Johan Huizinga
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
Johan Huizinga (Groningen, 1872. december 7. – De Steeg, 1945. február 1.), holland történész
Groningenben filológiát, Lipcsében pedig nyelvtudományt tanult. Disszertációját a vidúsakáról 1897-ben védte meg Jacob Speyernél. 1905-től a groningeni, 1915-től a leideni egyetemen tanított.
A 2. világháború idején, 1942 augusztusa és októbere között a németek túszként tartották fogva.
Világhírűvé A középkor alkonya (Herfsttij der middeleeuwen; 1919) c. műve tette, amelyben főleg a késő középkori francia és dél-németalföldi kultúra történeti feldolgozásával és jellegzetességeik elemzésével, a kulturális folyamatok általános törvényszerűségeit kutatta.
Kultúrtörténeti és filozófiai nézeteinek összefoglaló műve a Homo ludens (1938), amely a játékos elem szerepét tanulmányozza az emberi alkotó tevékenység különböző területein.
A holnap árnyékában (In de schaduwen van morgen, 1935) c. műve szkeptikus jövőképet fest a nyugati életforma kulturális következményeiről.
