Konsza Samu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Konsza Samu
Született 1887. december 15.
Nagybacon
Elhunyt 1971. szeptember 15. (83 évesen)[1]
Sepsiszentgyörgy
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái

Konsza Samu (Nagybacon, 1887. december 15.Sepsiszentgyörgy, 1971. szeptember 15.) magyar pedagógus, magyar nyelvész, néprajzkutató.

Életútja[szerkesztés]

Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskoláit a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban végezte, 1913-ban a budapesti egyetemen szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet. 1912-től a szászvárosi Kun Kollégiumban tanított. Részt vett az első világháborúban, ahol megsérült. Ekkor ezt írta:

Soká feküdtem gyötrő lázba,

Már elmenőbe,visszavágyva.

Aztán valahogy itt maradtam.

Lassan-lassan elmúlt a lázam,

S egyszer csak elhagyám az ágyam

Sok vívás és csalódásokra.

Kezembe pálca:indulhatok,

Hazamegyek én a falumba.

Amikor felgyógyult, a katonák ruháit vizsgáló részlegen dolgozott. Itt a katonák zsebeiben talált énekek hatására lett néprajzkutató. A háború után visszatért Szászvárosba, tanítani, majd 1925-től 1948-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban tanár (1943–44-ben igazgató), 1948 és 1957 között nyugdíjas tanár (könyvtáros) volt.

Munkássága[szerkesztés]

Nagybacon nyelvjárása (Budapest, 1916) c. doktori értekezését a Magyar Nyelvőrben (1916–18) néhány nyelvjárási tanulmánya, majd az EME Vándorgyűlésének Emlékkönyvében (1934), az Erdélyi Múzeumban (1938–39) és a Művelődésben (1968) főként népköltészeti közleményei követték. Ifjúkori gyűjtését kiszélesítve, 1927-től diákjainak bevonásával a megye jó részére kiterjedő gyűjtőmozgalmat szervezett. Ennek eredménye három évtized múlva a Háromszéki magyar népköltészet (Marosvásárhely, 1957): több mint 60 helységből 1675 népköltészeti alkotással (mesék, balladák, dalok, gyermekjátékok, lakodalmi költészet, köszöntők, mondókák, táncszók, közmondások, találós kérdések, írott versek) a mai napig a romániai magyar folklór egyik leggazdagabb és legátfogóbb megyei gyűjteménye. Ennek mese-fejezetéből állította össze utóbb A szegény ember kincse (1969) c. népszerű válogatását. 80 éves korában volt iskolájának diákjai Gyökerek c. lapjuk emlékszámával ünnepelték.

Irodalom[szerkesztés]

  • Beke György: Háromszék Krizája. Tanügyi Újság 1957/8
  • Beke György: Nemzedékek alkotó kortársa. Tanügyi Újság 1967/45.
  • Szabó T. Attila: A Háromszéki Magyar Népköltészet kötetéhez. Korunk 1958/3.
  • Izsák József: Újból hajtott a vadrózsa. Igaz Szó 1958/10.
  • Faragó József: Háromszéki balladagyűjtők. Közli Balladák földjén. 1977. 106-12.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]