I. Reginár hainaut-i gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Reginár hainaut-i gróf
Blason fr Hainaut ancien.svg

Hainaut grófja
Uralkodási ideje
? – 898, 908 - 915
Koronázása
?
Elődje ?
Utódja Sieghard
Életrajzi adatok
Teljes neve "Rignerius Montensis comes"
Született
?
Elhunyt
915. augusztus 25. / 916. január 19.
Házastársa ?
Gyermekei Giselbert, Reginár, ismeretlen lánygyermek
Édesapja ?
Édesanyja ?

Hosszúnyakú Reginár (a korabeli forrásokban "Rignerius Langhals" v. "Raginerus dictus Longi-colli") középkori nemesúr, a németalföldi Hainaut-i Grófság első ismert grófja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Giselbert, Maasgau grófja, anyja ismeretlen lotaringiai hercegnő (feltehetően Ermengarde?). 850-ben született.[1] Életének korai szakaszáról semmi nem ismert, de feltehetően a nyugati-frank uralkodó oldalán harcolt a betörő vikingek ellen.[2][3][4]

II. Kopasz Károly francia király 877. június 14-én kelt oklevelében megnevezi Reginárt, mint birodalma egyik befolyásos grófját ("Arnulfus comes, Gislebertus, Letardus, Matfridus, Widricus, Gotbertus, Adalbertus, Ingelgerus, Rainerus"), akik a Meuse folyó folyásán túl támogatták volna fia utódlását II. Lajos német király ellenében.[5] Bár nem ismert, hogy Reginár mikor foglalta el a hainaut-i grófi trón, de feltehetően a 877. után, hiszen a Hainaut-i Grófság a Meuse folyásán innen (i. e. a bal partján) fekszik.

Károly halála után Reginár a Lotaringiai Királyság uralkodójához, Zwentibold-hoz csatlakozott.[6] 898-ban azonban Zwentibold száműzte Reginárt [7] és később ostrom alá vette Durfost várában, amely a Maas folyó mellett, Maastrich alatt található.[8] Arnulf császár 899-es halála után Reginár vezette a lotaringiai nemesek felkelését Zwentibold ellen, amikor utóbbi szerette volna királyságát a Keleti-Frank Birodalomtól függetleníteni. A felkeléshez később számos lotaringiai nemes csatlakozott és 900 augusztusában Reginár csatában legyőzte és megölte Zwentiboldot.

Zwentibold halála után Reginár visszakapta birtokait, amiket korábban Zwentibold kobzott el.[9] Lajos király eredetileg Gebhard-ot nevezte ki lotaringia hercegévé, azonban 910-ben bekövetkezett halálakor Reginár megkapta ezt a címet is. Lajos halála után Reginár vezette a lotaringiai nemeseket, akik Együgyű Károly nyugat-frank királyt választották meg Lotaringia királyának.

Együgyű Károly uralkodása idején a Lotaringiai Hercegség katonai vezetője volt, amely tisztséget 915-ben bekövetkezett halálig viselte. Reginárt 915-ben Károly őrgróffá nevezte ki . "Ragenerus vir consularis et nobilis cognomento Collo-Longus" halálát 915. v. 916-os dátummal Richer jegyzi fel.[10] Halála után a hercegi címet fia, Gilbert örökölte, de utódainak nem sikerült véglegesen megszerezni Lotaringia hercegségét.

Családja és leszármazottai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Albereda (868 - 916), akinek leszármazása ismeretlen, de elképzelhető, hogy Hainaut grófság örökösnője volt.[11][12] Guillaume de Jumièges leírja, hogy Reginár gróf felesége foglyokat küldött Rollo viking vezérnek, aranyban és ezüstben váltságdíjat fizetett neki, de nem nevezte meg az asszonyt.[13]

Reginár grófnak és feleségének három gyermeke ismert:

