Jákob-pálca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Jákob-pálca elvi vázlata
A Jákob-pálca skálabeosztása
Torony magasságának mérése Jákob-pálcával

A Jákob-pálca a földrajzi szélesség analóg meghatározását, tereptárgyak magasságának megmérését lehetővé tevő mechanikus eszköz.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A navigációban a tengeren roppant nehézkesen használható asztrolábiumot váltotta fel.

Felépítése, használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapvetően két részből áll:

  • egy speciális tangens szögbeosztású, hosszú vízszintes rúdból
  • és egy azon elmozdítható, arra merőleges rövidebb rúdból.

A hosszú vízszintes rudat a horizontra kellett irányozni, a rövidebb pálcát pedig addig kellett előre tolni, míg az a Nap (vagy más, megfigyelni kívánt égitest) korongjának alsó élével pontosan egy magasságba nem került. A földrajzi szélességet a rövidebb pálca helyzetéből olvashatták le a hosszú rúdon.

Használata nagyon egyszerű volt, és a hosszú rúd a horizont beállítását is megkönnyítette, de a megfigyelőnek azonban továbbra is mindkét szemével előre kellett néznie. Az emiatt adódó megfigyelési problémát ezután az úgynevezett asztronómiai gyűrűvel próbálták kiküszöbölni.


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]