Eiger
| Eiger | |
 | |
| Eiger, északi fal, részlet | |
| Magasság | 3970 m |
| Hely |  Svájc |
| Hegység | Berni-felvidék |
| Relatív magasság | 361 m |
| Első megmászás | 1858. augusztus 11. |
| Elhelyezkedése | |
 Eiger
Pozíció Svájc térképén
| |
 é. sz. 46° 34′ 39″, k. h. 8° 00′ 19″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 39″, k. h. 8° 00′ 19″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eiger témájú médiaállományokat. | |
Eiger egy 3970 méter magas hegy a Berni-Alpokban, Svájcban, a Berni-felvidéken, Grindelwald és Lauterbrunnen települések felett. A Mönch és a Jungfrau hegyekkel együtt a svájci Alpok legemblematikusabb részét alkotják. A hegy északi oldala 3000 méteres magasságokban emelkedik Grindelwald és Lauterbrunnen völgyei fölé. A déli oldal egy nagy gleccserre néz, a Jungfrau-Aletsch nevű gleccserre, mely az Alpok legnagyobb gleccser-vidéke.
Az Eiger leghíresebb látványossága az északi oldal sziklafala (Eigerwand, vagy Nordwand), mely 1800 méteres, és ez az Alpok legnagyobb északi sziklafala. Ide helikopteres túrákat is szerveznek.[1] Az Eigert először 1858-ban mászták meg, a legveszélyesebb északi falat 1938-ban. 1935 óta több mint 64 hegymászó lelte itt a halálát mászás közben, ezért ezt az oldalt „halálfalnak” is hívják.
Geográfia[szerkesztés]
Az Eiger Grindelwald és Lauterbrunnen települések és völgyei között fekszik, 2,2 km-re Mönch-től és 5,6 km-re a Jungfrau-tól. A legközelebbi település Grindelwald (5 km), Lauterbrunnen és Wengen 7-7 km távolságban. Az Eigernek három oldala van: az északi, nyugati és a délkeleti. Az északi oldal alatt van Kleine Scheidegg (3 km), mely egy hegyi üdülőhely és egyben hágó is. Ez köti össze Grindelwald és Lauterbrunnen településeket. Ezek mind elérhetők hegyi vasúton Interlakenből. A Jungfrau fogaskerekű vasút lassan mászik fel a Kleine Scheidegg állomásra, ahol át kell szállni a Jungfraujoch felé, mely a legmagasabb pont Európában, melyet vasúton lehet elérni. Lauberhorn drótkötélpályán is elérhető Grindelwaldból.[2][3]
A hegyi vasúton utazva panoráma kép nyílik mind az Eigerre, a Mönchre és a Jungfrau hegyekre. A hegy minden oldala a Lütschine folyót táplálja. A hegy északi oldala szinte sosem jeges, de a másik oldalon jelentős gleccser alakult ki. Az Eiger-gleccser a nyugati oldalról halad a Mönch felé 2400 méterig, egészen az Eigergletscher vasútállomásig. A keleti oldalon az Eismeer tart lefele 1300 méterig, az alsó Grindewald-gleccseren át a Fekete Lütschine folyóba. A déli és keleti oldalon egy 20 km hosszú gleccser alakult ki. Az egész régiót, benne a magas csúcsokat és a gleccsereket, 2001-ben az UNESCO világörökségi területnek nyilvánította.
2006-ban az Eiger keleti oldaláról leszakadt egy közel 700 000 köbméteres sziklatömb, mely lakatlan területre zuhant, károkat nem okozott.[4]
További információk[szerkesztés]
- Heinrich Harrer: A fehér Pók. Az Eiger krónikája; ford. Balázs István; Park, Budapest, 2003 (Veszélyes övezet)
- Jon Krakauer: Álmok az Eigerről. Az ember és a hegy találkozása; ford. Komáromy Rudolf; Park, Budapest, 2011 (Veszélyes övezet)
- Puskás Gyula István: Svájc; 2011, Medicina Kiadó, 496 oldal, ISBN 978-963-243952-5
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Reinhold Messner, The Big Walls: From the North Face of the Eiger to the South Face of Dhaulagiri, p. 41
- ↑ map.geo.admin.ch
- ↑ Eisenbahnatlas Schweiz. Verlag Schweers + Wall GmbH. 2012. p. 82. ISBN 978-3-89494-130-7.
- ↑ http://www.nbcnews.com/id/13856484/