Székely Mikó Kollégium
Koordináták: é. sz. 45° 51′ 54″, k. h. 25° 47′ 15″
A Székely Mikó Kollégium nagy múltra visszatekintő erdélyi középfokú oktatási intézmény, Erdély hét egykori református iskolájának egyike. Székhelye Sepsiszentgyörgy. Alapítva: 1859. Az intézmény névadója hidvégi gróf Mikó Imre, akinek alapítványa és a székelység adományai révén alakult meg az iskola 1857-59 között.
Tartalomjegyzék |
Története[szerkesztés]
 |
Úgy tűnik, hogy ez a szakasz külső forrás szó szerinti másolata, és ez a szerzői jog megsértését jelentheti. | Ha tudsz, kérj engedélyt a szöveg felhasználására a Wikipédia:OTRS lapon leírtak szerint, vagy szerkeszd bátran a lapot, és távolíts el minden jogvédett szöveget belőle. Kövesd a formai és a stilisztikai útmutatóban leírtakat. Ha sikerült eltávolítani a másolt szöveget, vedd le ezt a sablont! |
Egy sikertelen reformkori próbálkozás után az 1850-es évek második fele hozta meg a lehetőséget a Rikánbelőli Kommunitásnak, hogy Háromszéken középiskola létesítését szervezze. Elsősorban a Kommunitás tagjai – a sepsi-, kézdi- és orbaiszéki református és unitárius lelkészek –, de főurak, tanítók és hivatalnokok is vettek részt a munkában, aminek helyi mozgatója Gödri Ferenc esperes volt. Már 1855-ben felkérték báró Kemény Ferencet és gróf Mikó Imrét, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokait, valamint Bodola Sámuel püspökhelyettest az iskola ügyének pártolására az Egyházkerületi Közgyűlésben.
Gróf Mikó Imre hamar felismerte iskola alapításának szükségességét és latba vetette befolyását, illetve jelentős pénzadományokkal támogatta az ügyet már kezdetektől fogva.
Több település versengett, hogy otthont adhasson neki. A nemes versengésből a központi fekvésű Sepsiszentgyörgy került ki győztesen, mivel telket és jelentős pénzbeli hozzájárulást ígért. Az iskolaalapítók több pártra szakadtak abban a kérdésben, hogy ipariskola, reáliskola vagy gimnázium létesüljön-e, végül a gimnázium mellett döntöttek, amely értelmiségi pályára készít fel.
Az Egyházi Főtanács utasítására 1858 őszén beindult a IV. elemi osztály, erre a következő tanévben építhető volt az I. gimnázium. A tanítás a református templom mellett indult meg, egyetlen tanár – Vajna Sándor – kapott kinevezést, a tantárgyak nagy részét tanítók oktatták. Még ki sem teljesedett az algimnázium, a gondnoki kar felismerte, hogy sürgősen bentlakásra van szükség, mert az iskola így éri el igazi célját. Megindult a telekvásárlás és építkezés hosszú és nehéz időszaka. Az 1863-64-es tanévben költözött le az intézmény az iskola mai helyén álló épületekbe, ahol istállóból, szekérszínből alakítottak ki osztály- és hálótermeket.
A főtéri szárnyat 1870-76 között építették, Zofalh Gusztáv tervei alapján. A tervet gr. Mikó Imre rendelte és fizette, az építőanyag nagy részét Háromszék lakói hordták össze, szekérrel. Sepsiszentgyörgy városa adta a telket, korábbi ígérete szerint, illetve alapítványt tett az épület javára. Iskolakezdéskor ideköltözhetett a bentlakás, a földszinti termeket bérbe adták üzlethelyiségnek. Még abban a hónapban elhunyt gr. Mikó Imre, aki márciusban 60.000 Ft adományt tett az intézmény javára, a további fejlesztés érdekében. Ekkor döntött úgy az elöljáróság, hogy az iskola mindhárom alapítóját belefoglalja az intézmény nevébe: a református egyházat, Háromszék népét és gr. Mikó Imrét. Így lett Református Székely Mikó Tanoda, illetve később Református Székely Mikó Kollégium a neve, 1948-ig.
Jelentős fejlődésnek indult az iskola, már három rendes tanár fizetésére volt fedezet, az elöljáróság gondolkodni kezdett azon, hogy főgimnáziummá fejlessze az intézményt. A főgimnáziumi osztályok beindításával egy időben épült a déli szárnyépület, Alpár Ignác tervei alapján.
Amikor az első érettségiző évfolyam 1893-ban elhagyta az alma matert, az korszerű és jól felszerelt tanintézmény volt. A tanári állásokat betöltötték, a könyvtárakat, szertárakat megfelelő helyre költöztették és rendszerezték, beindult az Önképzőkör. Itt szerveztek az erdélyi középiskolák között elsőként konviktust, ezzel kiteljesítették a kollégiumi rendszert.
Az első világháborúig a fejlődés és konszolidálódás jellemző az iskolára, a tanulólétszám évről évre emelkedett. Az elöljáróság újabb épületszárny emelésének tervét fontolgatta, ennek érdekében meg is vásárolták a szomszédos telket. Be kellett látni viszont, hogy a piac és egy forgalmas utca szomszédságában az iskola helye nem megfelelő pedagógiai és egészségügyi szempontból, ezért úgy döntöttek, teljesen új internátusépületet kell építeni a város egy csendesebb pontján.
