Kappadókiai görög nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
kappadókiai görög nyelv
Καππαδοκική διάλεκτος
Beszélik Görögországban.
Terület Elsősorban azok leszármazottai beszélik, akiknek az ősei korábban a jelenlegi Törökországhoz tartozó úgynevezett Kappadókiában éltek.
Beszélők száma néhány anyanyelvi beszélője maradt, közelít a kihalt nyelvekhez fő
Nyelvcsalád Hellén nyelv
   Jón görög nyelv
    Koine nyelv
Írásrendszer görög ábécé
Nyelvkódok
ISO 639-1 nincs
ISO 639-2 ine
ISO 639-3 cpg

A kappadókiai görög nyelv vagy egyszerűen kappadókiai nyelv a görög nyelv egy kihalófélben levő változata, amit valaha Kappadókia vidékén beszéltek, a mai Törökország legbelső régiójában. Az első világháború után a török és a görög állam lakosságcsere egyezményt kötött, ennek értelmében az európai területekről a török nemzetiségűeket, Kis-Ázsiából a görögöket űzték el. A szétszóródás következtében a kis-ázsiai görögök lassan áttértek a kappadókiai nyelvről a modern görög irodalmi nyelvre. 2005-ben Mark Janse holland professzor és a görög Dimitrisz Papazakariou professzor elkezdte feltárni részletekbe menően a kappadókiai nyelvet, főleg még élő anyanyelvi beszélőkkel, akik Görögországban élnek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kappadókiai görög nyelv a bizánci görög nyelv koine nevezetű változatából származik, amely az ógörög ión dialektusaival áll rokonságban. A koine görög nyelv egy közvetítő nyelv volt az ókor végén és a középkor századaiban, egészen a 11. századig. A manzikerti csata után történt, amikor Kappadókia muzulmán uralom alá jutott, a koinei görög kezdett elszigetelődni és így a belőle születő kappadókiai nyelv ellentétes alakuláson ment át az újgöröggel szemben. A kappadókiai görög nyelv első írásos emlékeit perzsa és arab költők jegyezték fel, arab írással. A középkorból nem maradtak fenn feljegyzések a kappadókiairól, esetleg csak közvetve török dokumentumokból. A kappadókiai görögség mint szigetszerűen helyezkedett el a többségi török nemzettől határolva, ezért jelentős török hatások érték a nyelvet. Írásos hagyományai csak a 19. században alakultak ki. A kappadókiai görög nyelv nyelvtanát 1916-ban Richard MacGillivray Dawkins a Cambridge-i Egyetem professzora írta meg, aki 1909. és 1911. között alapos kutatásokat végzett Kappadókiában. A lakosság cserét követően a Görögországba érkező kappadókiaiak nyelvével már a görög tudósok is aktívan kezdtek foglalni.

A 20. század utolsó évtizedeitől újból feléledt a kappadókiai nyelv iránti érdeklődés, amely Janse és Papazakariou tevékenységének is köszönhető, így várhatóan újabb szöveggyűjtemények, szótárak és nyelvtan jelenhet meg, amely a kappadókiaival foglalkozik. Mindezek ellenére a nyelv beszélőinek számát illetően növekedés nem várható és a kappadókiai igen közel áll a kihalásához.

Jellegzetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kappadókiai nyelv egyrészt megőrizte a bizánci görög archaizmusait, másrészt a török nyelv befolyása miatt tér el jelentősen az újgörög nyelvtől. A török nyelvből vett át például ü, ö, ı magánhangzókat, illetve b, d, g, š, ž, tš, dž mássalhangzókat. A török nyelv befolyásolta még a kappadókiai ragozást és szórendiséget is.

Nyelvjárások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kappadókiai görögnek több különféle dialektusa alakult ki, miután az egyes falvak között is komoly távolságok és földrajzi eltérések adódtak. A nyelvjárások:

  • Északkelet-kappadókiai
  • Északnyugat-kappadókiai
  • Közép-kappadókiai
  • Délnyugat-kappadókiai
  • Délkelet-kappadókiai
  • Farazai (ma Yahyalı és Kayseri falvak)
  • Szillei

