Jungfraubahn

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jungfraubahn
Az alsó végállomás Kleine Scheideggen
Az alsó végállomás Kleine Scheideggen
 Hossz: 9,34 km
 Nyomtávolság: 1000 mm
 Feszültség: 1125 V 50 Hz 
 Maximális emelkedés: 250 
 Fogassín rendszer: Strub
Kleine Scheidegg–Jungfraujoch
BSicon KBHFa.svg 0,0 Kleine Scheidegg 2061 m tszfm
BSicon STR.svg csatlakozás a Wengernalpbahnhoz
BSicon STR.svg Lauterbrunnen és Grindelwald felé
BSicon DST.svg 1,0 Fallboden kiszolgáló állomás 2150 m tszfm
BSicon TUNNEL1.svg Galéria 84 m
BSicon HST.svg 2,0 Eigergletscher 2320 m tszfm
BSicon tSTRa.svg Alagút 2320 m
BSicon tHST.svg 4,3 Eigerwand alagúti állomás 2864 m tszfm
BSicon tSTR.svg Alagút 2864 m
BSicon tHST.svg 5,7 Eismeer alagúti állomás 3158 m tszfm
BSicon tSTR.svg Alagút 3158 m
BSicon tKBHFe.svg 9,3 Jungfraujoch alagúti állomás 3454 m tszfm

A Jungfraubahn (JB) egy fogaskerekű vasút Svájcban, a Berni-felvidéken. Kleine Scheideggtől vezet az Eiger és a Mönch gyomrába fúrt alagúton át a Jungfraujochra, Európa legmagasabban fekvő vasútállomására. A 9,3 km-es pálya több mint 7 km-en keresztül alagútban vezet; a teljes szintkülönbség csaknem 1400 méter.

A vasutat üzemeltető társaság, a Jungfraubahn Holding kezében van a Wengernalpbahn is, amely Kleine Scheideggtől két irányba, Grindelwald és Lauterbrunnen felé biztosít csatlakozást. A két településről a Berner Oberland-Bahnen vonataival érhető el Interlaken.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1860-as évektől kezdve számos javaslat merült fel a Jungfraura vezető hegyi vasútra vonatkozóan, azonban ezek pénzügyi okokból nem valósultak meg. Többen is megbízást kaptak különböző tervekkel, 1891-ben Maurice Koechlin és Eduard Locher építési engedélyt is kapott, azonban ők sem tudták megvalósítani terveiket.

1893-ban Adolf Guyer-Zeller iparos kért koncessziót egy fogaskerekű vasútra, amely a Wengernalpbahn Kleine Scheideggi állomásától az Eiger és a Mönch gyomrába fúrt alagúton át jutna el a Jungfrau csúcsára. 1894-ben a Bundesrat ki is adta a koncessziót. Guyer-Zeller a kezdetektől fogva elektromos üzemben gondolkodott, ezért jogot szerzett rá, hogy a Lütschine folyó mindkét ágára erőművet telepíthessen.

Építés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az építkezés 1896. július 27-én kezdődött. A munkálatok nehezen haladtak. 1898. szeptember 19-én adták át az első, felszínen futó szakaszt az Eiger lábánál fekvő Eigergletscher állomásig.

Az alagutat robbantásokkal építették napi három nyolcórás műszakban. 1899-ben egy robbanás hat olasz munkás életébe került. Április 3-án meghalt Adolf Guyer-Zeller; a projekt irányítását fiai vették át. Augusztus 2-án megindult a forgalom az ideiglenes Rotstock állomásig. A következő, Eigerwandig tartó szakaszt csak 1903. június 28-án adták át. Két évre rá, július 25-én készült el az Eismeer megálló.

A megcsappant pénzügyi források és Adolf Guyer-Zeller halála miatt az eredeti terveket módosították, így Jungfraujoch lett az új végállomás. Az utolsó szakaszt végül 1912. augusztus 1-jén adták át. Az építkezés teljes költsége az előre becsült 10 millió helyett 14,9 millió svájci frank lett.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vasút kicsinyített, valósághű mása a ticinói Swissminiatur makettparkban is látható.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jungfraubahn témájú médiaállományokat.