Ugrás a tartalomhoz

Hevesi Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2021. január 30., 17:39-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Források)
Hevesi Endre
Született1903. április 30.
Budapest[1]
Elhunyt1984. október 18. (81 évesen)
Állampolgárságamagyar
HázastársaKalmár Magda
Foglalkozásaújságíró
KitüntetéseiAranytoll (1981)
SírhelyeFarkasréti temető[2]
SablonWikidataSegítség

Hevesi Endre (Budapest, 1903. április 30.1984. október 18.[3]) magyar újságíró, a Népszabadság tudomány-technika rovatának létrehozója. A tudományos újságíróknak 1988 óta odaítélt Hevesi Endre-díj névadója.

Élete

Apja nyomdász volt, napilapok tördelője, így gyerekkorától ismerős volt számára a sajtó. Még diákként kezdte az újságírást az iskolai lapnál,[4] 1919-ben színházi matinékat is rendezett, majd a Ludas Matyi elődjének, az Ojságnak írt cikkeket, és az eszperantó Literatura Mondo segédszerkesztője is volt.[3] Már fiatalon a Színházi Élet c. lapnál dolgozott, a mozi rovatot vezette, ott ismerte meg későbbi feleségét, a szintén újságíró Kalmár Magdát is.[5] 1947-ben az Új Magyarország c. hetilap főmunkatársa[6] Magyar újságban ő írt elsőként a penicillinről.[7] A második világháború előtt kizárták a sajtókamarából, a Magyar Nemzetnek és Esti Kurirnak írt cikkekből élt. A háborút követően nyelvtudásának köszönhetően 1947-től 51-ig a Külügyminisztérium hatnyelvű bulletinjének szerkesztője volt, majd a koncepciós perek idején ismét kizárták az akkor már Magyar Újságírók Országos Szövetségének nevezett sajtókamarából. 1951-56 között az Egyesült Izzó idegennyelvi levelezője volt. Bár nem volt tudományos végzettsége, ebben az időben nagy érdeklődéssel fordult a természettudományok felé. 1956 végén került a Népszabadsághoz, ahol ő volt alapítója a Tudomány és technika rovatának 1957-ben – ilyen tematikájú hírek korábban is voltak, de a keddenként jelentkező rovat az ő kezdeményezésére jött létre.[3]

1966-ban ment nyugdíjba, de élete hátralévő részében is folyamatosan írt különböző szaklapokba (Vasút, Városi Közlekedés) és ismeretterjesztő lapokba (Interpress Magazin, Új Tükör, Mai Magazin, Alfa[3].)

Tagja volt a Belügyminisztérium III/II. Csoportfőnökségének mint hálózati személy. Beszervezéséről, jelentéseiről nincs információ.[8]

Halála után három évvel, 1987-ben az ő emléke megőrzésére alapította felesége félmillió forintos tőkével a Hevesi Endre-díjat, amit tudományos újságírók elismerésére ad át évente az Magyar Újságírók Országos Szövetsége.[9]

Díja

Források

  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 11.)
  2. BillionGraves (angol nyelven)
  3. a b c d Hevesi Endre-díj. Magyar Sajtó, XXVIII. évf. 6. sz. (1987. június 1.) 21. o.
  4. Hevesi Endre. Új Tükör, XXI. évf. 46. sz. (1984. november 11.) 43. o.
  5. Csémi Klára: Hetven éve a pályán: Hevesi Magdával beszélget Csémi Klára. Magyar Sajtó, XXXIV. évf. 24–25. sz. (1993. december 20.) 28. o.
  6. Juhász Vilmos (főszerk.): Révai Kétkötetes Lexikona. A-H Budapest: Révai Irodalmi Intézet. 1947. 559. o.  
  7. Átadták a 2018-as Hevesi Endre-díjakat. Tudományos Újságírók Klubja (2018. április 25.) (Hozzáférés: 2018. október 1.) arch
  8. Mező Gábor: Hajdú János, Bochkor Jenő, Rényi Péter, Pethő Tibor és társaik – új lista az állambiztonság „foglalkoztatott” újságíróiról. PestiSrácok.hu (2018. január 21.) (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.)
  9. Nagy József (főszerk.): A magyar újságírók évkönyve: 1991. Budapest: MÚOSZ. 1991. 83. o.  
  10. ÜNNEPSÉG A MAGYAR SAJTÓ NAPJÁN. Magyar Sajtó, XXIII. évf. 1. sz. (1982. január 1.) 15. o.