Az új terv megvalósítása érdekében Ujvárossy József főgondnok az akkor 100.000 koronát ért erdejét ajánlott fel az iskola javára, hogy azt értékesítve megvásárolják a telket. A világháború és az impériumváltás átrendezte a terveket és célokat: legfontosabb volt az anyanyelvi oktatás biztosítása a megye minden tanulni vágyó fiatalja számára. Csutak Vilmos akkori igazgató úgy szervezte meg a Kollégiumot, hogy az épületbe fogadta a Polgári Leány- és Fiúiskolát és az Elemi iskolát, így naponta késő estig folyt az oktatás. Az igazgató maga járta a falvakat és biztatta a szülőket, a tehetséges gyermekeket: tovább kell tanulni, erre a Székely Mikó Kollégium lehetőséget biztosít.
A két világháború között a Kollégium csak a belső erejére támaszkodhatott, Csutak Vilmosnak mégis sikerült közadakozásból a Református Leányiskola számára új épületet emeltetnie.
A második világháború időszaka is jelentős károkat okozott az iskola életében. Az 1940. november 10-i földrengés annyira megrongálta az épületet, hogy át kellett költöztetni az intézményt a Tanítóképzőbe. A háborús állapotok miatt szünetelt is az oktatás, 1944 decemberében kezdték újra, saját épületben. Ekkor a fiútanulók mellé lányokat is felvettek rendes tanulóként, illetve vállalták a tanítóképző beindítását is. Ugyanakkor magánvizsgára mehettek azok a fiatalok, akiknek a háború miatt meg kellett szakítaniuk tanulmányaikat.
Az 1944-45-ös tanévben az intézmény a Magyar Tannyelvű Líceum nevet viselte, majd újra Református Székely Mikó Kollégium lett, az államosításáig. Azután többször változott a neve: volt Magyar Fiúlíceum (1948-53) X osztályos Fiú Középiskola (1953-54) 1-es számú Magyar Tannyelvű Középiskola (1954-58) 1-es számú Középiskola (1958-65) 1-es számú Líceum (1965-74) 1-es számú Reál-Humán Líceum (1974-77) Matematika-Fizika Líceum (1977-89). Ekkor vette vissza eredeti nevét, a Székely Mikó Kollégiumot.
A tanügyi reform szellemében bevezették a tizenegy évfolyamos oktatást, amit 1954 és 1957 között újra tíz évfolyamosra csökkentettek. 1955-ben sikerült annyi pénzt fordítani az iskola anyagi fejlesztésére, hogy kicserélték a bútorzatot, korszerűsítették a tornatermet, majd lebontották az udvaron levő régi épületeket. 1958-ban készült el a „kicsi épület” hat új osztályteremmel, konyhával és étkezdével. 1973-ban bocsátották az iskola rendelkezésére a Jókai Nyomda épületét, ahol akkor tanműhelyeket rendeztek be.
Az 1977-es földrengés nagy károkat okozott az épületben: megrongálódtak a szaktantermi berendezések, beszakadt a tető, az épület teljes statikai megerősítést igényelt. A tanítást a kicsi épületben, a 2-es számú Általános Iskolában és az Olt utcai Mezőgazdasági Líceum termeiben folytatták. 1978. szeptember 1-jén fejeződött be a főépület javítása, a szaktantermeket több évi gyarapítással sikerült újra korszerűen felszerelni. Az akkori Matematika-Fizika Líceumban a szaktárgyak oktatásáé és a termelési gyakorlaté volt a főszerep: a líceumi tanulók órarendjében heti két napnyi tanítási órában oktatták a szaktantárgyakat, havonta egy hétig pedig műhelygyakorlaton vettek részt.
Az 1989-es fordulat kétszeresen is változást hozott: az intézményben visszaállt a magyar tannyelvű oktatás és a gimnáziumi jelleg lehetőséget nyújtott a fiataloknak humán értelmiségi pályára is lépniük.
Lehetővé vált a testvériskolai kapcsolatok építése, ápolása és új hagyományok teremtése. A hazai és külföldi versenyeken, fesztiválokon való részvétel új távlatokat nyitott a megmérettetésre. Ma több mint 1300 diák tanul az iskolában, az általános iskola alsó és felső tagozatán, illetve a gimnáziumban. Őket több mint 100 pedagógus oktatja-neveli.
A 150 éves tanintézmény a történelmi Háromszék (ma Kovászna megye) legnagyobb és legeredményesebb magyar tannyelvű gimnáziuma.
2012-ben, a román állammal vívott, tulajdon-visszaszolgáltatási csatározások színhelye.
Híres tanárai, diákjai[szerkesztés]
- Bágya András zenetanár 1932-1944 között; Szabó József biológia-földrajz szakos tanár 1934-1944 között, Szász Béla református teológus 1910-1940-ig tanított itt. Itt tanult Szotyori Lajos elbeszélő, színpadi író.
.svg){kind=small}
