Köntös-Szabó Zoltán

Köntös-Szabó Zoltán, 1974-ig Szabó (Tordaszentlászló, 1940. március 3. –) erdélyi magyar író, újságíró.

Életútja

Kolozsvárt egészségügyi szakiskolát végzett (1960), nyomdai gépszedő (1960-63), az Utunk belső munkatársa. A Forrás-nemzedék első rajának valóságszemléletét avantgárd eszközökkel bizarr rálátássá mélyítő művész.

Novelláival és riportjaival tűnt fel. Írói módszere e két műfaj szerencsés ötvözetéből született. Az 1960-as években megjelent kisregényei még diákkori élményeit rögzítve az ifjúsági irodalom új nyitását jelezték, 100 úton csatangol az ember fejléc alatt az Utunkban indított cikksorozata pedig a lényegre látó riporter eszközeivel közelítette meg a változó valóságot.

Novellái és "beszélgetései" következő sorában a mindennapok egyszerű alakjainak sorshelyzete, nyelvezete, rejtegetett titka robban elő. Az 1970-es években megjelent köteteit (Pingált szívek Natasának; Hová tűntek a hűségesek...) jellemezve írja Marosi Péter: a szerző "nemcsak arra érzékeny, ami bohém, furcsa, sőt groteszk körülötte, a környezetében, ami ilyen értelemben határeset vagy határeseten túli, hanem írói fantáziája mindegyre rá is dupláz a sok bohémkodásra, lumpenkodásra, furcsaságra, groteszkségre, úgyhogy írásművészete valamiféle groteszk népének, egyféle tragikomikus népeposz távlataiban oldja fel a gyermekkor emlékeit, a múltidéző kisemberek emlékezéseit". Tegyük hozzá: ez a groteszkség Kolozsvár jellegzetes egykori külvárosában, a Pata utcában szerzett gyermekélményeiből fakad.

Kár volt sírni Jeruzsálemben (1969) c. kisregényében Rabboni, a Megváltó általános emberi álmával, a Mennyek Országával szembeállítja Iskarioti Júdás evilági boldogságteremtésének egy népre korlátozott elképzelését, bibliai keretben is áthallhatóvá téve saját korának elvontan egyetemleges vagy ténylegesen szűk vágyálmait s a kettő közös tragédiáját. A kisregény első kiadását kultúrpolitikai okokra hivatkozva bezúzták, majd csak 1980-ban jelenhetett meg újra Budapesten.

Az Utunk 1979-es évkönyvében közölt Lakon háza c. drámáját a Szatmárnémeti Északi Színház mutatta be. A kritika elismeréssel fogadta, mert líraiságában "talán Csehovval rokon, a legfűtöttebb hangú közvetlen vallomás a szülőföld szeretetéről" (Páll Árpád). Az eredetileg már novellában is megfogalmazott téma a természetes tájbeli otthon külső-belső elidegenedését tükrözi. Fojtott ellenszenvek gyülemlenek fel hol a honosok és fürdővendégek közt, hol egy örökölt szőttest kiszorító giccses falvédő vagy a kapuzábés falukép és "a termőföld megbecstelenítése, semmibevevése" miatt, családot bomlasztó lelki rianásban.

Utolsó Romániában megjelent kötete, a Családi képek, levelek, avagy emberek útra kelnek, újra tényirodalmi jellegű "beszélgetések" gyűjteménye. Megszólaltatja a kisemberek egyéni visszaemlékezéseit a világesemények, háborúk forgatagában, erkölcsileg elkötelezve a megszólaltatottak iránt.

Az 1980-as évek elején Magyarországra költözött, ahol további kötetei jelentek meg. 1984-1988 között a Rakéta Regényújságot szerkesztette. Ezen kívül szabadfoglalkozású író.

Romániában megjelent kötetei

• Napos évszak (novellák, Forrás 1964);
• Hangolnak a tücskök (regény, 1965);
• Két part között (kisregény, 1966);
• Osztálykönyv (novellák, 1968);
• Tisztaszemű fiúk (kisregény, 1968);
• Énekelj csak, Simon testvér (novellák, karcolatok 1969);
• Pingált szívek Natasának (novellák, 1974);
• Bárka ring az Urbán-öbölben I-II (ifjúsági regény, 1976-77);
• Hová tűntek a hűségesek? Avagy száz úton csatangol az ember (Beszélgetések, 1977);
• Kár volt sírni Jeruzsálemben (kisregény, 1980, Budapest, 1988);
• Eljön kegyelmed Szodomába? (Budapest, 1980);
• Családi képek, levelek, avagy emberek útra kelnek (Beszélgetések, Kolozsvár, 1980)
• El Galante pajzán emlékiratai, r., 1984;
• A Sárkány éve, r., 1985;
• Szurdokban árnyék - avagy Nikoláj kántortanító jelenései, elb., 1986;
• Trianon gyermekei : Családi krónika 1., Fehér zászló Erdély felett, r., 1992;
• Trianon gyermekei : Családi krónika 2.,Tövissel kerített Éden. , 1994;
• Trianon gyermekei : Családi krónika 3., Köd lepte be a Szamost, r., 1997.
• Trianon gyermekei : Családi krónika 4.,Torda felõl hírt hoz a szél Fekete Sas Kiadó, 2002.
• Trianon gyermekei. Családi krónika 5., A másodszülött unoka 1983-as, újpesti naplójából, 2004.

Díjak, elismerések

• József Attila-díj
• Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt

Irodalom

• Kántor Lajos: Melyik a túlsó part? Utunk 1967/7.
• Kovács János: Szabó Zoltán útkeresése. Utunk 1969/9;
• Kovács János: Keréknyom és káprázat. Igaz Szó 1978/1.
• Mózes Attila: Pont, mint a kavicsok. Korunk 1975/7;
• Mózes Attila: Mítoszból történelem. Igaz Szó 1981/7.
• Beke György: Száz úton csatangol a novellista. A Hét 1975/47.
• Beke Mihály: Kavicsok. Korunk 1978/1.
• Marosi Péter: "Ember Arcú Ország kicsiben." Utunk 1978/7. Újraközölve Világ végén virradat. 1980. 77-84.
• Szőcs István: Lakon háza. Előre 1981. szeptember 24.
• Páll Árpád: Igényes vállalkozás kérdőjelekkel. A Hét 1981/44.
• Nagy Sándor: Idő-, értékszerkezet és világfilozófia Köntös-Szabó Zoltán: Kár volt sírni Jeruzsálemben c. regényében. 1982. (Állami vizsgadolgozat, kézirat).

Jegyzetek és források

• Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0 Online hozzáférés
• Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1134. o. ISBN 963-05-6806-3