Historizmus

A werdaui városháza historizáló épülete (Szászország, Németország)

A historizmus (a latin történetiség szóból) az elmúlt korok stílusainak utánzásának, újraélesztésének jelensége a művészetben. Mint művészettörténeti korszak a 19. század második felében Európára és Észak-Amerikára jellemző. Leginkább az építészetben jelentkezett, de tetten érhető az iparművészetben, a történelmi festőművészetben és színpadművészetben is.

A historizmus a romantikában gyökerezik. Az első neostílus, a neogótika még a romantika művészetéhez tartozik. Az építészek, ahogy egyre újabb és újabb utakat kerestek, felelevenítették a romanika, a reneszánsz és a barokk stíluselemeit. Így jöttek létre a neostílusok, majd ezek keveredésével az eklektika, melyet önálló irányzatként is számontartanak.

A historizmus és az eklektika fogalmát voltaképp lehetetlen egymástól elkülöníteni, az 1989-es rendszerváltozás előtt Magyarországon például egyöntetűen az eklektika elnevezés volt használatos kissé becsmérlő értelemben. A historizmus elnevezést 1993-tól legitimizálták, ez előtt csak elvétve, intuitíven használták, pontos definíciója, értelmezése hiányzott. Magyarországon a 19. század második felének művészete összefonódott a kései romantikával, és együtt jelentkezett az eklektikával. Így egészen sajátos építészeti korszak köszöntött be.

Historizáló építészet

A Takarékpénztár épülete Makón – a historizmus egyetlen világi épülete a városban

Magyarország építészete a 19. század második felében

A kiegyezést (1867. május 29.) követő időszakban jelentős fejlődés, és városiasodás ment végbe hazánkban, melynek a leglátványosabb eredményei Budapesten voltak észlelhetőek, bár Kassán, Szegeden, Temesvárott, Aradon, és Kolozsvárott jelentős bérházépítési munkálatok indultak meg.

A legtöbb beruházást a Fővárosi Pénzalapból finanszírozták. Ebben az időszakban épült Budapesten a legtöbb sugárút, körút és a nagyszabású középületek is. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével megkezdődött az útvonalak szabályozása is.

1871/72 -től a József Politechnikum Királyi József Műegyetemként működött tovább. 1879-ben megalakult az Állami Középipartanoda.

Városi villák és bérpaloták:

• drágák voltak, rengeteg technikai újítás volt bennük (például vezetékes víz), minden nemű luxus elérhető volt a bérházakban is (istálló, kocsiszín), ezzel próbálták a gazdag polgárságot arra ösztönözni, hogy a vidéki házak helyett inkább költözzenek az oly' sok lehetőséget kínáló városba. A bérpaloták szintezése ugyanakkor kifejezte a torlódott társadalmat is: a legalsó szintek a dzsentrirétegé voltak. Ezek rendelkeztek a legtágasabb helyiségekkel, kívül kovácsoltvas-erkélyek jelezték a társadalmi hovatartozást. A bérpaloták szintjein felfelé haladva egyre szegényebbek kaptak lakást. A luxus fogalma ugyanakkor azt jelentette, hogy minden szinten egy angol WC kapott helyet, ám még ez óriási lépés volt higiénia szempontjából.

Villák és nyaralók:

• Budapesten az Andrássy út külső szakaszán és a Thököly út Zugló felőli részén épült a legtöbb villa
• a nyilvánosan látogatható terek az épület földszintjén, a többi, általában privát szférának tekinthető szoba az emeleten volt
• általában németországi/itáliai neoreneszánsz, eklektikus stílusúak

Szállodák:

• minden nagyobb városban volt legalább egy szálloda, ami kielégítette a turisták igényeit
• általában a központ közelében, esetleg a vasúthoz vezető úton épültek
• különféle termekkel voltak ellátva
• legtöbbjük fel volt szerelve lifttel, központi fűtéssel, telefonnal és távíróval is

Munkáslakóházak:

• általában a cégek építették őket alkalmazottjaik elszállásolására
• a legtöbb ilyen lakóházat a MÁV építtette

Templomépítészet:

• felekezetenként változó, általában sokszínű, egyedül a zsinagógák tartották meg eredeti formájukat
• a keresztény templomok általában eklektikusak

Kulturális és sportlétesítmények:

• a színházak korszerűsítése, kiállítások megnyitása (sokszor pavilonos formában)
• a Magyar Királyi Operaház megalakulása (a színházak nem feleltek meg az elvárásoknak)
• a Nemzeti Tornacsarnok megépítése
• fürdők, és kisebb sportegyletek épületei
• egyetemek, főiskolák (ELTE-BTK épülete, Műegyetem épülete)

Kórházak:

• megnő a városokban a rossz körülmények között élő szegények száma, így szükségessé válik a kórházak építése
• pavilonos szerkezetű kórházak megjelenése például Szent István Kórház (Bp.)

Pénzintézetek:

• 1867 után sok vállalkozást indítanak, így nőtt a bankok és hitelintézetek száma
• általában előkelő tereken épültek

Kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági épületek:

• pályaudvarok, gyárak építése (Nyugati Pályaudvar, Keleti Pályaudvar)

Az állandó Országház:

• pályázatot írtak ki, melyben egy bizottság döntött a tervező kiléte felől
• Steindl Imre neogótikus pályamunkája lett az első helyezett
• az építkezéseket 1885-ben kezdték, az épületet 1902-ben már használták, de csak 1904-re lett teljesen kész.

Historizmus a festészetben és szobrászatban

A historizmus festészete elsősorban a történelmi festészetet jelenti, mely a kései romantika jellegzetes műfaja. Lengyelországban Jan Matejko, Magyarországon Székely Bertalan, Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Than Mór a képviselői. Különösen Benczúr művészetében a történelmi festészet összeforrt az akadémizmussal. Az akadémizmus például a historizmus megvalósulása a festészetben.

Egész Európára jellemző volt a köztéri szobrok tömeges felállítása. A szobrászat feladata azonban az emlékművek felállításában ki is merült. Például Strobl Alajos: Arany János szobra a Nemzeti Múzeum kertjében.

Historizmus a filozófiában

Ez a huszadik századra jellemző jelenség.

Hivatkozások

• A historizmus Magyarországon, szerk. Zádor Anna, Bp., 1992.