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Αναστασιάδης, Β. 1975. Ιστορία και γλώσσα της Καππαδοκίας και το ιδίωμα των Φαράσων. Μικρασιατικά Χρονικά 16: 150–184.
  • Αναστασιάδη-Μανουσάκη, Σ., Μνήμες Καππαδοκίας ΚΜΣ Αθήνα 2002
  • Ανδριώτης, Ν.Π. 1948. Το γλωσσικό ιδίωμα των Φαράσων.
  • Αρχέλαος, Ι.Σ. 1899. Η Σινασός. Αθήνα: Ιωάννης Νικολαΐδης. 134–139, 144–147, 150–153.
  • Costakis, A. 1964. Le Parler Grec d'Anakou. Athènes: Centre d'Études d'Asie Mineure.
  • Costakis, A. 1968. Το γλωσσικό ιδίωμα της Σίλλης. Athènes: Centre d'Études d'Asie Mineure.
  • Dawkins, R.M. 1916. Modern Greek in Asia Minor. A study of dialect of Silly, Cappadocia and Pharasa. Cambridge: Cambridge University Press.
  • Dawkins, R.M. 1921. Cyprus and the Asia Minor Dialects of Asia Minor. Αφιέρωμα εις Γ.Ν. Χατζιδάκιν. Αθήνα: Π.Δ. Σακελλαρίου. 42–59. passim.
  • Dawkins, R.M. 1955. The Boy's Dream. Μικρασιατικά Χρονικά 6: 268–282.
  • Θεοδωρίδης, Θ. 1960–61. Φαρασιώτικες παραδόσεις, μύθοι και παραμύθια. Λαογραφία 19: 222–259.
  • Θεοδωρίδης, Θ. 1963–64. Φαρασιώτικες παραδόσεις, μύθοι και παραμύθια (Συλλογή δευτέρα). Λαογραφία 21: 269–336.
  • Θεοδωρίδης, Θ. 1988. Βαρασώτικα τραγώδε. Μικρασιατικά Χρονικά 18: 41–89.
  • Grégoire, H. 1909. Appendice: Notes sur le dialecte de Farasha. Bulletin de Correspondance Héllénique 33: 148–159.
  • Janse, M. 1994. Son of Wackernagel. The Distribution of Object Clitic Pronouns in Cappadocian. Irene Philippaki-Warburton, Katerina Nicolaidis & Maria Sifianou (eds.): Themes in Greek Linguistics. Papers from the First International Conference on Greek Linguistics, Reading, September 1993 (Current issues in Linguistic Theory, 117. Amsterdam: Benjamins. 435-442.
  • Janse, M. 1997. Synenclisis, Metenclisis, Dienclisis. The Cappadocian Evidence. Gabriel Drachman, Angeliki Malikouti-Drachman, Jannis Fykias & Sila Klidi (eds.): Greek Linguistics ’95. Proceedings of the 2nd International Conference on Greek Linguistics (Salzburg, 22-24 Sept. 1995. Graz: Neugebauer. 695-706.
  • Janse, M. 1998a. Cappadocian Clitics and the Syntax-Morphology Interface. Brian D. Joseph, Geoffrey Horrocks & Irene Philippaki-Warburton (eds.): Themes in Greek Linguistics II (Current Issues in Linguistic Theory, 159). Amsterdam: Benjamins. 257-281.
  • Janse, M. 1998b. Grammaticalization and Typological Change. The Clitic Cline in Inner Asia Minor Greek. Mark Janse (ed.): Productivity and Creativity. Studies in General and Descriptive Linguistics in Honor of E.M. Uhlenbeck (Trends in Linguistics. Studies and Monographs, 116). Berlin: Mouton de Gruyter. 521-547.
  • Janse, M. 1998c. Le grec au contact du Turc. Le cas des relatives en Cappadocien. In Caron, B. (ed.), Proceedings of the 16th international congress of linguistics, 20–25 July 1997. Amsterdam: Elsevier Science. Paper no. 338.
  • Janse, M. 1999. Greek, Turkish, and Cappadocian Relatives Revis(it)ed. Amalia Mozer (ed.): Greek Linguistics ’97. Proceedings of the 3rd International Conference on Greek Linguistics. Athens: Ellinika Grammata. 453-462.
  • Janse, M. 2001a. Morphological Borrowing in Asia Minor. Yoryia Aggouraki, Amalia Arvaniti, J.I.M. Davy, Dionysis Goutsos, Marilena Karyolaimou, Anna Panagiotou, Andreas Papapavlou, Pavlos Pavlou, Anna Roussou (eds.), Proceedings of the 4th International Conference on Greek Linguistics (Nicosia, 17–19 September 1999). Thessaloniki: University Studio Press. 473-479.
  • Janse, M. 2001b. Cappadocian Variables. Mark Janse, Brian D. Joseph & Angela Ralli (eds.), Proceedings of the First International Conference of Modern Greek Dialects and Linguistic Theory. Patras: University of Patras. 79-88.
