IJN Kongó

IJN Kongó
Hajótípus	Csatahajó
Üzemeltető	Japán Császári Haditengerészet
Hajóosztály	Kongó-osztály
Pályafutása
Megrendelés	1911
Építés kezdete	1911. január 17.
Vízrebocsátás	1912. május 18.
Szolgálatba állítás	1913. augusztus 16.
Sorsa	1944. november 11-én a Tajvani-szorosban egy tengeralattjáró elsüllyesztette
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	36 600 t
Hossz	222 m
Szélesség	31 m
Merülés	9,7 m
Hajtómű	Gőzturbina
Sebesség	30 csomó (60 km/h)
Hatótávolság	20 000 km 14 csomós (26 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet	8 db 356 mm-es ágyú 16 db 152 mm-es ágyú 8 db 127 mm-es ágyú Több mint 118 db 25 mm-es légvédelmi ágyú
Legénység	1360 fő

Az IJN Kongó (金剛; Hepburn-átírással: Kongō, ’megsemmisíthetetlen’) a Császári Japán Haditengerészet első super-dreadnought (csupa nagy ágyús) csatacirkálója, a Kongó-osztály névadó zászlóshajója volt. A hajóosztály többi hajója az IJN Hiei, az IJN Kirisima és az IJN Haruna lett. Az 1930-as években csatahajóvá alakították át. A második világháborúban számos jelentős tengeri csatában vett részt, 1944. november közepén süllyesztette el a USS Sealion amerikai tengeralattjáró.

1908-ban a Brit Királyi Haditengerészet szolgálatba állította a világ első csatacirkálóját, az Invincible-t, mely 8 db (4×2) 305 mm-es ágyúból álló fegyverzetével fölülmúlta a világ addigi összes hadihajóját. Ennek nyomán hatalmas fegyverkezési verseny kezdődött, melyből Japán sem maradt ki: az 1911-es haditengerészeti programban megrendelték négy csatacirkáló építését.

A Kongó volt az utolsó Nagy-Britanniában készült japán hadihajó, terveit Sir George Thurstun az angol Vickers cég konstruktőre készítette el a Lyon-osztályú csatacirkálók alapján és ezek voltak a világ első hadihajói, amiket 356 mm-es ágyúkkal szereltek föl.

A kongo építését 1911. január 17-én kezdték meg, 1912. május 18-án bocsátották vízre és 1913 augusztus 16-ra fejezték be, ezután Japánba küldték. Nevét az Oszaka prefektúrabeli Kongo-hegy után kapta.