Koncepciós perek Magyarországon 1949 és 1956 között

Előzmény: 1945–1949 közötti koncepciós perek

Az 1945 és 1949 közötti koncepciós perek célja jellemzően a kezdeti többpártrendszer felszámolása volt. 1949-re a többi párt megsemmisítésével és a magánvállalatok államosításával a kommunisták megszerezték a totális politikai és gazdasági hatalmat, kiépítették a kommunista párt egypártrendszerű diktatúráját.

1949 és az utáni koncepciós perek

1949 után a koncepciós perek jellemző célja részben változott. A "rendszer ellenségeinek" likvidálására és a közvélemény megfélemlítésére szolgáló perek mellett megjelentek a kommunisták párton belüli riválisokkal való leszámolását szolgáló koncepciós perek, mint a Rajk-per (1949) és a Kádár-per.

Rajk-per (1949)

Rajk László 1947-ben, amikor belügyminiszterként még maga is koncepciós pereket szervezett

A Rajk-pert Rajk László vezető kommunista politikus ellen folytatták. Rajk 1945-47 között belügyminiszterként maga is törvénytelenségek soráért volt felelős, köztük számos koncepciós pert szervezett.

1949. május 30-án Rajkot a kommunisták közti népszerűségére féltékeny Rákosi Mátyás és köre nyomására, koholt vádak alapján (kémkedés az imperialistáknak, együttműködés a Horthy-korszak titkosrendőrségével) tartóztatták le. Rajk előbb a brutális bántalmazások ellenére is minden vádat tagadott. Ekkor kapcsolódtak be az ügybe a szovjet tanácsadók. A kínzásokat felfüggesztették. Némi tanácstalanság után a per irányát a pillanatnyi szovjet külpolitikai érdekeknek megfelelően áthangolták a szovjet-jugoszláv szembenállásra, Rajkot és társait ennek megfelelően az ellenséges jugoszláv kommunistákkal való kapcsolattartással vádolták. Rajk ekkor minden ellene felhozott képtelen vádat beismert. A per vádiratát maga Rákosi Mátyás, a párt főtitkára készítette, és Sztálin hagyta jóvá. Rajkot a perben halálra ítélték és kivégezték. 1955 júliusában rehabilitálták. 1956. október 6-i újratemetése százezres tömegével rendszerellenes békés tiltakozássá vált.

Pécsi Sahti-per (1950)

A pécsi Sahti-per Komlós János pécsi ÁHV megyei parancsnok kezdeményezésére indított magyarországi koncepciós per volt 1950-ben, melyben pécsi bányamérnököket ítéltek el bányarobbanást okozó „rendszerellenes szabotázs” vádjával. A szabotázs gyanújához az 1928-as szovjetunióbeli Sahtiban 11 halálos ítélettel végződő koncepciós bányászper adta az alapot. A vádat kiötlő és a nyomozás vezető Komlós egy 1948-as és egy 1950-es Pécs környéki sújtólégrobbanásból próbált nagyszabású, rendszerellenes szervezkedést lebuktató esetet kreálni a Sahti-per mintájára.

Komlós a per segítségével a Horthy-korszakban aktív, – értelemszerűen – kommunistaellenes érzelmű pécsi nemzeti konzervatív-jobboldali értelmiséggel kívánt leszámolni. A pécsi Sahti-per érdekessége, hogy a korszak koncepciós perei közt egyedülálló módon a pert a felső vezetés – Rákosi maga is – már közvetlenül a lefolytatása után balfogásnak minősítette. A letartóztatott bányamérnökökre ugyanis nagy szükség volt az erőltetett iparosításban kulcsfontosságú szénbányászati tervek teljesítéséhez. Az érintetteket már 1953-ban rehabilitálták, munkahelyükre visszahelyezték, a koncepciót erőltető Komlós János pedig leváltották és áthelyezték.

Wallenberg-per (1953)

Svéd Királyi Követség Budapesten 1944 Szabó Károly

Raoul Wallenberg halálával kapcsolatos koncepciós pert terveztek 1953 elején Budapesten. Csak az 1990-es években, Ember Mária a Magyar Nemzet újságírója kutatásának nyomán kerültek a tények és dokumentumok nyilvánosságra.

Wallenberg három vacsoravendége utolsó estéjén Budapesten: Dr. Fleischmann Ottó, Szabó Károly és Szalai Pál 1945. január 12-én a svéd követségen, a Gyopár utcában. A következő napon, 1945. január 13-án Wallenberg szovjet fogságba került.

A koncepció 1953-ban: Wallenberg gyilkosai az 1944-es Zsidó Tanács tagjai közt, Budapesten keresendők, nem a Szovjetunióban. Dr. Benedek László, Stöckler Lajos, Domonkos Miksa, Szalai Pál és Szabó Károly kerültek fogságba. Szabó Károlyt 1953. április 8-án az utcán fogták el, nyomtalanul eltűnt, családja több hónapig semmit nem tudott róla.

Gerő Ernő Rákosihoz írott feljegyzésében, 1953. március 1-jén: "A kihallgatások anyagából világos, hogy a két világháború közti Zsidó Tanács tagjai valamennyien Gestapo ügynökök voltak. (…) A tárgyaláson majd ki fog derülni, hogy nem antiszemitizmusért tartóztattuk le őket, hanem mert Gestapo ügynökként a szegény zsidók gyilkosai és amerikai imperialista kémek." (MOL 276.f. 56/184 ö.e.) Gerő elgondolásából eredt az a fantazmagória is, hogy [a szovjetek által 1945-ben elhurcolt] Wallenberg gyilkosai az 1944-es Zsidó Tanács tagjai közt keresendők" (ld. a Stöckler Lajos és társai ellen, 1953. május 26-án kidolgozott vizsgálati tervet az ÁSZTL 150.301/IV dossziéjában).

Sztálin halálát követően a kirakatperben fogvatartott személyeket elengedték, az iratokat titkosították, Domonkos Miksa nem élte túl, szabadlábon belehalt az elszenvedett kínzásokba.

Titoktartási kötelezettség 1953 után

Faludy György regényében az ávós őrnagy beszéde jellemzi az 1953 szeptemberi szabadon bocsátások légkörét: "A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie. …figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban."

További információk

• Cserényi-Zsitnyányi Ildikó (szerk., bev., jegyz.):Kibányászott "lignitbűnök" – A Rákosi-korszak egy bányamérnökperének anatómiája, ÁBTL–L'Harmattan, Budapest, 2013, (Közelmúltunk hagyatéka sorozat)
• Takács Tibor (szerk. ): A Rajk per éve: közelítések 1949-hez, ÁBTL–Kronosz, Budapest–Pécs, 2020, (Közelmúltunk hagyatéka)

Kapcsolódó szócikkek

• Pécsi Sahti-per
• Koncepciós perek Magyarországon 1945 és 1949 között
• Koncepciós per