István, Blois grófja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
István Henrik
Blason Blois Ancien.svg
Blois grófjainak címere

Blois-i Grófság
Uralkodási ideje
1089 – 1102
Elődje III. Theobald, Blois grófja
Utódja IV. Theobald, Blois grófja
Életrajzi adatok
Uralkodóház Blois grófjai
Született
?
Elhunyt
1102. május 19.
Házastársa Normandiai Adéla
Gyermekei Humbert
Vilmos
Theobald
Odó
Matilda
Ágnes
Adéla
Eleonóra
István
Alice
Henrik
Édesapja III. Theobald, Blois grófja
Édesanyja Auvergne-i Ermengarde

István Henrik (? - 1102. május 19.) volt 1089 és 1102 között Blois, Chartres, Châteaudun és Sancerre grófja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja III. Theobald, Blois grófja, anyja Gundrada[1], aki nem sokkal fia születése után meghalt. 1074-től már részt vett apja birtokainak irányításában, 1089-ben pedig örökölte Blois, Chartres, Châteaudun és Sancerre grófságokat (féltestvére, Odó örökölte a troyes-i és meaux-i grófságokat).

1096. szeptemberében részt vett az első keresztes hadjárat II. Róbert flamand gróf és Róbert normandiai herceg kíséretében[2]. István lelkes leveleket írt feleségének, Adélnak a hadjárat sikereiről[3], de később visszatért Európába[4]. 1100 körül ismét a Szentföldre utazott[5] azokkal, akik az első hadjáratban nem vettek részt vagy valamilyen ok miatt visszafordultak[6].

Konstantinápolyba érve a hadjárat vezetőjének IV. Rajmundot választották és május-július között sikertelenül ostromolták a szeldzsuk törökök megerősített városait. 1101. augusztusában Kilidzs Arszlán Mersivan közelében ötnapos csata során szétverte a keresztesek seregét[7] és csak néhányan, köztül István, menekültek meg. Északra, Sinope felé menekültek és hajóval tértek vissza Konstantinápolyba.

Ezt követően Rajmond vezetésével és egy genovai flotta támogatásával elfoglalták Tartuszt, majd 1101. végén Antiókhiába érkeztek és 1102. húsvétra elérték Jeruzsálemet[8]. Ekkor páran visszatértek Európába, mások - köztük István is - maradtak és támogatták I. Balduin jeruzsálemi királyt, akinek egy déli betörést kellett elhárítania. István a második ramleh-i csatában esett el 1102. május 19-én[9][10].

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége (Breteuil, 1080) Normandiai Adéla (1066 - 1138. március 8.[11]), Hódító Vilmos normandiai herceg, 1066. után angol király és Flandriai Matilda lánya[12][13]. Adéla erősen biztatta férjét, hogy vegyen részt az első keresztes hadjáratban és nem rejtette véka alá neheztelését, amikor Antiókhia ostromából visszatért Európába. 1102-1007 között Blois régense volt, 1122-től a clunyi apátsághoz tartozó Marigney-sur-Loire apácája. Házasságukból feltehetően 11 gyermek született:

  • Humbert (fiatalon meghalt)[14]
  • Vilmos (1090/1093 - 1150)
  • Theobald (1090/1095 - 1152)
  • Odó (? - 1107 után)
  • Matilda (? - 1120)
  • Ágnes (?)[14]
  • Adéla (?)[14]
  • Eleonóra (1096/1097 - 1154)
  • István (1096/1097), 1135-től István angol király.
  • Alix vagy Alice (?)[14]
  • Henrik (1099 - 1171

