Jan Švankmajer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jan Švankmajer
Jan Svankmajer Crystal Globe.jpg
Született 1934. szeptember 4. (79 éves)
Prága  Csehország
Házastársa Eva Švankmajerová
Foglalkozása filmrendező

Jan Švankmajer weboldala
Jan Švankmajer az IMDb-n

Jan Švankmajer (Prága, 1934. szeptember 4. –) egy cseh szürrealista művész. Munkái több médiát felölelnek. Szürrealista animációs és nagyfilmjeiről ismert, amelyek nagy hatást gyakoroltak többek között Tim Burton, Terry Gilliam, és a Quay fivérek munkásságára.

Švankmajer évtizedek óta használja egyedi módon a stop-motion technikát, hogy szürreális, rémálomszerű és mégis valahogy humoros filmeket forgasson. Jelenleg is Prágában él, és filmeket készít.

Švankmajer műveire jellemző a hanghatások eltúlozása, ami gyakran különös hatást kelt az étkezési jelenetekben. Gyakran felgyorsítja azokat a részeket, ahol az emberek helyet változtatnak vagy interakcióba lépnek egymással. Animációs filmjeiben gyakran élettelen tárgyak életre kelnek a stop-motion technika segítségével. Az étel kedvelt alanya és médiuma filmjeinek. A stop-motion technika minden művében jelen van, bár nagyfilmjei különböző mértékű élőszereplős akciót is tartalmaznak. Több filmjét, mint például a Down to the Cellar c. (Le a pincébe!) (1982) rövidfilmet gyerek-perspektívából vette fel, ám gyakran ugyanezek a filmek nagyon felkavaró, sőt agresszív természetűek.

Jelenleg ő az egyik legnagyobb animátor.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az utolsó trükk (1964)
  • Le a pincébe! (1982)
  • Alice (1988)
  • A Sztálinizmus halála Bohémiában (1990)
  • Faust (1994)
  • A gyönyör összeesküvői (1996)
  • Ottóka (2000)
  • Holdkór (2005)
  • Túlélni az életet (2010)

Napjainkban Švankmajer a világ legjobban ünnepelt animátorai közé tartozik. Legismertebb művei valószínűleg nagyfilmjei, az Alice (1988), a Faust (1994), a Gyönyör összeesküvői (1996), az Ottóka (2000) és a Holdkór (2005), ez utóbbi egy szürrealista horror-vígjáték, amely Edgar Allan Poe és De Sade márki művein alapul. Szintén jól ismert (és utánzott) a rövid, „A párbeszéd dimenziói” (1982) című animációs filmje,[1] melyben Giuseppe Arcimboldo-féle fejek addig csépelik egymást, amíg fokozatosan egymás kopasz másolatai nem lesznek; egy agyagférfi és -nő, akik a szexuális együttlét során feloldódnak egymásban, majd féktelen, fortyogó péppé alakulnak; és két idősödő agyagfej, akik különféle tárgyakat (fogkefe és fogkrém, cipő és cipőfűző, stb.) nyújtanak egymásnak, melyeket a legkülönbözőbb – legyen az akár értelmetlen – kombinációkban alkalmaznak. Filmjeiről azt állítják, hogy „érzelmileg ugyanannyira kimerítők, mint Kafka történetei”.[2]

Felesége, Eva Švankmajerová nemzetközileg ismert szürrealista festő, kerámikus és író 2005 októberében halt meg. Eva férjének több filmjében közreműködött, például a Faustban, az Ottókában és az Alice-ben.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]