Kithara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kithara
Nike libation Apollo Louvre Ma965.jpg

Más nyelveken
ógörög: κίθαρα
latin: cithara
Besorolás
kordofonlírák
pengetős
Hangolás Heptatonikus
Rokon hangszerek phorminx, khelüsz-líra, barbitosz
Hangszerjátékos kitharódosz, kitharisztész

A kithara (ógörög κίθαρα) pengetős hangszer, az ókori görög lírák családjának tagja. Fából készült, nagyobb méretű, erős hangú, elsősorban a hivatásos muzsikusok által használt hangszer. Hét – később több, akár tizenegy – egyenlő hosszúságú bélhúrja egy dobozszerű hangszertesttől indul, és a testhez csatlakozó két szarvszerű nyúlvány közötti keresztrúdhoz fut.

Általánosabb értelemben a hangszertudomány a görög világon kívüli, hasonló felépítésű dobozlírákat is gyakran kitharának nevezi.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kithara szó etimológiája nem tisztázott, de valószínűleg nem görög eredetű.[1] Homérosznál a – ritkán előforduló – kitharisz (κίθαρις) szó elsősorban a különböző húros hangszereken való játékot jelenti, a kitharát kifejezetten hangszernévként legelőször a Kr. e. 6.5. században élt megarai Theognisz említi.[2]

A görög lírafélék legrégebbi ábrázolásain a dobozlírák családjába tartozó, feltehetőleg fából készült, üreges testű pengetős hangszerek láthatók. A geometrikus, de később gyakran az archaikus kor vázaképein is alul ívelt, félkör vagy sarló formájúak; ezt a hangszerváltozatot a hangszertudomány bölcsőkitharának nevezte el, megkülönböztetve a – legnagyobb számban a klasszikus korban ábrázolt – nagyjából trapézforma testű, alsó részén egyenes hangszerformától. Az előbbit gyakran a homéroszi eposzok phorminx nevű hangszerével azonosítják, az utóbbi a szűkebb értelemben vett görög kithara. A lapos talpú kithara a Kr. e. 6. században kezd feltűnni a képi ábrázolásokon, bölcső formájú rokona ettől kezdve egyre ritkábban fordul elő.[3]

A viszonylag szabványosodott formájú és felépítésű, nagy méretű koncert-kithara Kr. e. 520 körül jelenik meg először a vázaképeken.[4] Az ókori hagyomány ezt a kithara-változatot egy bizonyos Képión találmányának tartotta, aki Terpandrosz tanítványa volt. Néha ázsiainak, asziasz kitharának[5] is nevezték, amely leszboszi, kis-ázsiai eredetére utalt.[6]

A magyar nyelvcitera’, ’gitár’ szava is végső soron a kitharából származtatható, de ez nem jelent közelebbi hangszertani rokonságot.

Searchtool right.svg Lásd még: phorminx

A koncert-kithara[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kithara főbb részei

A koncert-kithara formája a talpánál egyenes vonalú, kétoldalt felfelé szélesedő. A ritka oldalnézeti ábrázolások szerint oldallapjai keskenyek, két-három ujjnyiak, de a hátlap erősen kidudorodik, hosszanti irányban a hajó gerincéhez hasonló él fut rajta végig.[7] A húrozatot kifeszítő karjai (pékhüsz, tbsz. pékheisz, a képen P) két részből állnak: a hangszertest fölső részéhez szervesen illeszkedő, befelé ívelő szarvszerű nyúlványokból, illetve az azokhoz csatlakozó, hosszabb, közel párhuzamos egyenes részekből, amelyek a vékony, hengeres keresztrudat (zügon, Z) tartják. A karok két részének találkozásánál spirálmotívum, illetve finoman kidolgozott, díszítésnek vagy ismeretlen rendeltetésű mechanikus szerkezetnek tűnő elem látható.[8]

Általában hét húrja van, „héthangú”,[9] de a húrok száma – főleg a későbbi korokban – lehet több is, akár tizenegy. A húrok megfeszítésére az antik lírák legtöbbjéhez hasonlóan kollopszok, azaz a húrok felső végét rögzítő keresztrúd (zügon, a képen Z) körül elforgatható bőrgyűrűk szolgálnak, másik végük a test közepetáján lévő húrlábon (magasz, M) áthaladva a hangszer talpánál levő húrtartóhoz (khordotonon, T) csatlakozik. A többi görög líraféleséghez hasonlóan a bal csuklóra hurkolható pánt, telamón segít a kithara megtartásában játék közben, de ezen felül rögzítve van rá egy vállszalag is, ami csak erre a hangszerfajtára jellemző. A zenész jobb kezében tartott, csontból vagy más kemény anyagból készült pengető, pléktron egy zsineggel a hangszertest talpával van – még játék közben is – összekötve.[10]

