ifjúkori gyűjtését kiszélesítve, 1927-től diákjainak bevonásával a megye jó részére kiterjedő gyűjtőmozgalmat szervezett. Ennek eredménye három évtized múlva a Háromszéki magyar népköltészet (Marosvásárhely, 1957): több mint 60 helységből 1675 népköltészeti alkotással (mesék, balladák, dalok, gyermekjátékok, lakodalmi költészet, köszöntők, mondókák, táncszók, közmondások, találós kérdések, írott versek) a mai napig a romániai magyar folklór egyik leggazdagabb és legátfogóbb megyei gyűjteménye. Ennek mese-fejezetéből állította össze utóbb A szegény ember kincse (1969) című népszerű válogatását. 80 éves korában volt iskolájának diákjai Gyökerek című lapjuk emlékszámával ünnepelték.
Irodalom
[szerkesztés]- Beke György: Háromszék Krizája. Tanügyi Újság 1957/8.
- Beke György: Nemzedékek alkotó kortársa. Tanügyi Újság 1967/45.
- Szabó T. Attila: A Háromszéki Magyar Népköltészet kötetéhez. Korunk 1958/3.
- Izsák József: Újból hajtott a vadrózsa. Igaz Szó 1958/10.
- Faragó József: Háromszéki balladagyűjtők. Közli Balladák földjén. 1977. 106-12.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08340.htm, Konsza Samu, 2017. október 9.
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0