Kis nyárfacincér
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kis nyárfacincér őszi leveleken
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Saperda populnea (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kis nyárfacincér témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kis nyárfacincér témájú médiaállományokat és Kis nyárfacincér témájú kategóriát. |
A kis nyárfacincér (Saperda populnea) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A kis nyárfacincér Európa nagy részén, Észak-Afrikában, Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában is honos.
Megjelenése[szerkesztés]
A kis nyárfacincér 1-1,5 centiméter hosszú. A nyárfacincérek testhosszúságú csápjukról, a szárnyfedők oldalának párhuzamos futásáról és meg nem vastagodott combjukról ismerhetők fel. A kis nyárfacincér jellemzője a sűrűn pontozott szárnyfedők szürke-sárga szőrözöttsége, ami foltszerűen jelenik meg. Az előtor háta kétoldalt ugyancsak sárga.
Életmódja[szerkesztés]
A kis nyárfacincér ligeterdőkben, patakok és folyók parti részein él. A nyár- és a fűzfákat kedveli. A rovar tápláléka a fák rostjai és nedve.
Szaporodása[szerkesztés]
A nőstény patkó alakú mélyedést harapdál a fák gallyaiba, közepén lyukat rág a kéreg alá, és abba egy petét helyez el. A lyukat kocsonyás anyaggal zárja le, amely a növényi szöveteket kalluszképződésre serkenti. A lárva az első hetekben a kallusszal táplálkozik. Később behatol a fába. Fejlődési ideje 2 év.
Források[szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