Egyéb kitharák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kithara egy sajátos típusa látható a Kr. e. 5. század második felében készült néhány vázafestményen, ezt a hangszertudomány trákiai kitharának, Thamürisz-kitharának nevezte el, mivel ez a hangszerváltozat a vázafestményeken gyakran a trákiai Thamürisz illetve Orpheusz mitológiai jeleneteiben szerepel. Teste a phorminxhoz hasonló méretű, de alul lapos, alsó sarkai homorú vonalban tompítottak, a felső rész domború. A vékony karok kétoldalt körívet alkotnak, felső végükön a barbitosznál ismert kis toldalékok láthatók, amelyekre a keresztrúd illeszkedik. Zenei versenyek jeleneteiben is feltűnik.[11]

Dél-itáliai vázaképeken a Kr. e. 4. század közepétől látható egy kései kithara-változat, az italióta kithara. Sajátossága, hogy teste szinte teljesen téglalap alakú, sőt, a karjai is egyenesen, az oldalak folytatásaként nőnek ki, így az egész hangszer kontúrja is téglalapot formáz. Formája, felépítése határozottan szakít a kithara görög hagyományával, erősen emlékeztet a keleti és különösen az egyiptomi lírákra.[12]

Használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apollón és Marszüasz – kithara és aulosz

A kithara használata a Kr. e. 6. század végétől válhatott általánossá, a vázaképeken, domborműveken ettől kezdve az archaikusabb phorminx helyett Apollón kezében is már ez a hangszer látható. Gyakran szerepel mitológiai jelenetekben, sokszor tűnik fel vallási, ünnepi ceremóniákon, néha többedmagával is vagy auloszokkal együtt, de mind az archaikus, mind a klasszikus kor vázafestményei leggyakrabban zenei versenyek résztvevőinek hangszereként ábrázolják.[13]

A kitharán leginkább állva, ritkábban ülve játszanak. A zenész a vállán átvetett szalag, illetve bal csuklójára hurkolt karpánt segítségével tartja függőleges helyzetben, a testéhez szorítva. Játékmódja azonosnak tűnik a többi líraféleségével: a jobb kéz pengetővel szólaltatja meg, míg a a bal kéz, miközben a rá hurkolt karpánttal a hangszert tartja, a másik oldalukról érinti a húrokat. Nem tisztázott, hogy a bal kéz szerepe pusztán a megpendített húrok tompítása, üveghangok előállítása-e, vagy a pengetés is. A hangszer hangjának felidézésére az irodalomban a „toplatotrat” és a „trettanelo” hangutánzó szavakat használták.[14]

A halandók világában a kithara hivatásos férfi muzsikusok hangszere, akik a vázafestményeken különleges, díszes öltözéket, epiporpamát viselnek, Apollón istent személyesítve meg.[15] Az énekét kitharán kísérő zenészt kitharódosznak nevezték, a hangszeres szólistát kitharisztésznek. Gyakran szerepeltek zenei versenyeken, a püthói játékokon,[16] az Athéni Panathénaia-ünnepen. Vallási ünnepeken, felvonulásokon a kitharát sokszor auloszokkal együtt szólaltatták meg. Az ókori görög tragédiák kórusait, táncelőadásait is kísérte, Szophoklész maga is híres kithara-játékos volt. Pszeudo-Plutarkhosz többször említ két híres kithara-virtuózt, a küthérai Philoxenoszt és a milétoszi Timotheoszt.[17] Arisztotelész a kitharát professzionális hangszernek, organon tekhnikonnak tekinti, nem ajánlja általános zenetanulás céljára.[18] A vázaképek a hivatásos zenészek koncert-kitharáját sohasem ábrázolják nők kezében (még múzsák sem pengethetik), ez alól csak Pallasz Athéné és Niké kivételek.[19]

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Creese, i. m. 76. old.
  2. Perseus Encyclopedia: Kithara (angolul)
  3. West, i. m. 55. old. 55. o.
  4. Landels, i. m. 49. old.
  5. Greek-English Lexicon – Ἀσιάς
  6. Le Dictionnaire des Antiquités Grecques et Romaines de Daremberg et Saglio, Lyra, Tome 3 vol. 2, 1440. o. szerint Pszeudo-Plutarkhosz De musica 6
  7. Mathiesen, i. m. 264. old.
  8. Landels, i. m. 50. old.
  9. Eüripidész Ión 881 (angolul) görögül: ἑπταφθόγγου ... κιθάρας
  10. A görög elnevezések Creese, i. m. 87. old. alapján
  11. Mathiesen, i. m. 266. old.
  12. West, i. m. 56. old.
  13. Bundrick, i. m. 20. old.
  14. The Evolution of Ancient Greek Music in Byzantium (angol nyelven). [2005. december 25-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  15. Mathiesen, i. m. 259. old.
  16. Mathiesen, i. m. 272. old. szerint a püthói játékokon Kr. e. 558-tól vezették be a szóló kithara-versenyt
  17. Perseus Encyclopedia: Kithara (angolul) szerint Pszeudo-Plutarkhosz A zenéről 30; 31
  18. „Nem szabad a nevelésben (…) bevezetni (…) semmiféle, csak mûvészek kezébe való hangszert, amilyen a kithara és a többi efféle, hanem azokat, melyek (…) a zene vagy más nevelés derék hallgatóit formálják.” (Arisztotelész: Politika, 1340b, Ritoók Zsigmond fordítása)
  19. Bundrick, i. m. 21. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap