Hans von Marées
| Hans von Marées | |
.jpg) | |
| Önarckép sárga kalapban (1874) | |
| Született | 1837. december 24.[1][2][3][4][5] Elberfeld[6][7] |
| Elhunyt | 1887. június 5. (49 évesen)[8][3][4][5][9] Róma[10][7] |
| Állampolgársága | porosz |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Porosz Művészeti Akadémia |
| Sírhelye | római protestáns temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hans von Marées témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hans von Marées (Elberfeld, 1837. december 24. — Róma, 1887. június 5.) német grafikus és festő. A modern festészet egyik előfutára.
Életpályája
Régi nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot, atyja a Porosz Kamara elnöke volt. Felsőfokú tanulmányokat a berlini művészeti akadémián folytatott, 1854-ben mestere Carl Steffeck volt, majd Münchenben képezte magát tovább, ahol Liernél és Lenbacnál tanult. Igazi iskolái azonban nem a művészeti akadémiák voltak, hanem Itália, ahova 1864-ben a gazdag Gróf Schack segítségével jutott el, aki megkérte a tehetséges ifjú festőt, hogy másoljon neki képeket az itáliai klasszikusoktól.
1866-ban érkezett Rómába, ahol megismerkedett az ottani fiatal művészekkel, Gróf Schack másik pártfogoltjával, Arnold Böcklin fiatal festővel. Legközelebbi barátságba került Konrad Fiedler német esztétával és Adolf von Hildebrand német szobrásszal. Barátságuk, véleménycseréik mindhármójukra termékenyítőleg hatott. Formálódott Fiedler szenzualista esztétikája és Marées festészetének a képépítés törvényeivel foglalkozó témaköre, a testmodellálás, a térviszonyok értelmezése, a látvány formai elrendezése.
Korai tájképeit és alakos képeit a müncheni iskolában tanult naturalista szellemben készítette (például Diána fürdője). További itáliai tapasztalatai, spanyol, francia és holland útjai eredményeképp túlhaladta az anekdotikus piktúrát. A franciák közül különösen Eugène Delacroix festészete tett rá mély benyomást. 1875-ben végleg Rómában telepedett meg. Kiváló rajzkészsége miatt újságok, könyvek illusztrálását is vállalta. 1873-ban Nápolyban az ottani biológiai intézet falképeinek elkészítésével őt bízták meg. Rómában érte a halál 1887-ben, a római Protestáns temetőben (Cimitero Acattolico) nyugszik.
Művészete
Mitológiai tárgyú olajfestményein a létszerű nyugalomban ábrázolt aktok térbeli elhelyezése, tiszta formarendszere már a modern konstruáló festészet előhírnökévé avatta. A test és a térviszonyok, a tiszta látvány megszervezése alkotta művészeti törekvéseinek esztétikai alapját.
Művei (válogatás)
- Diána fürdője (1863; National Staatsgalerie, München)
- Esti vadászat (Staatliche Museum, Berlin)
- Önarcképe Hildebrand és Grant társaságában (1873)
- Narancsszedők (1878-83; Staatliche Museum, Berlin )
- Paris ítélete (triptychon; 1880-81; Nationalgalerie, Berlin)
- Aranykor (National Staatsgalerie, München)
- A nápolyi biológiai intézet falképei (1873-74)
Galéria
-
Három férfi (1874) -
Narancsszedők (1878-83) -
Heszperiszek (1884; triptychon) -
Evezősök (freskórészlet; 1873)
.jpg)
.jpg)
_-_La_barca_2.jpg)
Irodalom
- Wolfgang Bessenich: Der klassische Marée. Basel, 1967. 94 p. (Diss. phil. Base)
Források
- ↑ 2017. augusztus 23., https://rkd.nl/explore/artists/52556
- ↑ Hans von Marées (holland nyelven)
- ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Маре Ханс фон, 2015. szeptember 28.
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 26.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- A modern festészet lexikona. Budapest : Corvina, 1974. Marées, Hans von lásd 224. p. ISBN 963-13-9001-2