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Theobald második feleségére egy 1089-es forrás utal, amelyben "Stephanus comes", azaz István, Blois grófja birtokokat adományozott a Pontlevoy apátságnak, "Theobaldi comitis patris mei et matris meæ Gundreæ…", azaz "apám, Theobald gróf és anyám, Gundrada" lelki üdvéért. Elképzelhető, hogy ez a személy azonos Gersendével. forrás: Arbois de Jubainville (1859) Tome I, p. 504. Idézi: Crawley
  2. Aix-i Albert jegyezte fel, hogy 1097. elején megérkezett Konstantinápolyba "Robertus Normannorum comes, Stephanus Blesensis, Eustachius frater prædicti Ducis" (Róbert, a normannok hercege, István blois-i gróf és mondott herceg testvére, Eustache). RHC, Historiens occidentaux, Tome IV (Paris, 1879), Alberti Aquensis Historia Hierosolymitana ("Albert of Aix (RHC)"), Liber II, Cap. XXI, p. 314. Idézi: Crawley
  3. Két, feleségének írott levele maradt fenn, amelyek első kézből származó értesüléseket adnak a hadjárat lefolyásáról. Epistolæ Stephani Comitis Carnotensis, RCH (Historiens Occid entaux) Tome III, pp. 885-90.
  4. Szintén Aix-i Albert jegyezte fel, hogy "Willelmus Carpentarius, Willelmusque alter, quondam familiaris et domesticus imperatoris Constantinopolis, qui et sororem Boemundi principis Siciliæ uxorem duxerat", azaz "Vilmos, aki a konstantinápolyi császár bizalmasa volt és akinek nővérét Bohemun szicíliai herceg vette feleségül" elszökött Antiókhia ostromából, amikor Kerguba emír seregével ostrom alá vette a várost. Antiokhiából Alexandretta felé menekült, ahol találkozott Istvánnal, aki ismeretlen okból szintén otthagyta a keresztes sereget és Európába készült visszatérni. Albert of Aix (RHC), Liber IV, Cap. XXXVII, p. 414. Idézi: Crawley
  5. Aix-i Albert jegyezte fel, hogy "Stephanus comes Blesensium, pœnitentia ductus" Jeruzsálembe akart utazni 1100. vége felé. Albert of Aix (RHC), Liber VIII, Cap. VI, p. 563. Idézi: Crawley
  6. Ezért a gyávák keresztes hadjáratának is szokták hívni. István felesége, Adéla is erre ösztökélte, mivel nem engedte meg, hogy a házukban maradjon. Ld:
  7. Runciman (1978), Vol. 2, pp. 21-23.
  8. Aix-i Albert jegyezte fel, többek között "…Stephanus Blesensis…" nevét azok között, akik 1102. húsvétot Jeruzsálemben töltötték Balduin királlyal. Albert of Aix (RHC), Liber IX, Cap. I, p. 591. Idézi: Crawley
  9. Robert de Torigny jegyezte fel "Stephanus comes Blesensis" halálát "1102 XV Kal Aug apud Ramulam" (1102. május 19, Ramulah közelében). Delisle, L. (ed.) (1872) Chronique de Robert de Torigni, abbé de Mont-Saint-Michel (Rouen), Tome I, 1102, p. 124. Idézi: Crawley
  10. Aix-i Albert krónikája szerint "Conradus, Arpinus, Stephanus Blesensis itemque Stephanus de Burgundia", azaz Konrád jeruzsálemi fővezér, István blois-i gróf és István burgundi gróf fogságba esett Ramleh-nél, miután kigyulladt a torony, amibe húzódta és később "Stephano itemque Stephano", azaz mindkét István a muzulmánok lefejezték. Albert of Aix (RHC), Liber IX, Cap. V, p. 593. Idézi: Crawley
  11. A chartres-i katedrális feljegyzései örökítették meg "VIII Id Mar" dátummal "Adela comitissa" (Adéla grófné), ill. "Adela nobilis Blesensium comitissa regis Anglorum Willelmi filia" (Adéla, Blois nemes grófnéja, Vilmos angol király lánya) halálát.
  12. Leszármazását az Orderic Vitalis adja meg. Orderic Vitalis, Vol. III, Book V, p. 115. Idézi: Crawley
  13. Luard, H. R. (ed.) (1874) Matthæi Parisiensis, Monachi Sancti Albani, Chronica Majora (London) (“MP”), Vol. II, 1086, p. 21. Idézi: Crawley
  14. ^ a b c d Weir következtetései szerint István és Adéla gyermeke. Weir, A. (2002) Britain's Royal Families: The Complete Genealogy (Pimlico), p. 51. Más, elsődleges forrás nem hivatkozik rá.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
III. Theobald
Blois grófja
1089 - 1102
A blois-i grófok címere
Következő uralkodó:
IV. Theobald