I. Kilidzs Arszlán rúmi szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(I. Kilidzs Arszlán szócikkből átirányítva)
I. Kilidzs Arszlán rúmi szultán
Ikóniumi szultán
Uralkodási ideje
1092 – 1107
UralkodóházSzeldzsuk-dinasztia
Született
Elhunyt

Hábúr
ÉdesapjaSuleiman ibn Qutulmish
Gyermekei
  • Malik Shah
  • Mesud
Sablon • Wikidata • Segítség
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

I. Dávúd Kilidzs Arszlán (eredetiben داود قلج أرسلان – Dāwūd Qiliğ Arslān, modern törökül Kiliç Arslan; 1079 – 1107 júniusa) az Ikóniumi Szultánság (Rüm) uralkodója (uralkodott 1092-től haláláig), I. Szulejmán fia volt.

Apja, I. Suleiman ibn Kutalmiş szultán halála után Malik Sah szeldzsuk szultán udvarában szigorúan őrzött túszként tartották, ahonnan csak a szultán halálakor, 1092-ben szabadult ki.

Ezt követően Nikaiába (ma İznik) vonult, ahol meggyilkolta nagybátyját, Saka szmirnai emírt. Ezzel stabilizálta szultáni uralmát a birodalomban.

Amikor Remete Péter és Walter Sans-Avoir keresztes hadai Nikaiát elérték, Kilidzs Arszlán fáradhatatlanul küzdve, s a város polgáraival összefogva visszafoglalta a várost. Mintegy 20.000 keresztes harcos pusztult el a küzdelemben, a megmaradtakat pedig rabszolgaként adták el. Ennek a váratlan és könnyű győzelemnek a hatására a keresztesek – fő haderejük későbbi Kis-Ázsiába érkezéséig – jelentősebb veszélyeztetést nem jelentettek a szeldzsuk birodalomra.

Ezért I. Kilidzs Arszlán a kelet-anatóliai Dánismandidák birodalmára csapott le, ahol Dánismand Gází volt hatalmon. Mivel Kildzs Arszlán keleten volt elfoglalva, az első keresztes háború megérkező fő hadereje 1097 májusában megostromolta Nikaiát. Ekkor visszasietett a fővároshoz, azonban a keresztes lovagok észrevéve ezt, bekerítették csapatait és a következő, május 21-i csatában le is győzték. Ezért a város és környéke visszakerült a Bizánci Birodalomhoz. A csatavesztés következményeként a szultán felesége és gyermekei fogolyként Konstantinápolyba kerültek.

Mivel a keresztes hadak Anatóliában tovább folytatták előrenyomulásukat, I. Kilidzs Arszlán június 29-én Dorülaionnál kelepcébe csalta őket. Mivel azonban íjászainak erőteljes csapásaival sem tudta áttörni a keresztesek védelmi vonalait, Tarantói Bohemund vezetésével a keresztes lovagok egy csoportjának július 1-jén sikerült a törökök táborát elfoglalnia (dorylaeumi csata, 1097). A szultán visszavonult és a kereszteseket tovább nem zaklatta. Megelégedett csupán azzal, hogy a keresztesek vonulási útjai mentén a termést és a vízvételezési lehetőségeket megsemmisítette, tönkretette.

1101-ben egy újabb keresztes haderővel sikeresen csapott össze Ereginél (Hérakleia/Konya). A törököknek ez a fontos győzelme végleg megsemmisítette a keresztes csapatok legyőzhetetlenségéről szóló mítoszt. Ezen nagy győzelmet követően helyezte át a fővárost Konya városába (Ikonion). 1104-ben Kilidzs Arszlán visszatért a Dánismandidákkal folytatott korábbi háborúskodáshoz, amely Dánismand közbejött halála miatt nem volt könnyű eset.

1107-ben Kilidzs Arszlán meghódította Moszult, azonban a Radván aleppói emírrel és Muhammad Tapar nagyszeldzsuk szultánnal folytatott harcokban vereséget szenvedett. A haderő birodalomba történő visszavonulása során I. Kilidzs Arszlán a Hábúr folyóba fulladt.

Források és irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  1. ↑ a b https://www.biografiasyvidas.com/biografia/k/kiliy_arslan_i.htm
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Kilidzs_Arszlán_rúmi_szultán&oldid=26041529”