IBEX

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Interstellar Boundary Explorer (IBEX)
IBEX.jpg

Ország  Egyesült Államok
Űrügynökség NASA NASA
NSSDC ID 2008-051A
Típus Csillagászati műhold
Küldetés
Indítás dátuma 2008. október 19.
Hordozórakéta Pegasus XL
Élettartam 2 év (tervezett)
Tömeg 462 kg
Energiaellátás 116 watt (82 watt felvett)
Pályaelemek
Pályamagasság 320 000 km - 13 000 km
Inklináció 11°
Periódus 7921,1 perc
Hivatalos weboldal
Az IBEX beszerelése a Pegasus XL rakéta orrkúpjába, a tisztaszobában. A rakéta eleje felé a napelemekkel borított oldal néz, a műhold későbbi forgástengelye megfelel a rakéta hossztengelyének.

Az IBEX (Interstellar Boundary Explorer, azaz Csillagközi Határ Felfedező) műhold, melyet az Egyesült Államokban építettek a NASA Small Explorer Programja keretében, a napszél és a csillagközi gáz közötti határvonal feltérképezésére. A Föld közelében a napszél beleütközik a csillagközi gázba, amely egy lökéshullámfrontot képez, az IBEX műszerei ennek hőmérsékletét mérik.

A küldetés célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az IBEX az első olyan küldetés, ami a Naprendszer és a csillagközi űr találkozási felületét vizsgálja. A helioszférának nevezett „buborék” a teljes Naprendszert tartalmazza, és mintegy védőréteget képez a csillagközi űrből érkező, az élővilágra káros kozmikus sugárzással szemben.

Műszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két, nagyméretű, egyetlen pixelből álló „kamera”, amik a nagy energiájú semleges atomok tulajdonságait mérik. Az egyik érzékelő a 10 eV … 2 keV tartományban (IBEX-Lo) dolgozik (ez mintegy 160 000 km/órás sebességgel haladó atomokat jelent), a másik a 300 eV …6 keV tartományban (IBEX-Hi), mintegy 58 millió km/órás sebességgel haladó atomok tulajdonságait méri.[1]

A műszerek rögzítik a mért részecske tömegét, energiáját, irányát, ahonnan érkezett és a mérés idejét. Az adatok alapján el lehet készíteni a Naprendszer energiatérképét, ami a mért energiákat, a részecskék darabszámát és az irányokat mutatja.

Pálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az IBEX lényegében a Föld körül kering egy igen elnyújtott pályán, ami a tervek szerint a Hold távolságának 85%-áig ér el. Az űrszonda a tengelye körül percenként négy fordulatot tesz meg, a forgástengelye állandóan a Nap felé néz, így a műhold ezen oldalán vannak a napelemek. Oldalában, egymással ellentétes irányba nézve építették be a két érzékelőt, ezek a forgásnak köszönhetően mindig az égbolt egy körszeletét pásztázzák.[1]

Pályára állását viszonylag kis költségű felbocsátással oldották meg. A Kwajalein-atollról (Marshall-szigetek, Csendes-óceán) indult módosított L-1011 típusú repülőgép vitte fel a sűrű légkör határáig (13 km-es magasságba), ahonnan egy Pegasus XL rakéta emelte mintegy 225 km-es Föld körüli pályára. Végleges pályáját innen a saját rakétája többszöri, rövid ideig tartó, de megfelelő pillanatban végzett begyújtásával, valamint a Hold gravitációjának segítségével érte el.

A 325 000 km-es legnagyobb pályamagasság (ez a Holdpálya sugarának öthatoda) elegendő ahhoz, hogy a műhold kikerüljön a Föld mágneses burkából (ami megzavarhatná a méréseket).

Kommunikáció a Földdel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az IBEX a kialakuló pályától függően 5-8 naponként kerüli meg a Földet. Minden keringés alatt van egy szakasz, amikor a műhold a Föld magnetoszférájában halad. Mivel ez az időszak nem alkalmas a mérések elvégzésére, ezért ekkor küld adatokat a Föld felé. A Föld forgása következtében a műhold a Földhöz képest állandó mozgásban van, ezért a jeleket több állomás veszi, amelyek először az „IBEX Mission Control Center”-be (Dulles, Virginia állam, USA), majd az „IBEX Science Operations Center”-be (San Antonio, Texas állam, USA) érkeznek meg.

A kommunikáció sebessége 320 000 bit/sec a műhold felől, a Föld pedig 2000 bit/sec sebességgel tud adni a műhold felé. Az IBEX-nek azonban nincs szüksége ennél nagyobb sebességű összeköttetésre, mivel a továbbítandó adatmennyiség sem túl nagy.

A küldetés története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2008. október 19-ei start után a szonda a végleges pályamagasságot 2008. november 13-ára érte el, ekkor aktiválták a berendezések nagy részét, valamint a műszereket. Ezek beszabályozása után 2008 decemberében indult a két-három éves tudományos program, melynek során körülbelül félévente tapogatják le a teljes égboltot.[2]

A műhold az első tudományos adatokat 2009 januárjában küldte, a teljes éggömb egy vékony sávjáról. Mivel a hold forgástengelye, mely körül forogva az éggömböt letapogatja, folyamatosan a Nap felé néz, így egy teljes éggömbnyi képet félévente tud a Földre küldeni, az első teljes éggömbkép 2009 nyarára készült el.[1]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz IBEX témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c First all-sky map of the edge of the solar system (angol nyelven). Astronomy.com 0, 2009. január 13. (Hozzáférés: 2009. január 13.)
  2. IBEX Spacecraft Reaches Orbit (angol nyelven). SpaceDaily, 2008. november 13. (Hozzáférés: 2008. november 14.)