I. Kilidzs Arszlán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

I. Dávúd Kilidzs Arszlán (eredetiben داود قلج أرسلان – Dāwūd Qiliğ Arslān, modern törökül Kiliç Arslan; 1079–1107) az Ikóniumi Szultánság (Rüm) uralkodója (uralkodott 1092-től haláláig), I. Szulejmán fia volt.

Apja, I. Suleiman ibn Kutalmiş szultán halála után Malik Sah szeldzsuk szultán udvarában szigorúan őrzött túszként tartották, ahonnan csak a szultán halálakor, 1092-ben szabadult ki.

Ezt követően Nikaiába (Izmir) vonult, ahol meggyilkolta nagybátyját Saka szmirnai emírt. Ezzel stabilizálta szultáni uralmát a birodalomban.

Amikor a Remete Péter és Walter Sans-Avoir keresztes hadai Niceát elérték, Kilidzs Arszlán fáradhatatlanul küzdve, s a város polgáraival összefogva visszafoglalta a várost. Mintegy 20.000 keresztes harcos pusztult el e küzdelemben, a megmaradtakat pedig rabszolgaként adták el. Ennek a váratlan és könnyű győzelemnek a hatására a keresztesek – fő haderejük későbbi Kis-Ázsiába érkezéséig – jelentősebb veszélyeztetést nem jelentettek a szeldzsuk birodalomra.

Ezért I. Kilidzs Arszlán ekkor a kelet-anatóliai Dánismandidák birodalmára csapott le, ahol Dánismand Gází volt hatalmon. Mivel Kildzs Arszlán keleten volt elfoglalva, az első keresztesek háború megérkező fő hadereje 1097. májusában megostromolta Nikaiát. Ő visszasietett a fővároshoz, azonban a keresztes lovagok észrevéve ezt, bekerítették csapatait és a következő május 21-i csatában le is győzték. Ezért a város és környéke visszakerült a Bizánci Birodalomhoz. A csatavesztés következményeként A szultán felesége és gyermekei fogolyként Konstantinápolyba kerültek.

Mivel a keresztes hadak Anatóliában tovább folytatták előrenyomulásukat, I. Kilidzs Arszlán június 29-én Dorülaionnál kelepcébe csalta őket. Mivel azonban íjászainak erőteljes csapásaival sem tudta áttörni a keresztesek védelmi vonalait, Tarantói Bohemund vezetésével a keresztes lovagok egy csoportjának július 1-jén sikerült a törökök táborát elfoglalni (dorülaioni csata, 1097). A szultán visszavonult és a kereszteseket tovább nem zaklatta. Megelégedett csupán azzal, hogy a keresztesek vonulási útjai mentén a termést és a vízvételezési lehetőségeket megsemmisítette, tönkretette.

1101-ben egy újabb keresztes haderővel sikeresen csapott össze Ereginél (Hérakleia/Konyal). A törököknek ez a fontos győzelme végleg megsemmisítette a keresztes csapatok legyőzhetetlenségéről szóló mítoszt. Ezen nagy győzelmet követően helyezte át a fővárost Konya városába (Ikonion). 1104-ben Kilidzs Arszlán visszatért a Dánismandidákkal folytatott korábbi háborúskodáshoz, amely Dánismand közbejött halála miatt nem volt könnyű eset.

1107-ben Kilidzs Arszlán meghódította Moszult , azonban a Radván aleppói emírrrel Muhammad Tapar nagyszeldzsuk szultánnal folytatott harcokban vereséget szenvedett. A haderő birodalomba történő visszavonulása során I. Kilidzs Arszlán a Hábúr folyóba fulladt (1107).

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • H. Stierlin. Türkei. - Taschen Weltarchitektur - ISBN 382287857X
  • M. Roalf. A Mezopotámiai világ atlasza (Helikon K.) ISBN 9635487908
  • Chadwik – Ewans. A keresztény világ atlasza - (Helikon K.) - ISBN 9632085639.K.
  • Francis Robinson: Az iszlám világ atlasza. Ford. Dezsényi Katalin. Budapest: Helikon; Magyar Könyvklub. 1996. ISBN 963-208-384-9
  • Britannica Hungarica - DVD. ver.2005. - LEXIKON K.
  • David Luscombe, Jonathan Riley-Smith: The New Cambridge Medieval History (Band IV), (S. 541-566) - 2004 - ISBN 0521414113
  • Runciman, S.: A keresztes hadjáratok története, Osiris Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-389-347-X (eredeti: Steven Runciman: A History of the Crusades - 1987 - ISBN 052134770 X)
  • S. Svan: Törökország (Utitárs-sorozat) - Panemex Grafo. - ISBN 963 9090 999.
  • Museum für Anatolische Zivilisationen - (Museumsführer 1997) - ISBN 975752333x
  • Luciana Savelli Listri: Türkei. Kunst und Turismus - Kina Becolli - ISBN 8881801000.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]