  • Giselbert (885/900 - 939) Apja halála után örökölte a lotaringiai hercegi címet,[14] azonban III. Károly francia király megtagadta, hogy megerősítse ebben a tisztségben.[15] Ezért 918-ban Gislebert fellázadt a király ellen és Szász Henrik herceg, a későbbi német király támogatását kérte.[16] Később Giselbert ismét elnyerte a francia király pártfogását és visszahelyezték tisztségébe.[17] Berengár namuri gróf foglyul ejtette Giselbertet, és csak azután engedte szabadon, hogy Giselbert rokonait ("filiis Ragenarii fratris ipsius Gisleberti") adta szabadságáért cserébe.[18] Giselbert ezután feldúlta Berengár birtokait. 925-ben a német király hadai elfoglalták és a német királysághoz csatolták Lotaringiát és 928-ban Giselbert lotaringiai herceg lett. 939. október 2-án Andernach közelében a Rajnába fulladt. Utóda Henrik bajor herceg, I. Henrik német király fia lett.
  • Reginár (885/900 - 932 után) Az "Annales Hanoniæ" feljegyzi "Raginerus"-t, mint "Raginerus dictus Longi-colli" fiát.[19] Apja halála után II. Reginár néven örökölte a grófi címet.
  • ismeretlen lánygyermek. Flodoard krónikája feljegyzi egy bizonyos Berengár feleségét mint "sororem [Gislebertum]", de nem adja meg a nevét.[18] Férje Berengár namuri gróf.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy wesoldalán[1] elérhető.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A leszármazását rögzítő elsődleges forrás nem ismert.
  2. Az "Annales Hanoniæ" megemlíti ""Rignerius Montensis comes""-t, mint aki a franciák oldalán a viking rablók ellen harcolt 870-ben.Iacobi de Guisia Annales Hanoniæ XIV.X and XIV.XVI, MGH SS XXX Part 1, pp. 172 and 174.
  3. Egy másik korabeli krónikás, Guillaume de Jumièges szintén beszámol arról, hogy "Rainier au long cou duc de Hasbaigne et du Hainaut et Radbold prince de Frise" a vikingek ellen harcolt, de a támadók végül visszaszorították a kastélyába. Histoire des ducs de Normandie, par Guillaume de Jumiège II.8, p. 38., Guizot, M. (ed.) Collection des Mémoires relatifs à l'histoire de France
  4. A "Chronicle of Alberic de Trois Fontaines" szintén megemlíti, hogy 876-ban Reginár a vikingek ellen harcolt.Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 998, MGH SS XXIII, p. 749.
  5. Karoli II Imp. Conventus Carisiacensis, MGH LL 1, p. 537.
  6. Az "Annales Vedastini " egy 895-re datált bejegyzésében megemlíti "Balduinus…comes et Rodulfus frater eius necnon et Ragnerus" grófokat, akik Zwentibold lotaringiai királyhoz csatlakoztak.
  7. "Reginarium ducem…sibi fidissimum et unicum consiliarium"
  8. Reginonis Chronicon 898, MGH SS I, p. 608.
  9. IV. Lajos német király 902. szeptember 10-ére datált oklevelében megerősít egy birtokcserét a stabloi kolostor és "Reginarius comes" között.Die Urkunden Zwentibolds und Ludwigs des Kindes 16, p. 119., Schieffer, Th. (ed.) MGH, IV
  10. Richeri Historiarum I.XXXIV, p. 70., Pertz, G. H. (ed.) MGH SS III, pp. 561-657
  11. Albereda nevét megadó elsődleges forrás nem ismert.
  12. Rösch, S. Caroli Magni Progenies (Verlag Degener & Co, Neustadt an der Aisch, 1977)., p. 108.
  13. Histoire des ducs de Normandie, par Guillaume de Jumiège II.8, p. 40., Guizot, M. (ed.) Collection des Mémoires relatifs à l'histoire de France
  14. Richer krónikája feljegyzi, hogy "Gisleberto eius filio" lépett apja örökébe "Ragenerus vir consularis et nobilis cognomento Collo-Longus" halála után.Richeri Historiarum, I.XXXIV, p. 70.
  15. McKitterick, R. (1983) Frankish Kingdoms under the Carolingians 751-987 (Longman, London and New York)., p. 309.
  16. Reuter, T. (1991) Germany in the early middle ages c.800-1056 (Longman). , p. 140.
  17. A megüresedett "Traiectum, Iuppilam, Harstalium, Marsnam, Littam, Capræmontem" birtokokat kapta meg.Richeri Historiæ I, 39, MGH SS III, p. 580.
  18. ^ a b Flodoardi Annales 924, MGH SS III, p. 373.
  19. Iacobi de Guisia Annales Hanoniæ VIII.XII, MGH SS XXX Part 1, p. 114.


Elődje:
Hainaut-i gróf
1. ? – 898
2. 908 – 915
A hainaut-i grófok címere
Utódja:
1. Sieghard hainaut-i gróf
2. II. Reginár hainaut-i gróf