Julier-hágó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Julier-hágó
Julier0.jpg
Elhelyezkedése
Julier-hágó  (Svájc)
Julier-hágó
Julier-hágó
Pozíció Svájc térképén
é. sz. 46° 28′ 19″, k. h. 9° 43′ 44″Koordináták: é. sz. 46° 28′ 19″, k. h. 9° 43′ 44″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Julier-hágó témájú médiaállományokat.

A Julier-hágó (rétorománul Pass dal Güglia, olaszul Passo del Giulia, németül Julierpass) egy a svájci Graubünden kantonban található Alpok-hágó. A 2284 méter tengerszint feletti magasságú hágó az oberhalbsteini és az engadini völgyeket köti össze. A hágó magasságában fut a Rajna és a Duna közötti európai vízválasztóvonal.

A hágó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1820 és 1826 között épült útvonal Tiefencasteltől (851 m) a Julia (Gelgia) folyó mentén Savognin, Marmorera, Bivio (itt elágazik az út a Septimer-hágó felé) településeken keresztül halad felfelé és tovább Silvaplana (1815 m) irányába.

A nem régen kiépített és egész évben járható út 1 433 méter magasságkülönbséget ível át, maximális emelkedése 10%, az út szélessége 5-5,5 méter. Az északi oldalon Tiefencasteltől a hágó magasságáig (36 kilométerével jelentősen hosszabb, mint a másik oldal) a jellegzetes lépcsőszerű emelkedőt fennsíkszerű részek és meredek kanyarok váltják. Az átlagos emelkedés 4%, a maximális emelkedés 10%. A déli oldal Silvaplanától sokkal rövidebb (7 km) 6,7%-os átlagos emelkedéssel, de a magasságkülönbség is csak 469 méter.

Az északi lejtőn közvetlenül az átjáró alatt a kopasz sziklafalak között található egy kis tó, lejjebb pedig az 1954 óta létező, 1.4 km² nagyságú felduzzasztott Mormorera-tó (Lai da Marmorera). A tó vízmagassága 1680 métert ingadozik. Savognin felől a duzzasztógátnál lévő csaknem 100 méteres magasságkülönbségű utat több éles kanyarban lehet megtenni, míg a tó mellett az útszakasz szinte egyenes.

Az útvonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Julier-hágó tetején
Helység tengerszint
feletti
magasság
távolság magasság-
különbség
távolság
összesen
magasság
különbség
összesen
Tiefencastel 851 m - - - -
Savognin 1207 m 9 km 356 m 9 km 356 m
Rona 1408 m 5 km 201 m 14 km 557 m
Mulegns-Sur 1538 m 4.5 km 130 m 18.5 km 687 m
Marmorera 1680 m 2.5 km 142 m 21 km 829 m
Bivio 1769 m 5 km 89 m 27 km 918 m
Hágó legmagasabb pontja 2284 m 9 km 515 m 36 km 1433 m
Silvaplana 1815 m 7 km 469 m 43 km - 469 m

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oszlopok a római korból a Julier-hágón

Ásatások során a hágó tetején talált oszlop-töredékek egy szentséghez tartoztak, ami a Julier-hágó jelentőségét bizonyítja a római korban. Napjainkban az oszlopmaradványok az út mentén vannak felállítva. A földben találtak római pénzérméket is: a szokás úgy kívánta, hogy ha valaki szerencsésen a hágó tetejére ért, pénzt áldozott az isteneknek, hogy megtartsák jó kedvükben. Több helyen találtak keréknyomokat is, ami azt jelenti, hogy a hágó már akkoriban járható volt magas kerekű szekerekkel.

A Julier-hágó előnyei a kedvező topográfiájából adódnak. Az egyetlen nagyobb akadályt Tiefencastel éS Savognin között lévő Crap Ses-szoros jelentett, amit a rómaiak a Mon és Salouf helységeken keresztül kerültek ki.

Az érett és kései középkorban a Julier-hágó veszített jelentőségéből a Septimer-hágóval szemben, ami közvetlen észak-déli irányba halad és így elkerüli a kelet felé nyúló Julier-Maloja-hágó-útvonalat. A Gotthárd- és a Splügen-hágó kiépítésével a Julier alárendelt szerepet kapott az európai tranzitforgalomban; helyi szerepe Engadin és Mittelbünden összekötésében viszont a mai napig megmaradt.

Miután a Crap Sesben haladó út többször károkat szenvedett árvíz és földcsuszamlás miatt, 1777-ben egy új utat robbantottak a sziklákon keresztül.

Graubünden kanton 1820-ban egy új utat épített, ami nagy vonalakban a régi utat követte és elsősorban kanyarok építését jelentette a meredek „lépcsők” helyett.

Az első nagyobb beruházásokra az 1930-as években került sor. 1950-ben a Marmorera- duzzasztórendszer építésénél az út egy részét el kellett tolni. Az 1990-es évektől a hágót több szakaszon teljesen újjá építették: az 1992-ben készült el a 706 méter hosszú alagút, ami a Crap Ses-szorost kerüli el; 2008 nyarán az északi oldalon átadtak a forgalomnak egy új útvonalat, ami csökkenti a kanyarok számát.

Források és további információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]