  • Janse, M. 2002. Aspects of Bilingualism in the History of the Greek Language. J.N. Adams, Mark Janse & Simon Swain (eds.), Bilingualism in Ancient Society. Language Contact and the Written Word. Oxford: Oxford University Press. 332-390.
  • Janse, M. 2004. Παλιό κρασί σε καινούρια ασκιά. Τουρκοελληνικά «αναφορικά» στην κεντρική Μικρασία. Νεοελληνική διαλεκτολογία. Τόμος 4ος. Πρακτικά του Τέταρτου Διεθνούς Συνεδρίου Νεοελληνικής Διαλεκτολογίας. Αθήνα: Εταιρεία Νεοελληνικής Διαλεκτολογίας. 173-182.
  • Janse, M. 2004. Animacy, Definiteness and Case in Cappadocian and other Asia Minor Greek Dialects. Journal of Greek Linguistics 5: 3-26.
  • Janse, M. 2006a. Η καππαδοκική διάλεκτος. Χρ. Τζιτζιλής (ed.), Νεοελληνικές διάλεκτοι. Θεσσαλονίκη: Ινστιτούτο Νεοελληνικών Σπουδών (΄Ιδρυμα Μανόλη Τριανταφυλλίδη). In press.
  • Janse, M. 2006b. Object Position in Asia Minor Greek. Mark Janse, Brian D. Joseph & Angela Ralli (eds.), Proceedings of the Second International Conference of Modern Greek Dialects and Linguistic Theory. Patras: University of Patras. In press.
  • Janse, M. 2006c. Clitic Doubling from Ancient to Asia Minor Greek. Dalina Kallulli & Liliane Tasmowski (eds.), Clitic Doubling in the Balkan Languages (Linguistics Today). Amsterdam: John Benjamins. In preparation.
  • Joseph, B.D. 1997. Cappadocian Greek αρέ 'now' and related adverbs: The effects of conflation, composition and resegmentation. Στο Φιλερήμου Αγάπησις: Τιμητικός Τόμος για τον καθηγητή Αγαπητό Γ. Τσοπανάκη. Ρόδος: Στέγη Γραμμάτων και Τεχνών Δωδεκανήσου. 115-122.
  • Καρατζά Ε. Καππαδοκία, Ο τελευταίος Ελληνισμός της περιφέρειας Ακσεράι - Γκέλβερι, Γνώση, Αθήνα 1985
  • Karatsareas, Petros. 2009. The loss of grammatical gender in Cappadocian Greek. Transactions of the Philological Society 107, 2: 196-230.
  • Karatsareas, Petros. 2011. A study of Cappadocian Greek nominal morphology from a diachronic and dialectological perspective. Unpublished PhD dissertation. University of Cambridge, Cambridge, United Kingdom.
  • Karatsareas, Petros. 2013. Understanding diachronic change in Cappadocian Greek: the dialectological perspective. Journal of Historical Linguistics 3, 2: 192–229.
  • Κεσίσογλου, Ι.Ι. 1951. Το γλωσσικό ιδίωμα του Ουλαγάτς. Αθήνα: Γαλλικό Ινστιτούτο Αθηνών.
  • Kooij, Jan G. & Revithiadou, Anthi. 2001. Greek Dialects in Asia Minor. Accentuation in Pontic and Cappadocian. Journal of Greek Linguistics 2: 75-117.
  • Λεβίδης, Α., Αι εν μονολίθοις μοναί Καππαδοκίοας-Λυκανονίας, Κωνσταντινούπολις 1899
  • Λουκόπουλος, Δ. & Λουκάτος, Δ.Σ. 1951. Παροιμίες των Φαράσων. Αθήνα: Institut Français d'Athènes.
  • Μαυροχαλυβίδης, Γ. & Κεσίσογλου, Ι.Ι. 1960. Το γλωσσικό ιδίωμα της Αξού. Αθήνα: Γαλλικό Ινστιτούτο Αθηνών.
  • Mirambel, A. 1965. Remarques sur les Systèmes Vocaliques des Dialects Néo-Grecs d'Asie Mineure. Bulletin de la Société Linguistique de Paris 60: 18–45.
  • Revithiadou, Anthi. 2006. Prosodic Filters on Syntax. An Interface Account of Second Position Clitics. Lingua 116: 79-111.
  • Τσαλίκογλους, Ε.Ι. 1970. Πότε και πώς ετουρκοφώνησεν η Καππαδοκία. Μικρασιατικά Χρονικά 14: 9–30.
  • Φάβης, Β. 1948. Συντακτικαί παρατηρήσεις εις το γλωσσικόν ιδίωμα Φαράσων. Επετηρίς της Εταιρεία Βυζαντινών Σπουδών 18: 173–191.
  • Φωστέρης, Δ. & Κεσίσογλου, Ι.Ι. 1950. Λεξιλόγιο του Αραβανί. Αθήνα: Γαλλικό Ινστιτούτο Αθηνών.
  • Φωστέρης, Δ.Π. 1952. Το Αραβάνιον. Μικρασιατικά Χρονικά 5: 133–177.