Hans-Georg Gadamer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hans-Georg Gadamer
Született 1900. február 11.
Meghalt 2002. március 13. (102 évesen)

Hans-Georg Gadamer (Marburg, 1900. február 11.Heidelberg, 2002. március 13.) német filozófus, a hermeneutika egyik képviselője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hans-Georg Gadamer apja gyógyszerész-kémikusként tevékenykedett és 1902-től lett a breslaui egyetem rendes professzora. Gadamer gyermekkorát így Breslauban töltötte és 1909-től 1918-ig a "Szentlélek Gimnáziumba" járt majd az ottani egyetemen kezdte meg tanulmányait. 1919-ben Marburgba költözött és ott folytatta az egyetemet, ahol Paul Natropnál és Nicolai Hartmann-nál 1922-ben egy Platónról írt tanulmánnyal doktorált.

1923-tól a Freiburg im Breisgau-i egyetemen látogatta Edmund Husserl és Martin Heidegger előadásait. A Heideggerrel való találkozás a fiatal Gadamerre "korai magabiztosságának totális megrázkódtatásaként" hatott. 1924-ben kezdte el klasszikus filológiai tanulmányait, mert "az volt az érzésem, hogy ezen kiemelkedő elme (Heidegger) fölényessége megfojt, ha nem találok olyan talajt a lábam alatt, amelyen biztosabban állok, mint ez a hatalmas gondolkozó maga". Gadamer 1927-ben államvizsgázott ugyanitt.

1929-ben habilitált Heideggernél, majd a marburgi egyetem tanára volt. 1931-ben megjelent a habilitációja Platón dialektikus etikájáról. 1933-ban Párizsba ment. Egy évvel később újabb tanulmánya jelent meg Platónról; a politeia elemzésében már fellelhetőek a hermeneutikáról alkotott elképzelései. 1937-ben a marburgi egyetem professzora lett. 1939-ben a lipcsei egyetem rendes professzora illetve a filozófiai tanszék igazgatója lett. A világháború után a filozófiai fakultás dékánja, majd 1947-ig a lipcsei egyetem rektora lett. 1949-ben meghívást kapott a Frankfurt am Main-i, majd a Heidelbergi Egyetemre, ahol Karl Jaspers utódja lett. 1953-ban megalapította a Philosophische Rundschau (Filozófiai Figyelő) című lapot. 1960-ban megjelent a Wahrheit und Methode (Igazság és módszer) című könyve. 1962-ben a Német Általános Filozófiai Társaság (Allgemeine Gesellschaft für Philosophie in Deutschland) elnöke és az általa alapított Hegel-tanulmányok támogatására létrehozott nemzetközi szervezet elnöke lett. 1966-ban a heidelbergi nyelvészeti kongresszus elnöke lett. 1967–1971 között Jürgen Habermasszal folytatott eszmecseréinek vitairatai. 1969–1972 között a heidelbergi Tudományos Akadémia elnöke volt.

Hans-Georg Gadamer emléktáblája

Filozófiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gadamernek köszönhető a hermeneutika modern értelmezése, Martin Heidegger a létezés valóságára (Wahrheit im Dasein) vonatkozó kérdését a művészetre alkalmazza, mivel a művészet a valóság és valóságkeresés privilegizált területe. Ennek megfelelően az irodalmi műveket a világ megértésének egy lehetséges formájaként értelmezi. A szövegek megértése és értelmezése nemcsak a tudomány feladata, hanem nyilvánvalóan a világ emberi megtapasztalásáé is. Ezért a hermeneutika célja a poézis való szavát (das wahre Wort der Dichtung) megérteni és átérezni.[1]

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960-ban megjelent "Wahrheit und Methode" (Igazság és módszer) című műve a hermeneutikáról Németország határain túl is ismerté tette.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wahrheit und Methode. Grundzüge einer philosophischen Hermeneutik (1960, magy. Igazság és módszer, 1983)
  • Platos dialektische Ethik (1968)
  • Über die Verborgenheit der Gesundheit (1993)
  • Der Anfang der Philosophie (1996, magyarul: A filozófia kezdete, 2000)
  • Der Anfang des Wissens (1999)
  • Historik, Sprache und Hermeneutik (Reinhart Koselleckkel, 2000)
  • Wege zu Plato (2000)

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reuchlin-díj (1971)
  • Hegel-díj (1979)
  • Jaspers-díj (1986)
  • Martin Schleyer-díj (1987)

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gadamer, Hans-Georg: Wahrheit und Methode. Grundzüge einer philosphischen Hermeneutik, Tübingen 1972