Johan Huizinga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Johan Huizinga (Groningen, 1872. december 7. – De Steeg, 1945. február 1.), holland történész

Groningenben filológiát, Lipcsében pedig nyelvtudományt tanult. 1905-től a groningeni, 1915-től a leideni egyetemen tanított.

A 2. világháború idején, 1942 augusztusa és októbere között a németek túszként tartották fogva.

Világhírűvé A középkor alkonya (Herfsttij der middeleeuwen; 1919) c. műve tette, amelyben főleg a késő középkori francia és dél-németalföldi kultúra történeti feldolgozásával és jellegzetességeik elemzésével, a kulturális folyamatok általános törvényszerűségeit kutatta.

Kultúrtörténeti és filozófiai nézeteinek összefoglaló műve a Homo ludens (1938), amely a játékos elem szerepét tanulmányozza az emberi alkotó tevékenység különböző területein.

A holnap árnyékában (In de schaduwen van morgen, 1935) c. műve szkeptikus jövőképet fest a nyugati életforma kulturális következményeiről.